Egy különleges, rövid könyv(ecske) értékelése következik. Inkább nevezném memoárnak, mintsem regénynek. A történet Ali és Ramazan tragikus szerelmének története egy török írónő, Perihan Magden tollából, az Európa Kiadó kiadványa.
Szögezzünk le valamit: ezt a könyvet csak kellő nyitottsággal szabad elolvasni, felkészülve mindenre!
Szögezzünk le valamit: ezt a könyvet csak kellő nyitottsággal szabad elolvasni, felkészülve mindenre!
Amennyire rövid, annyira tartalmas és elgondolkodtató kötet. Témáját illetően kicsit tartottam tőle (LMBT), de remek választás volt ahhoz, hogy kimozduljak a komfortzónámból ismét.
"A félelem nem véd meg a haláltól."
Árad a történetből a szomorúság, a fájdalom és a kilátástalanság. Két fiatal, akik végérvényesen egymásba szerettek első pillantásra és saját, múltjukban történt tragédiáik rányomta bélyegét kapcsolatukra.
Nehéz értelmes értékelést írnom erről a könyvről, mert felkavart a történet, a szereplők kegyetlen sorsa. A megfogalmazás, a nyílt és szókimondó szöveg sokszor átment közönséges stílusba, amit nehezményezek, mert igazán érdekes és elgondolkodtató történetet kaptam, nem illett hozzá ez a kifejezési mód.
Nehéz értelmes értékelést írnom erről a könyvről, mert felkavart a történet, a szereplők kegyetlen sorsa. A megfogalmazás, a nyílt és szókimondó szöveg sokszor átment közönséges stílusba, amit nehezményezek, mert igazán érdekes és elgondolkodtató történetet kaptam, nem illett hozzá ez a kifejezési mód.
"Könnyű dolog szerelmesnek lenni?"
Ali és Ramazan, két szerelmes szív, akik kitartottak egymást mellett jóban-rosszban, sajnos több volt számukra a rossz, mint a jó. Egy percig sem volt könnyű életük se gyerekként, se felnőve. Ramazan a nagyhangú, vonzó külsejű fiú, Ali pedig inkább az okos, csendes srác, kellőképpen kiegészítették egymást. Nem ismerem Törökország világát, működését, de ez a történet egyértelműen sötéten mutatja be az ottani világot, a keserves mindennapokat. Az emberek megbízhatatlanok, bármikor bárki előkaphat egy kést a zsebéből és neked szegezheti, a rendőrök kényük-kedvük szerint alázzák meg az embereket, az árvaház igazgatója pedig lenézi saját árváit, kicsit sem segítve őket az előbbre jutásban (sőt).
Összességében nehezen tudnám azt mondani erre a végtelenül szomorú történetre, hogy tetszett, vagy épp hogy egyáltalán nem. Úgy érzem, hogy ilyen könyveket is „kell” olvasnunk, nyitni a hasonló témakörök felé, és átérezni ezeket a történeteket.
"– Ki hiányozna, ha nem te?Kim van nekem rajtad kívül?Volt bárki valaha is?"
Kép forrása: saját fotó, Google
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése