Az élet Napos oldala

Nagyon érdekes olvasmány ez a könyv, amolyan boncolgatós, gondolkodós azután is, hogy becsuktad a könyvet az utolsó oldal után. Nem tudnám egyértelműen egy kategóriába sem beilleszteni. A történet, valamint a főhős személye érdekes, a leírások nagyon jók és maga a cselekmény is olvasmányos. Viszi magával az olvasót és nem hagy nyugodni. Vajon mi lesz Pattel?!Mikor jön rá a dolgokra, mikor lát végre tisztán?

Alapvetően tetszett a könyv, bár a végére besokalltam a sportból. Nagyon szomorúnak tartottam végig, hogy Pat apja csak akkor hajlandó normálisan kommunikálni a fiával, amikor nyer a kedvenc csapata. Viszont annak nagyon örültem, hogy az édesanyja végig mellette állt és próbált neki segíteni. Tiffany (mégis miért pont ezt a sablonos nevet kellett neki adni?) is remek karakter, végig kedveltem, valamint Pat tesóját, Jacket is.

 

Érdekes dolog belelátni egy elmegyógyintézetben kezelt ember fejébe, hogy vajon ő hogyan látja saját magát, mit gondol erről az egészről. Pat nem tekintette magát betegnek, kiestek számára az elmúlt évek és az az esemény is, ami miatt bekerült a "borús helyre, ahogyan ő beszélt mindig az intézetről. Elképzelésem sincs, milyen érzés lehet akár az érintettnek, akár a közvetlen környezetének.

 
A könyvből készült filmet pár éve láttam, de nem sok emlékem van róla, így az újdonság erejével hatott a könyv, ami után ismét megnézem a filmet már csak Bradley Cooper és Jennifer Lawrence miatt is.

Amit még kiemelnék, az a borító. Szerintem valami eszméletlen jóóó! :D