Jóságszalon

Papp Diána nevével már sokszor találkoztam a Fejős Éva magazin kapcsán, viszont a könyvei közül ez még csak a második olvasmányom volt. Először a Téli fagyi könyvét olvastam tőle, ami kimondottan tetszett, ezért optimistán álltam hozzá a Jóságszalonhoz is.

 

A történetről röviden

A könyv egy harmincas éveiben járó nő, Lili életét mutatja be, aki a nála jóval idősebb Péterrel él együtt luxuskörülmények között, azonban a kapcsolatuk nem éppen kiegyensúlyozott. Lili nem találja a helyét, üresnek érzi magát, hiába az anyagi biztonság, kapcsolatuk a férfivel csupán felszínes és nincs benne túl sok tartalom. Lehet ez a közel 40 évnyi korkülönbség miatt, de akár azért is, mert Lilit megszédítette a jólét szomorú gyerekkora miatt. A családjával nem a legjobb a viszonya, szülei ugyanabban a rémes lakásban laknak, mióta az eszét tudja, testvére csak kallódik a világban és a család Lilitől várja a megváltást. Egy kis spiritualitás is belekerült a történetbe, bár nem vitte túlzásba az írónő.

 

"Sosincs késő újrakezdeni."

 

Egy olvasmányos, könnyen pörgő történetet kaptam, amivel egy nap alatt végeztem is. Vittek magukkal az események, ennek ellenére mégsem tudtam magam igazán beleélni. Sem a főszereplő, sem a mellékszereplők nem fogtak meg túlságosan, bár kedveltem őket. A könyv három negyede nagyon szépen alakult, bontakozott ki a cselekmény, azonban az utolsó részénél kezdtem kicsit összecsapottnak és zsúfoltnak érezni. Pedig ha még hozzáadott volna az írónő legalább 100 oldalt, akkor tuti egy kerekebb történet tárul az olvasó szeme elé. Lett volna mit kibontani még, karaktereket és kapcsolati szálakat egyaránt.

"– A szerelmet keresem – közölte Lili a testvérével.
– Hogy te milyen aranyos vagy! Erre iszunk is majd, jó?"

 

Néhol úgy tűnt, hogy Lili (elég kislányos névválasztás sikerült egy harmincas nőnek) csapong a férfiak között és nem tudja kihez/mihez kapjon. Aztán meg összeszedte magát és egész kiegyensúlyozott lett. De a történet lezárásakor mégsem éreztem azt, hogy „igen, ez így egy remek befejezés” lett.

Sajnos a várt Jóságszalon valahogy elveszett a történetben. Nem kapott akkora szerepet, mint reméltem. Jelen volt, de nem eleget.

Borító, fülszöveg, cím

Sajnálom, mert a borító és a fülszöveg is egy nekem való történetet sugallt. A borító kapcsán azt meg kell említenem, hogy szomorú vagyok, amiért a borító gyakorlatilag egyáltalán nem kapcsolódik a tartalomhoz. Nagyon tetszenek a színei, a lány a zenelejátszóval a kezében, a kabátja, öltözéke is csinos, a háttér is, de kicsit sem tudom összekötni a történettel.

A cím megjelenik a könyvben, azonban a fülszöveg által említett fontos szerepet mégsem kapja meg. Ezt is fájlaltam, hiszen ha a cím nem, akkor mi kapcsolódna szorosan egy regényhez.

Olvasva a többi értékelést (Molyon), sajnos sok mindenben igazat kell adnom másoknak. De nem akarok senkit elijeszteni, ez nem egy rémes, olvashatatlan regény – ez nem szépítés akar lenni :D - , mindenesetre, ha az írónő művei közül kellene ajánlanom, akkor sokkal inkább a Téli fagyit választanám kezdésnek.

 

"Lehet, hogy érdemes lenne tényleg figyelni a jelekre és a megérzésekre?"