Isten óvjon minket az ilyen Jack-féléktől!

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert az Ulpius Baráti Kör Facebook oldalán előlóolvasási lehetőséget nyertem B.A.Paris hamarosan megjelenő (azóta már elérhető egyébként) Zárt ajtók mögött című könyvére. Ingyen és bérmentve elolvashattam egy, egyelőre meg sem jelent könyvet, ilyen még nem volt eddig, nagyon örülök a lehetőségnek. Igazából nem sok mindent tudtam a könyvről, csak annyit, hogy feszült, pszichológiai thriller lesz és hogy ezt nekem el kell olvasnom, mert bírom az ilyen feszült történeteket. =) Nagyon izgalmasak tudnak lenni.
Hamar a végére értem a könyvnek, képtelenség volt mellett a többi könyvemet olvasni, annyira lekötött. Nem bírtam nyugodni, amíg meg nem tudtam a végét.

A könyv számomra leginkább A lepkegyűjtő feszültséggel teli, valamint a Holtodiglan hátborzongató hangulatát idézte. Elképesztő feszültség uralja az egész könyvet, már az első oldalaktól érezni lehet. Eleinte azért, mert nem tudtam, hogy mi zajlik a két főhős között zárt ajtók mögött, utána pedig azért, mert már sejtettem és megtudtam végül.

Már az első jeleneteknél érezni lehet, hogy a tökéletesség, amit a főszereplő házaspár sugall, valahogyan igencsak sántít. Nem minden stimmel velük, valami lappang a felszín alatt. Egy féltve őrzött titok, egy rejtély.

Grace, a gyönyörű feleség, aki mindig fantasztikusan főz, imádja a férjét, mindig elegánsan viselkedik, visszahúzódó, és gyanúsan mindig hárítja a találkozókat, a férje nélkül soha sehova nem megy el.

„(…)a félelem az elrettentés legjobb eszköze.”

És ott van Jack, a jóképű titokzatos férj, akit mindenki imád remek humora és sármja miatt, és aki állandóan rajta tartja a szemét feleségén. Bármit mond, tesz, legyen szó egy kis mozdulatról a konyhában vagy egy csajos beszélgetésről egy kávézóban, Jack mindig ott van. És rendkívül idegesítő…

„A másik életünkben, mielőtt összeházasodtunk, ő csengetett volna a légikisasszonynak. Hová lett a tökéletes úriember, akinek hittem? Álca volt csupán, figyelmességgel és kedvességgel fedte el a valódi énjét?”

A történet kiszámíthatatlansága miatt szinte végig lélegzet visszafojtva olvastam a sorokat, letehetetlennek bizonyult. Elképzelni sem tudtam, mi fog a következő fejezetben történni, vajon mit tesz Jack és vajon mer-e lépni valamit Grace. És ilyen az igazán izgalmas könyv, témától függetlenül. Ahol sosem lehet tudni, vajon mi lesz a következő fejezetben.
Nagyon tetszett, hogy a fejezetekben egymást váltotta a jelen és a múlt, és egyre jobban kitisztult a kép, hogy mi is történik Jack és Grace házasságában, mi bújik meg a felszín alatt, amit senki nem tudhat róluk.
Lelkileg megterhelő volt számomra ez az olvasmány, mert az igazságérzetem és a dühöm végig dolgozott bennem, minden egyes oldalon.

Annyira gyűlöltem Jacket, hogy az valami elmondhatatlan. Ugyanakkor közben csak olvastam és olvastam tovább, mert a feszültség mellett rendkívül kíváncsi is voltam a befejezésre és szerencsére nem kellett benne csalódnom. Egyszerűen zseniális lett, mindenféle túlzás nélkül!

Köszönöm, hogy előolvasó lehettem! :)

Képek forrása: Ulpius Baráti Kör Facebook oldala, google.com

Határtalan szerelem Párizsban

"Porig rombolódni, hogy aztán újraépülhess."

Szeretem azokat a könyveket, amik valós eseményeket mesélnek el, mégis regény jellegűek. És ha ez ráadásul francia életérzéssel párosul, akkor valószínűleg nyert ügye van nálam. Ezért is rendeltem elő Makai Rita Határtalan szerelem Párizsban című könyvét.  

Csak megláttam, beleszerettem a borítóba (persze elolvastam azért a fülszöveget, hogy milyen könyv is lesz) & rákattintottam, nem hallottam korábban róla. Nagyon szeretem azokat a könyveket, amik bemutatják egy-egy francia város nyüzsgő életét, mindennapjait és túlmutatnak a nevezetességeken és a croissanton.

Meglepődve bontottam ki a csomagot átvételkor, ugyanis egy sokkal vékonyabb könyvre számítottam és igazán kellemes meglepetés volt, hogy a regény mennyire szép kívül-belül. Kisebb alakú, mint az átlagkönyv, ugyanakkor tömzsibb, ha lehet ilyet egy könyvre mondani. Van külső borítója (piros), de a belső (szürke) is nagyon szép, kemény fedél, masszív és ez nagyon tetszik benne, igazán jó érzés kézbe fogni a kötetet.

"Leesett az állam az arab nők hozzáállásától, milyen erősek és öntudatosak."

Történetünk főhőse Makai Rita, aki egy Párizsban tett rövid látogatás (Szilveszteri buli egy barátnővel) során futólag ismerkedik meg Lotfival, egy arab sráccal, aki ott él. Egy idő után kiderült azonban, hogy ez mégsem csak egy buli volt, hanem igazi szerelem szövődött közöttük, mely tudomásom szerint a mai napig tart. Megannyi akadályt kellett leküzdeniük egymásért és ebből a távolság sokszor nem is tűnt olyan nagy problémának, sokkal inkább a kulturális különbségek okoztak nekik fejfájást. Két teljesen más világból jöttek, mégis a szeretet és a küzdeni akarás összehozta a két fiatalt.

Vannak emberek, akik a szerencse fiai/lányai, vagy legalábbis szerencsemágnesek. =) De igazából szerintem ez sokszor a hozzáálláson múlik. Mert ha optimistán állsz az életedben előtted álló dolgokhoz, akkor a szerencse is megtalál és segít elérni vágyaidat. Rita, a könyv főszereplője is egy rendkívül vidám, derűs lány és ez a hozzáállása segítette sok-sok olyan véletlenhez, amikről a könyvben ír. Persze azt azért el kell mondani, hogy rengeteg energia, idő és munka fekszik abban, amit elért az életében eddig, de ez megfizetődik mindig, hiszen akkor a szerencse is melléd áll. Ez a könyv egyik legnagyobb tanulsága számomra. Higgy a csodákban,de tegyél is érte!

Nagyon jó, hogy Rita kiköltözésének nemcsak a rózsaszín felhős részét mesélte el, hanem bizony az árnyoldalát is megismerhettük. Az aggodalmakat, a kétségbeesést, a munkakeresés küzdelmeit, a nyelvismeret hiányával együtt járó kihívásokat (legyen szó akár csak egy bevásárlásról vagy bármilyen kommunikációról, az ijesztő francia nyelven zajló állásinterjúkról), a barátok és család hiányát. És végig hitt abban, hogy ez csak a kezdet, és csupa jobb dolog vár rá hamarosan, ha megszokja majd az új környezetét és nem adja fel. Kemény fából faragták a lányt és kitartott. Minden elismerésem neki, mert egy idegen országban új életet kezdeni, ráadásul egy olyan kacifántos nyelvű országban, mint Franciaország, nem semmi!

Mindig azt mondom, hogy nincsenek véletlenek. Mindennek oka van. Ha más nem, akkor tapasztalat és tanulnivaló a célja egy-egy eseménynek az életünkben. És ez a könyv egyértelműen megmutatja, hogy így van. Utólag egyértelműen látszott, hogy Ritának ott a helye, Lotfi mellett, a két kultúra összeegyeztetésével.

"Maradj mindig ilyen, ilyen szeretnivaló. Sose változz meg! Az egyik legszebb bók volt, amit valaha mondtak nekem."

Legjobban az a rész tetszett a történetből, amikor Rita ellátogatott Lotfi családjához Tunéziába. Az a szeretet, a kedvesség, amivel őt fogadták, rendkívül megmutatja, hogy mennyire nem szabad megítélni másokat csak hírekből, sztereotípiák alapján. Pedig eleinte a lány és a család is tartottak a másiktól, hiszen teljesen más világból származnak. Mindenkinek csak ajánlani tudom a könyvet. Mai világunkban egy ilyen könyv elfogadásra, az előítéletek levetkőzésére inspirálja az olvasót. Köszönöm az élményt!

"Ez volt az egyik kedvenc időtöltésem: beülni egy kávézóba és csak figyelni az embereket, a város esti forgatagát, vagy élvezni a napsütést egy kávé mellett."

Képek forrása: saját, illetve favim.com

Hercsel Adél: Magyar szeretők

Szép külső, romlott belső.

Ez volt az első gondolatom, amikor elkezdtem olvasni Hercsel Adél Magyar szeretők című könyvet. Már az előszó olvasásakor ledöbbentem: komolyan létezik külön weboldal arra, hogy az emberek szeretőt találjanak? :O Én kérek bocsánatot, naiv vagyok valószínűleg. Nem ítélem el azokat, akik szeretőt tartanak, de nem is tudok egyet érteni velük. Egyik-másik történetben azt állította a főszereplő, hogy a házassága nagyon jó, működik, szép ház, gyerekek, autó stb. Kérdezem én: akkor miért kell szeretőt tartanod, ha ennyire jó minden?


Komolyan ilyen önpusztító lenne az ember természete? Elrontja azt is, ami jó, pusztán egy kis kalandozásért?Hinni akarok benne, hogy nem mindenki ilyen. Hogy igenis a szerelem átalakul szeretetté egy idő után, és ennek ellenére sem fogja leendő párom máshol keresni a boldogságot. Nem vagyok férjnél, nem élek hosszú távú párkapcsolatban, szóval nem akarok én itt megmondó ember lenni. Csupán ledöbbentem.

„(…) Sőt, amióta van szeretőm, sokkal jobb lett a kapcsolatom a párommal, és én is sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok.” Placcs, és ezzel a lendülettel adnék neki egy jó nagy pofont. Hogy lehet valakinek jobb a kapcsolata, ha szeretőt tart?!Ne akarja ezt senki bemagyarázni nekem..

Az első egy-két történet olvasása után pedig egyre kíváncsibbá váltam, hogy vajon mi hajtja ezeket az embereket és mikor jön el az a pont, amikor elkezdenek kikacsintgatni a kapcsolatukból. Engem leginkább az érzelmi oldala érdekelt ennek az egésznek, hogy vajon miként élik meg ezek az emberek a lelkiismeret furdalást, (ha egyáltalán éreznek ilyet), és hogyan tudnak a párjuk szemébe nézni otthon. Leginkább azoknál a történeteknél döbbentem le, ahol az illető naponta négyszer-ötször lefeküdt a szeretőjével, utána hazaérve pedig a feleségével is minden gond nélkül együtt volt. Hogyan képes így színészkedni és hazudni a feleségének/férjének? És mindezt látszólag teljesen érzéketlenül mesélte el.