Slammed - Szívcsapás

Colleen Hoover számomra eddig ismeretlen írónő volt, azonban egycsapásra megszerettem. Mostanában sikerült akaratlanul olyan könyveket olvasnom, amik drámaiak & témájuk részben a halál (Ha maradnék, Sohaférfi, Alaska nyomában) és ez is egy ilyen történet. Lazán indul, eleinte azt gondoltam, hogy egy tipikus fiatal lány & srác megismerkedéséről szól, de hirtelen annyi fordulat történt benne, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni. Egyszerre kezdtem el olvasni az írónő másik nagy sikerű regényével, a Reménytelennek, azonban ez a könyv beszippantott. Csak pörögtek gyorsan az oldalak. Nagyon megérintett a történet, a párbeszédek, a befejezés.

Kiemelném, hogy mennyire örülök neki, hogy a könyvben központi szerepet kapott a költészet, az irodalom & a versek. Nagyon jó, végre egy kicsit más, mint az eddigiek!

A történetről

A könyv két főhőse Lake & Will. Lake családjával Texasból Michiganbe költözik, miután édesapja pár hónappal korábban hunyt el. Szörnyű csapás ez a családnak, hárman maradnak: Lake, testvére Kel & édesanyjuk. Megérkezésükkor a lány öccse, Kel hamar összebarátkozik szomszéd kissráccal, Caulderrel, valamint így ismerkedik meg Lake Willel. Első pillanattól fogva vonzódnak egymáshoz, szikrázik közöttük a levegő. Pár nap múlva sor kerül első randevújukra, azonban az első iskolai napon minden megváltozik.

 

Vigyázz, spoiler!

Kiderül ugyanis, hogy Will abban az iskolában tanít, ahova Lake fog ezentúl járni, ráadásul a költészettanára lesz, így képtelenség lenne elkerülniük egymást. Nehéz dilemma előtt áll Will: szerelem vagy karrier. Telnek a napok, egyre jobban megszereti Lake és családja Michigant, míg ki nem derül a két gyermek számára, hogy miért is kellett ide költözniük. Édesanyjuk, Julia súlyos beteg, végstádiumú tüdőrákban szenved & közel egy éve van hátra. Lake összetörik, nem tudja, mihez kezdjen, kitől kérjen segítséget & van-e kiút ebből a nehéz helyzetből, hiszen édesapja halálát sem tudta feldolgozni, mi lesz velük ezután. Will a kettejük között fennálló furcsa & tiltott kapcsolat ellenére mellette áll, segít nekik, amiben csak tud, de viszonyuk továbbra sem rendezett.
Összességében mindegyik karakter szimpatikus volt, legalábbis a főhősök, családjuk, Lake újdonsült barátnője, Eddie, illetve a gimis osztálytársak is.

Különleges regényt tart kezében az olvasó, mivel keveredik benne a szerelem, az élet kegyetlensége, az igaz barátság. Minden, ami egy maradandó & elgondolkodtató regényhez kell.

Egy gondolat a mindennapokra

Egy vers, amiben minden benne van, amit tudnunk kell. Ha épp rossz napotok van, vagy egy kicsit szomorúak vagytok valami miatt, vegyétek elő ezt a verset, érdemes.♥

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.
A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,
idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.
Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,
minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.
Ha csalódott vagy, s úgy érzed, 

hogy minden hullám összecsap, 

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.
Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed. 

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Alaska nyomában

Az az igazság, hogy nagyon kíváncsian vártam John Greennek ezt a könyvét, hiszen az első olvasmányom tőle, a Csillagainkban a hiba nagy kedvencem lett. És ebben a könyvben sem kellett csalódnom. A regénynek már az első sorai és később is számomra Stephen Chbosky Egy külön srác feljegyzései regényét idézik, valamint J. D. Salinger Zabhegyezőjét, mármint nem úgy, mintha egy „utánzat” lenne vagy ilyesmi, erről szó sincs. Egyszerűen csak a hangulata, stílusa olyan, mint az említett két könyvnek.

Főhősünk Miles, egy visszafogott fiú, aki gimis éveiben elkerül otthonról, Floridából egy bentlakásos iskolába Atlanta államban. Itt szobatársa lesz az Ezredes, illetve megismerkedik egy merész & bevállalós lánnyal, Alaskával, akibe szinte azonnal beleszeret.

Mindig is szerettem az olyan regényeket, amikben a főhős új hellyel, akár iskolával, akár új lakóhellyel, vagy épp mindkettővel birkózik meg & ez a könyv is ilyen. Miles beköltözik, kezdi megszokni a helyzetet, az embereket, az iskolát. Alaska barátsága azonban könnyen bajba sodorhatja, hiszen a lány szereti megszegni az iskola szabályait: éjszakai meglógások a kollégiumból, dohányzás, balhék. Minden, ami eddig nem volt része Miles életének.
Az író humora remek, számos párbeszéden jókat derültem, különösen tetszett az a jelenet, amikor Takumi, egy újabb ismeretségből lett barát rappelni kezd, az Ezredes pedig adja hozzá a ritmust (55.oldal). A rappelés többször is megjelenik a könyvben, nagyon jól szemlélteti a gimisek lazaságát. Illetve azt is újra kellett olvasnom, mert nagyon tetszett, amikor egy kosárlabdameccsen az Ezredes biztatja a saját szurkolótáborukat & mindenfélét bekiabál a tömegbe.

„ Kenyér! - ordította.
-Zsömle! - válaszolt a tömeg.
-Bázis!
- Sav!
Aztán mindenki együtt: - A mi IQ-nk ma-ga-sabb!”

A regényben nincsenek különálló fejezetek, hanem helyette visszaszámol az író, hogy mennyi nap van még hátra. Már csak az a kérdés, hogy mihez. Végig érezni lehet, hogy közeledik valami nagyon erőteljes & meghatározó esemény a történetben, ami nem egy szimpla diákcsíny & balhé lesz, hanem valami sokkal komolyabb. A gyanúm be is igazolódott, miután elértem az „Azután” kezdetű részt a könyvben. 

Teljesen átalakult innentől kezdve számomra a történet, és az igazi mondanivalója, témája csak most következett, nem mintha eddig unalmas lett volna a történet. Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit árulok el, hogy az eddig könnyednek látszó gimis sztori átcsap valami teljesen másba. A szereplők nem változnak ugyan meg egyik pillanatról a másikra, de megismerjük gondolkodásmódjukat sokkal közelebbről, beleláthatunk a fejükbe, főleg a két főhős fiú, Miles & az Ezredes fejébe.

Megrázó volt számomra a befejezés, mostanában sikerült több olyan könyvet is kiválasztanom & elolvasnom akaratlanul, ami a halál utáni léttel foglalkozik. Nagyon szép az Alaska nyomában című regény, érdemes volt elolvasnom, elgondolkodtató történet. Csak ajánlani tudom mindenkinek.