Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek

Szentesi Éva. A nő, akinek a stílusát, a cikkeit, az Instáját követem és nagyon szeretem az életvidámságát, szókimondását és lazaságát. Nem volt kérdés, hogy érdekel-e készülő regénye, mely végre megjelent, nagyon vártam. Ráadásul miután kézhez kaptam a kötetet, egy hét múlva volt alkalmam részt venni a Margó Fesztivál keretein belül a könyvbemutatón, mely rengeteg pluszt adott a könyvélményhez. Első regénye Pedig olyan szépen éltek címmel jelent meg a Libri Könyvkiadó gondozásában.

A fülszöveg

Nyilánszki Mari hétéves. Egy Tisza-menti kisvárosban él, fullasztó, szeretet nélküli közegben. Kopogós cipőről, Barbie babáról és arról álmodozik, hogy az anyukája, amikor nagy ritkán hozzá szól egyáltalán, ne úgy szólítsa, hogy „Mari, fiam”. Nem csoda hát, hogy amint tud, elmenekül otthonról. Önmagát és a boldogságot keresi, de vajon képes-e a boldogságra az, akit olyan hosszú ideig csak boldogtalanság vett körül?

Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, a WMN.hu magazin főmunkatársa. Hamvaimból című könyvében őszintén és tabuk nélkül írt rákos megbetegedéséről. Első novelláskötete, a Kardos Margit disszidál 2017-ben jelent meg.

"Egy kő vagyok, amit ha meglöknek, gurul. Egy kő vagyok, amit nem lehet szeretni, ami igazából nem is igényelte sohase, hogy szeressék. A kőnek nincs szüksége ilyesmire."

Ki se kell nyitni a könyvet, már a borító sugallja, hogy mennyire egyedi darabot tart a kezében az olvasó. Lehet elemezgetni, boncolgatni a borítót, hogy vajon miért épp ló és miért nyúl. Ki mit lát bele. De azért persze csak nyissátok ki és ismerkedjetek meg Ti is Nyilánszki Marival! A főszereplőt kislányként láthatjuk először és elkísérhetjük egészen felnőtt koráig. Alapvetően a könyv fikció, azonban ahogyan Éva elmondta a bemutatón, tulajdonképpen ez egy olyan történet, ami hazánkban létező társadalmi problémát vonultat fel. Mari története szembejön veled az utcán, bárhol a városban.

Miről szól a könyv?
Adott egy fiatal lány, aki szeretetre vágyik, azonban szüleitől csak bántást kap (fizikálisan és szóban egyaránt). Nincs, akire támaszkodhatna és egy ilyen gyerekkor teljes mértékben rányomja a bélyegét élete további részére. Nincs kiút és menekvés. Látszólag megállapodik egy szerető férfi mellett, gyerekük lesz, azonban ez egyáltalán nem garancia arra, hogy Mari megtalálta a boldogságát is.

A könyv minden lapjáról árad a kilátástalanság és a szomorúság. Legalábbis számomra nagyon-nagyon rossz érzés volt azt olvasni, hogy ez a lány mennyire egyedül van, mennyire nem találja a helyét és csak sodródik az árral. Annyira szerettem volna, hogy jobbra forduljon minden körülötte, és ne vigye el a pénz gátlástalan világa rossz irányba. Az önbizalomhiány és a szeretetlenség a lehető legrosszabb párosítás és sajnos Marinak mindkettőből kijutott. Ezért kötött ki egy olyan ember mellett, aki ugyan megad neki mindent, ami az anyagi biztonsághoz kell, azonban hol vannak az érzelmek? Elsősorban a szeretet, valamint az érzelmi biztonság és persze az igaz szerelem.

"Várunk mindig valamit, és amikor ott van, akkor nem tudunk vele mit kezdeni. Szentül hisszük, hogy akarjuk, de nem lesz jobb tőle az életünk. És közben végig a remény dolgozik bennünk a legerősebben. De a remény még soha nem tett jóvá semmit."

Borzalmas belegondolni, hogy hazánkban vajon mennyi Mari élhet, mennyien vannak, akik keresik a talajt a lábuk alatt és lehet, hogy soha nem találják meg. Nincs kibe kapaszkodni, nincs mire támaszkodni, egyedül vannak. Hiába a csili-vili kirakatélet és budai villa.

Tanulságos és elgondolkodtató regényt írt Szentesi Éva. Ez az első olyan könyve, ami fikció, és nem önéletrajzi kötet vagy novellák, mint az első két könyve. Nagyon vártam, hogy végre a saját képzeletére hagyatkozva írjon könyvet és egyáltalán nem csalódtam. Miért is kellett volna? Éreztem minden oldalon, hogy Évi mennyire őszinte és nem azért írt könyvet, hogy elmondhassa, "Hú, én vagyok a Szentesi és írtam egy könyvet, essetek hasra!" Egyébként én igenis hasra estem. Az utolsó oldalak teljesen ledöbbentettek, talán ez a helyes kifejezés arra, amit éreztem. Az biztos, hogy újra fogom olvasni rövid időn belül. Mert ez egy ilyen könyv: el kell olvasni, végiggondolni és beszélni róla.

Nekem nagyon tetszett Mari története minden szomorúságával együtt. Nem is az események, hanem a mondanivaló a lényeg ebben a kötetben, pedig egyébként nagyon tudtam volna még tovább olvasni.

"Lenyomatok vagyunk. De nem maradunk itt örökre."

A könyvet itt szerezhetitek be

Képek forrása: favim.com, saját fotó

Baráth Viktória: Az igazság nyomában (Igazság #1)

Izgatottan vártam Baráth Viktória újabb, immáron negyedik regényét, mely az Az igazság nyomában címet kapta. A történet az Igazság-trilógia első kötete, melynek témája a tárgyalótermek izgalmas világa teli titkokkal, izgalmas fordulatokkal és szenvedéllyel.

Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak, csodás kötettel bővült a polcom!

A fülszöveg

Perzselő ​hangulat a tárgyalóteremben

Hannah Jones, a harmincas évei közepén járó fiatal nő a miami ügyészségen dolgozik. Egy múltbéli botlása miatt a főnöke csak gyakornoki feladatokat bíz rá, ám amikor a férfi lányát megerőszakolják, Hannah kap egy lehetőséget, hogy ügyészként vehessen részt a vád képviseletében. Hajtja a bizonyítási vágy, és vissza akarja szerezni régi pozícióját, ezért vállalja a feladatot. Csak a karrierjével akar foglalkozni, mert tudja, ezúttal nem hibázhat. Az elhatározásnak azonban keresztbe tesz Max, a jóképű szomszédfiú, aki randira hívja Hannah-t. Látszólag minden tökéletesen alakul, az ügy jól halad, a bizonyítékok egyértelműek, és Max-szel is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban a lány lassan rádöbben, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik…  Mennyire homályosítják el az ítélőképességünket a személyes érzelmeink? Elfeledtetheti a perzselő szenvedély a hazugságokat? Képesek vagyunk feladni saját elveinket egy magasabb cél érdekében?

Viki ismét megcsinálta! :)

Mivel Vikinek ez már a negyedik regénye, számítottam rá, hogy ismét nagy durranás lesz a témaválasztása és ezáltal maga a történet. Természetesen nem kellett csalódnom és leesett az állam rögtön az első fejezetek olvasásakor. Legújabb regényében az ügyvédek világába kalauzol el minket, ahol semmi nem az, aminek látszik. Főhősnőnk Hannah Jones, aki egy múltbéli hiba miatt visszacsúszott a ranglétrán és jelenleg arra törekszik, hogy ismét elnyerje felettesei bizalmát. A szerencse mellé áll és megkapja élete lehetőségét, főnöke lányának ügyét, amit ha megnyer, feltétlen bizalmat kap a vezetőségtől. Ez aztán a kiindulópont egy szuper történethez! Az írónő olyan erős női karaktert alkotott Hannah személyében, amilyennel ritkán találkozom. Okos, intelligens, jófej és még szép is. Az első pillanattól fogva imádtam Hannaht, és kétséget kizáróan tudtam vele azonosulni. Viki eddigi regényei közül nekem az Egy év Rómában a nagy kedvenc, azonban most már ez a történet szorosan mögötte/mellette áll és ez nagyrészt Hannah karakterének köszönhető. Törtető, céltudatos és erős nő, aki nem hagyja magát megfélemlíteni és a cél lebeg a szeme előtt: bizonyítani saját magának és a munkahelyén, hogy igenis helye van a szakmában.

Mivel a spoilerezést messziről kerülöm, ezért beszéljünk csak egy másik főszereplőről, Jasonról, aki a tárgyalóteremben ellenfele Hannahnak, azonban kilépve onnan már közel sem nevezném ellenségnek. Egy másik erős karakter, azonban őt ebben az első kötetben még kevésbé ismerheti ki az olvasó. Nagyon izgalmas személyiség, meglepett sokszor a reakciója, ahogyan kezelte Hannaht és reagált helyzetekre. Ugyanolyan okos és furfangos észjárású, mint Hannah, így nehéz eldönteni, melyikük kerekedik felül a másikon a tárgyalások során. Mindemellett tökéletes párost alkotnak a tárgyalótermen kívül.

"A mosolya ragadós. Fogalmam sincs, hogy mit művelt velem, de teljesen levett a lábamról."

Sok könyvet olvasok, és idén jó néhány történeten vagyok már túl, de ennyire izgalmas és pörgős történettel régen találkoztam. Eléggé elcsépelten hangzik a letehetetlen szó, azonban Az igazság nyomában teljes mértékben ilyen regény. Egyszerűen folyamatosan hajtott a kíváncsiság olvasás közben, hogy vajon mi fog történni a következő fejezetben, milyen lépés következik a bírósági ügy során. Nehezemre esett letenni a könyvet és mással foglalkozni.

Az írónő remekül ért ahhoz, hogy addig csűrje-csavarja a szálakat, amíg végképp sejtelme se lesz az olvasónak, hogy mi lesz a befejezés. És pont ez az, amiben Baráth Viki a legjobb. Nagyon jól tudja úgy keverni a lapokat, hogy a történet véletlenül se legyen kiszámítható. Engem számtalanszor meglepett és faltam az oldalakat, hogy vajon mi lesz ennek az egésznek a vége. Legszívesebben most azonnal olvasnám a folytatást!
Alapvetően nem szeretem a függővégeket és csak reménykedni mertem benne, hogy nem lesz olyan durva függővég, ami miatt a falat kaparom majd a trilógia második kötetének megjelenéséig (2019. tavasz). Hála az égnek így lett, de persze ettől függetlenül nagyon várom a folytatást.

Végre egy újabb olyan könyvet olvashattam, amiben vannak  címei az egyes fejezeteknek. Én ezt nagyon hiányolom a mostani kötetekből és felüdülés volt így olvasni minden egyes fejezetet. Másnak lehet apróság, de az én lelkemnek annyira jól esnek az ilyen részletek, sokat hozzáadnak az olvasás élményéhez.

Mindenképpen szeretném azt kiemelni, hogy az írónő érezhetően rengeteget fejlődött könyvről könyvre és ennél a könyvénél már abszolút látszik, hogy megszületett a saját stílusa, amitől egy könyv amolyan "baráthvikis" lesz. És ez szerintem iszonyatosan fontos és nagyon-nagyon jó dolog. Bátran ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a pörgős, letehetetlen regényeket és olyan történetre vágynak, ami egyedi és kicsit sem sablonos.

A könyvet beszerezhetitek itt

A trilógia következő kötete 2019. tavaszán várható, íme a borítóterv:

Képek forrása: favim.com, saját

Borbás Edina: Kék macska (előolvasás)

Kíváncsian vettem kezembe Borbás Edina Kék macska című regényének előolvasási példányát. Mivel mostanában eléggé belevetettem magam a történelmi romantikusok világába, bátran vállaltam az előolvasást. A Kék macska egy fiatal lány története, aki Budapestre érkezik és megpróbál boldogulni a nagyvárosban és egy számára teljesen idegen világban találja magát. 

Köszönöm az előolvasási lehetőséget a kiadónak :)

A fülszöveg

Pezsgő ​lokálélet és szenvedélyes szerelem a századforduló romantikus Budapestjén. 

1901 tavaszán a Nyugati pályaudvar füstös peronjára érkezik egy ártatlan, vidéki lány, Eliza, akit magával ragad a nagyvárosi élet forgataga. Egy véletlen találkozás gróf Madarassy Andrással örökre megváltoztatja a hajadon addigi életét, míg végül az elveszett, tiszta lelkű szakácslány a Kék Macska nevű kétes hírű lokál konyháján talál menedéket.  A buja mulató kalandor életű tulajdonosa, Somossy Károly mindent az irányítása alatt tart, a konyhától a kéjbarlangon át a lokál exkluzív fogadóteréig. Alkalmazottai marionettbábuként ugrálnak előtte, kivéve Carola Cecíliát, a Kék Macska díváját, akinek szenvedélyes természetével még az Európa-szerte elismert üzletember sem bír. Eliza élete összeforr a Kék Macska lokál buja mindennapjaival. Vajon sikerül megőriznie tisztaságát ebben a fényűző, mégis romlott világban? 

A romantikus kalandregény szövevényes szálai a Monarchia elfeledett botrányait és botrányhőseit vonultatja fel, igazi hamisítatlan Hamupipőke-sztoriba ágyazva.

A könyv visszanyúlik az első világháború előtti időkre, egészen pontosan történetünk 1901-ben kezdődik. Eliza tapasztalatlan, fiatal lányként azonnal a budapesti nagyváros nyüzsgő életében találja magát, amint leszáll a vonatról a Nyugati pályaudvaron. Olvasás előtt ezt a jelenetet olvastam a könyvből az írónő oldalán, és egyből felkeltette az érdeklődésemet. Budapest, a nagyváros varázsa, az akkori világ, mely teljesen levett a lábamról.

Ma már kicsit másként fest a Nyugati pályaudvar

Már a legelső fejezetben egyértelművé vált számomra, hogy különleges történet részese leszek, hiszen az írónő fogalmazási módja nagyon kifinomult. Előszeretettel használ szép kifejezéseket és részletes leírásaival segít magunk elé képzelni a kor Budapestjét. A történet meglepő és fordulatos, a szereplők pedig teljesen beleillenek abba a képbe, amit az akkori fővárosunk mutat. Eliza végig nagyon szimpatikus karakter volt számomra, drukkoltam neki és reméltem, hogy hamar megszokja a nagyvárost. Lassan egy éve, hogy Budapestre költöztem, és a mai napig emlékszem, milyen érzés volt megérkezni a pesti forgatagba, amikor még minden új és idegen, nem ismersz senkit és keresed a helyedet. Annyira szerettem olvasni azokról a helyekről és utcákról, ahol én magam is jártam már. Szinte magam előtt láttam a lovas kocsikat, az utcán kiabáló rikkancsfiút és Poldi bácsit, a maga jótétemény karakterével.

Tipikusan olyan könyv a Kék macska, aminek a világába jó belemerülni. Visz magával a történet és nagyon olvasmányos. Teljesen kikapcsolt olvasás közben. És pontosan ez a történelmi regény célja: visszarepít az időben és kiszakít a valóságból.

Kép forrása: az írónő Facebook oldala

Kiemelném, hogy mennyire jól tette az írónő, hogy minden kisebb szakasz elején olvashatjuk, hogy épp melyik helyszínen vagyunk. Ugyanis ahhoz elég sok a szereplő, hogy összekeverjük őket, viszont a helyszín megadásával megkönnyítette az olvasók dolgát és könnyen össze tudjuk rakni fejben, hogy ki kicsoda, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a szereplők. Őszintén szólva engem legjobb Eliza és Madarassy gróf érdekeltek és legjobban az ő jeleneteik tetszettek, szívesen olvastam volna többet róluk. A bűvészes szál helyett örültem volna több romantikának a könyvben. Viszont a két lány, Gigi és Melanie karakterét nagyon szórakoztatónak találtam, számtalanszor sziporkáztak.

Egy kicsit azt éreztem olvasás közben, hogy van 3-4 eseményszál, mindegyikből kapunk felváltva kis adagokat, azonban egyik sincs kibontva teljesen. Nem egészen tudtam eldönteni, hogy Eliza most főszereplő vagy sem. Alapvetően persze igen, de mégis néha úgy éreztem, hogy háttérbe szorult az ő szála. Ugyanakkor a másik "főszereplő", a Kék Macska lokál abszolút ki lett bontva és bár nem egészen így képzeltem el a helyet a fülszöveg alapján, de tetszett a története. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett a tény mellett, hogy a Kék Macska nem egy átlagos vendéglő volt. Utánaolvasva megtudhatjuk, hogy a hely nemcsak nappal üzemelt, hanem este és éjjel varieté műsorokkal szórakoztatta az arra vágyókat, állandó társulattal, az előadásokra természetesen jegyeket kellett vásárolni. Végig úgy olvastam a könyvet, hogy a történetben mindez csak fikció, azonban utólag jöttem rá, hogy korántsem. Működött és a Király utcában a mai napig megvan a helye. Ha titeket is érdekel, milyen hely volt a valóságban, itt mutatok egy cikket. Sőt, a regényben konkurens lokál, a Tarka Macska is létező hely volt! Még egy cikk itt, ha tovább olvasnátok róla.

A lokál mai épülete a Király utcában

A kor, amiben akkor éltek az emberek, teljesen más világ volt. És ez engem mindig lenyűgöz. A társadalmi elvárások, az illem, az öltözékek, minden annyira más volt, mint amilyen világban most élünk. Szerettem visszarepülni az időben és csak élvezni ezt a történetet. Most, hogy már tudom, létező hely volt a Kék macska, kissé átértékelődött bennem a regény. Más megvilágításba került a története, és izgalmasnak tartom az írónő témaválasztását (bár ez az elején is így volt).

Borbás Edinától most olvastam először (és nem utoljára), így nagyon kíváncsian vártam, milyen lesz a stílusa, a karakterei, könyvének hangulata. És azt kell, hogy mondjam, megfogott. Érdekelne egy folytatás, ami teljes mértékben Elizáékról szól, annyira jó az az időszak, az 1900-as évek eleje, amit történetének választott.

A könyvet itt előrendelhetitek

Megjelenik: 2018. november 18.

Képek forrása: Facebook, Google