Az eddigi legjobb Jennifer E.Smith-könyv (legalábbis szerintem)!
Ó, mekkora meglepetés volt számomra a Milyen lesz a búcsú után? című regény!Nagyon tetszett, teljesen belefeledkeztem a történetbe. Magamhoz képest
rendkívüli gyorsasággal olvastam végig (≈2 nap alatt), ugyanakkor nem akartam,
hogy ilyen hamar véget érjen. Már megint egy „kérdőjeles” könyv az írónőtől,
úgy látom, ez a dolog fekszik neki a címek választásakor. És e könyv esetében
még jogos is. :D
A könyv középpontjában egy fiatal
szerelmespár, Clare és Aidan áll, akik utolsó napjaikat élik az egyetem megkezdése
előtt. Két éve vannak együtt, rengeteg közös élménnyel, emlékkel gazdagodtak ez
alatt az idő alatt, azonban most válaszút elé kerültek: együtt maradnak, de távkapcsolatban,
vagy szakítanak. Nehéz döntés, hiszen őszintén szeretik egymást, nem tudják
elképzelni a mindennapjaikat és az életük egymás nélkül. Az utolsó estéjüket
töltik együtt otthon, Chicagoban. Minden fejezet egy-egy állomás azokból a
helyszínekből, amikhez emlékek kötik őket: első beszélgetés, első csók,
felejthetetlen bulik. Aidan a nyugati parton tanul tovább Los Angelesben, Clare
pedig a keleti partot célozta meg New Hampshire-ben. Arany középút nincsen, bár
a könyv egy érdekes válasszal oldja meg a kérdést.
„Később”
"Chicago"
"Los Angeles"
"New Hampshire"
"Szökőkút"
"Rozsdi"
Teli van érzelmekkel, romantikával, ugyanakkor
közben jó humorú történet. A két főhőst nagyon megszerettem, a körülöttük lévő
szereplőket is. Drukkoltam nekik és annak, hogy egy olyan megoldása és lezárása
legyen a könyvnek, ami nem okoz csalódást és nem hagy rossz érzéseket bennem
utána sem. Semmi ilyesmi nem történt, sőt, szerintem lehet, hogy be fogok
egyszer szerezni belőle egy saját példányt.
"– Honnan tudod,ha meg sem próbálod?"
Nem számítottam rá, hogy ennyire fog
tetszeni a regény. Mindent imádtam benne: a helyszínt (Chicago, kertváros,
tengerpart), a szereplőket, az élethelyzetüket (egyetem előtt utolsó hónapok),
a borítót. Jennifer E.Smithtől megszoktam már ezt az írási stílust és a hasonló
fiatalos történeteket, de ez valahogy számomra kiemelkedik közülük. Bele tudtam
élni magam a főhősök helyzetébe, együtt tudtam érezni velük a problémájukat
tekintve és imádtam a közös pillanataikat, a párbeszédeket közöttük. Érezni
végig a történetben a közelgő változás szelét és azt, hogy főhőseink nagy
dolgok előtt állnak. Emlékszem rá, hogy nekem is milyen érzés volt egyetemre
kerülni, egy másik városba gyakorlatilag totál egyedül. Ezért is tudtam magam
ennyire beleélni a könyvbe, hiszen Aidan és Clare ráadásul Amerikában élnek,
ott még inkább nagy változás az ország egyik végéből a másikba költözni, hogy
álmokat valósíts meg, de a családod, az addig jól ismert közeged messze lesz
tőled.
Aidan egy végtelenül (talán túlságosan
is?) rendes srác, a lacrosse csapat egyik kiemelkedő figurája, akinek szülei
támogatják őt, azonban apja elvárásainak mégsem tud megfelelni, hiszen nem
olyan jövőt képzelt el magának, mint amilyet apja szeretne neki. Szinte vérre menő
vitáik egyre távolabb sodorják őket egymástól.
Clare egy nagyjából átlagos, kedves lány.
Legjobb barátnője Stella, aki egy kissé hiperaktív, néha szinte már idegesített
is. Clara karaktere azért volt kedvelhető, mert egy szerény, kedves lány,
ugyanakkor azt el kell mondani, hogy ő nem volt annyira érdekes figura, mint
Aidan.
Ketten együtt remek párost alkottak.
Mint általában, most is azokat a részeket szerettem legjobban, ahol csak ketten
vannak, nincs sok, más szereplő körülöttük. :D
Egyedül talán azzal nem értettem egyet
az események sorában, hogy Clare miért nem tudja kimondani azt a bizonyos sz
betűs szót (szeretlek) Aidannek. Hiszen tényleg így érzett iránta, túlságosan
nagy körítés volt ekörül, de a legjobb pillanatban megoldotta az írónő a
dolgot.
"Bármi is történjék, még előttünk áll az egész éjszaka."
Szívesen elolvasnék egy folytatást, vagy akár egy kiegészítő kötetet is.
Képek forrása: saját montázs, Google, favim.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése