Oldalak

2016. január 13., szerda

Amíg élünk, remélünk. Igaz, Mr. Grey?



"Merjek reménykedni?Pokolba az egésszel. Miért ne mernék?"


Mr. Grey fejébe belelátni kész esettanulmány, de komolyan!


Amikor kiderült, hogy meg fog jelenni Christian szemszögéből is a A szürke ötven árnyalata, egyből felkeltette az érdeklődésemet és előrendeltem. Szerintem érdemes volt. A trilógia első része tetszett a legjobban, így izgatott álltam neki a Grey-könyvnek. Lenyűgöző borítója készült szerintem, és meglepődve vettem ki a csomagból, hogy mennyire vastag kötet. A betűméret pont az egyik kedvencem.
 

"Oké. Most már tényleg hazavinném Miss Részeg Könyvmolyt, de ő valamiért habozik, és aggodalmas arccal figyeli Kavanagh-t."


Nagyon érdekes volt, vártam, hogy vajon milyen lesz. Kimondottan szórakoztató olvasmánynak bizonyult annak ellenére, hogy a mai napig nem tudom eldönteni, hogy odavagyok-e a paliért vagy sem. Jó pasi, az biztos ahogy elképzelem, de mivel nem vágyom abba a világba, amiben ő él, ezért annyira mégsem vonz. Fene tudja, mindenesetre a könyvet nagyon élvezetes volt olvasni, érdekes volt a másik oldalról is végigélni az eseményeket Anával. Sőt, szinte jobb volt így, mint Ana szemszögéből. Alapvetően tetszett az egész trilógia, kimozdított a komfortzónámból, az első rész marad a kedvencem és ez a kötet.

Utólag jöttem rá, hogy úgy kellett volna elolvasnom ezt a könyvet, hogy közben A szürke ötven árnyalatát is olvasom, hogy egyszerre lássam Anát és Christiant. Mondjuk, újra fogom olvasni az egész trilógiát hamarosan, akár így is megoldhatom majd.

" – Ön meleg, Mr. Grey?
Mi a picsa!
Nem hiszem el, hogy feltette ezt a kérdést. A kérdést, amit még a családban sem feszeget senki. Hogy merészeli! Hirtelen késztetést érzek rá, hogy felrángassam a kanapéról, a térdemre fektessem és alaposan elfenekeljem, azután hátrakötözött kézzel az asztalomra lökjem és megkeféljem. Azzal megválaszolnám a röhejes kérdését? Mélyen beszívom a levegőt. Némi elégtételül szolgál, hogy ő is beleborzad a saját kérdésébe.
– Nem, Anastasia, nem vagyok meleg. – Felvonom a szemöldököm, de az arcom szenvtelen marad."


Szórakoztató volt Mr. Grey agymenéseit, aggályait, humoros belső monológjait olvasni. És amire leginkább kíváncsi voltam, az a dr. Flynnel zajló beszélgetés volt, bár ebből sajnos nem kaptunk túl sokat. Ott legalább nyíltan beszélhet mindenről Christian, tudtam volna még olvasni tovább ezt a részt.
Különösen a repülős részek nyűgöztek le, ez a filmben is nagyon tetszett, emlékszem.
 
Meg kell említenem Ana és Christian emailezgetését is, mert egyszerűen zseniális, vicces és eredeti benne, nagyon feldobja a cselekményt. A könyv nyelvezete jobban tetszett, mint a „szürke” esetében.

Ugyan nem holnap, de valamikor újra fogom olvasni az egész történetet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése