Sohaférfi

Pár éve olvastam el első Vass Virág-könyvemet, a Franciadrazsét és most kíváncsian vettem le a könyvtár polcáról a Sohaférfit. A tartalmát végigolvasva felkeltette az érdeklődésemet, vajon ki az a Sohaférfi. A könyv két főhőse Ádám & Éva (vajon honnan jött ez a két név?).
Ádám a tipikus Sohaférfi: egyedül él, egymás után váltják egymást a nők az ágyában, van egy elég jól fizető munkája, szövegíró a Sohaférfi című sorozatban, és tökéletesen meg van elégedve életével. Édesanyja mindig ellátja, elrakodik nála, főz rá, bár azért nem volt az az érzésem, hogy ő lenne „mama pici fia” szerencsére. Míg egy napon édesanyja meghal. Ekkor az a világ, amiben Ádám élt, teljesen megváltozik. Egyre üresebbnek érzi magát, nem találja a helyét. 
Ekkor jön a képbe Éva. A lány épp egy nagyon fájdalmas, 12 év utáni szakítást próbál túlélni. Majdnem vőlegénye, Kornél megcsalta, ráadásul egy nála jóval fiatalabb lánnyal, akitől hamarosan gyermeke is fog születni. Éva összeomlik. Hogyan jutott idáig?Teljesen a fiúra rendezte be az életét, tőle függött minden döntése, hozzá alkalmazkodott kapcsolatuk hosszú ideje alatt. Most pedig minden félresiklott, közös lakásuk immár egy borzalmas hellyé változott a lány számára.
 
Ekkor ismerkedett meg egy kedves idős hölggyel a Duna-parton, aki mint kiderül, Ádám édesanyja. A nő halála után ráhagyja annak a lakásnak a felét, amiben jelenleg Ádám lakik. Így, jobb ötletet nem találva, Éva a szakítás után beköltözik Ádámhoz, aki ennek azonban cseppet sem örül. Haszonlesőnek & szélhámosnak tartja Évát, aki csak az édesanyja pénzét akarja megszerezni. A beköltözés számos kényelmetlenséggel jár, kerülgetik egymást a lakásban mindenféle párbeszéd nélkül, ráadásul egy nap megérkezik a lakásba Eperke, Éva unokahúga.
 
A könyv utolsó harmada komoly témát feszeget, a halál-tudatlan állapotról szól. Ádám balesetet szenved & olyan állapotba kerül, amiről már sok, korábban kómába esett ember beszámolt. Kívülről látja saját magát, találkozik elhunyt szüleivel, akik tanácsára visszatér az életbe & megpróbálja helyrehozni dolgait minden téren.

" - A soha nem az idő mértékegysége, fiam. Csak a félelemé. - Odajött, és huszonkét év után átölelt. - Várod a csodát. És észre sem veszed, hogy már megtörtént..."

A könyv olvasása közben olvasgattam a neten véleményeket, amelyekben elég rendesen letették ezt a könyvet, azonban végigolvasva a könyvet nem értek egyet velük. Nem feltétlen lett kedvencem a könyv, ugyanakkor végig fenn tartotta az érdeklődésemet a történet, nem untam, és a befejezés is tetszett. Az írónő nem mélyedt bele ebbe a halálközeli állapot témakörbe, de ez nem is baj, nem ez volt az elsődleges a történetben. Összességében tetszett a könyv, örülök, hogy elolvastam. Elgondolkodtatott arról, hogy a mai férfiak milyenek, hogyan gondolkodnak & Éva karaktere pedig megerősítette, hogy mennyire szükség van arra, hogy az ember kiálljon magáért, ne hagyja, hogy mások túlságosan befolyásoljanak minket, legyünk önmagunk & akkor csak nyerhetünk.