Gayle Forman: Eltévedtem

Gayle Forman. A nő, akinek eddig egyetlen regényében sem csalódtam. Mindig meglep, mindig tud újat mutatni és megvan a könyveinek a sajátos hangulata témától függetlenül. Az Eltévedtem már a hetedik olvasmányom volt tőle és nagyon-nagyon örülök, hogy még ha késve is kaptam észbe és olvastam el (Pedig már a Könyvhéten megjelent? Nem tudom hol éltem eddig, no mindegy. Jobb későn, mint soha! :D), de nagyon tetszett. Ezt mutatja, hogy kb. két nap alatt olvastam el.

A fülszöveg

Megrendítő… ha készen állsz egy újabb érzelmi K.O.-ra, ez a te könyved!

Egy kis híján végzetes baleset egyetlen nap leforgása alatt sorsközösséget teremt három idegen között.

Freya a hangját vesztette el első önálló albumának felvétele közben.

Harun szökni készül, menekül mindentől és mindenkitől, akit szeret.

Nathaniel egyetlen hátizsákkal és szörnyű tervvel érkezett New Yorkba, mert már nincs vesztenivalója.

Telnek az órák, és egyre-másra lepleződnek le a titkaik, és lassan ébredezik bennük, hogy saját veszteségeikből, bánatukból egyvalami jelenthet kiutat: ha osztoznak a másik fájdalmában, ha segítenek a másik kiútját megtalálni.

Gayle Forman legújabb regénye, az Eltévedtem megrázó, sőt katartikus történet a szerelem elvesztéséről, a szerelem megtalálásáról, az önismeretről és az önámításról.

Annyi minden van ebben a könyvben, amiről szól, akikről szól, nehezen tudom elkezdeni az értékelését. Három főszereplő, három totál más életút és karakter, mégis összeköti őket egy "csodálatos" esemény. Hogy mi ez a csodás esemény? :D Na most figyeljetek: New Yorkban, a Central Parkban a lány, Freya egy hídról rázuhan Nathanielre, és mindezt a harmadik szereplőnk, Harun végignézi. Nem feltétlen erre a sorsszerűségre vágyik az ember, de ők mégis így találkoznak. És mennyi mindent fognak jelenteni egymásnak! Barátságot, közülük kettőnek szerelmet és a könyv szépen lassan megismertet minket mindhármuk múltjával. 

Ez a könyv nem egy tipikus ifjúsági regény, hiába szól fiatalokról. Teli van a történet érzelmekkel, rejtett humorral, és súlyos témákkal kapcsolatokról, családról, szülő-gyerek viszonyról. Gayle Forman titka az, hogy a komoly témák ellenére könyvei könnyen olvashatók és sodornak magával.

Freya fiatal énekesnő, aki épp a hangja elvesztését gyászolja és nem tudja, mitévő legyen. Inkább elmenekül a probléma elől és eltűnik a színről édesanyja és ügynöke elől, és a Central Parkban sétál. Nyomasztja énekesnői mivolta, a nővérétől való eltávolodása.

Ekkor egy véletlen folytán esik Nathanielre, aki szintén a parkban bolyong. A fiú teljesen magára maradt, egyedül érzi magát és végső elkeseredésében súlyos elhatározásra jut. És ekkor a Freya esése okozta agyrázkódás mindent megváltoztat.

Mindeközben Harun saját gondolataiba merülve mászkál arra és az esés kizökkenti saját világából, természetesen odasiet segíteni nekik. Harun egy pakisztáni származású fiú, aki saját identitásával küzd, pontosabban már tudja, hogy meleg, és szerelmes egy James nevű fiúba. Azonban a legfontosabb lépéshez, a családjának való színvalláshoz még nem gyűjtött elég bátorságot, és épp ezen elmélkedik (meg azon, hogy miért nem válaszol az sms-ére James), amikor látja a balesetet. Egyedül Harun szála volt, amit kicsit nehezebben kezeltem, mert annyira sok családtagja van, furcsa nevekkel, hogy kissé megzavart. Mondjuk az írónő más könyveiben is szereti a különleges neveket, így nem lepődtem meg.

Mindhárom főszereplő nagyon rokonszenves és szerethető figura számomra. Különböző karakterek, de az összhang megvan közöttük. Eleinte nem tudtam teljesen helyre rakni fejben, hogy kit hol helyezzek el a történetben (Harun rokonait), de a könyv végére összeállt a kép és minden puzzle darab a helyére került. Nekik hármuknak találkozniuk kellett, ez nem kérdés! Tudtam volna még olvasni róluk, hogy mi történt velük a végkifejlet után, mit csináltak, hova mentek a Nagy Almában. De persze így is jó volt, kerek a történet abszolút.

Ami igazán tetszett és vitt magával, az a történet kiszámíthatatlansága. A háromféle sors kíváncsivá tett, hogy vajon miért kellett nekik találkozniuk. És megkaptam rá a választ: hogy segítsenek egymásnak. Talán ez a könyv legfontosabb üzenete. A segítségnyújtás, támogatás. Az Eltévedtem regényben mindez megjelenik fizikai síkon (a nyitójelenet, az "esés"), de érzelmi síkon is. Egyrészt egy szoros érzelmi kapocs, a támogatás érzése alakul ki hármójuk között, ami nagyon hamar barátsággá fejlődik, illetve kettő főhős között szerelemmé. Bátorítják, segítik a másikat, pedig igazából még alig ismerik egymást. Nagyon tetszett, hogy erről olvashattam, szívesen olvastam volna még több párbeszédet közöttük, de így is értettem a kialakult érzelmi kötődést közöttük.

A könyv magyar és külföldi borítói (egyik szebb, mint a másik :D):

Újabb értékes Gayle Forman-kötettel gazdagodtam és bizony ez újraolvasós lett! ❤

Képek forrása: saját kép, favim.com

Hidasi Judit: Elveszve (Aranykör 1.) - előolvasás

Megdöbbent és nem hagy nyugodni

Így tudnám egy mondatban jellemezni legutóbbi olvasmányomat, mely Hidasi Judit hamarosan megjelenő, Elveszve című regénye volt, az Aranykör-sorozat első kötete. A kötet szeptember végén fog megjelenni, addig pedig mesélek róla Nektek egy kicsit.

Köszönöm az előolvasási lehetőséget az Álomgyár Kiadónak

A fülszöveg

Létezik ​rosszabb rémálom egy szülő számára, mint a gyermeke elrablása?

Dóra élete teljes és boldog volt. Szerető család vette körül, karrierje felfelé ívelt, minden tökéletes volt, amíg el nem rabolták kétéves kisfiát a játszótérről. Minden kártyavárként dől össze benne és körülötte.
Őrült hajszába kezd és semmi más nem számít már neki, csak hogy megtalálja a fiát. Egy tapasztalt nyomozó, Puskás András és két számítógépes zseni tinédzser lesz segítségére. Az idő előrehaladtával a szálak sehova nem vezetnek, a nyomok kihűlnek, mígnem két év múlva ugyanonnan, ugyanúgy el nem tűnik egy másik gyermek is.
A nyomozás új lendületet kap és kontinenseken át vezet egy szörnyű és váratlan végkifejletig. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem a fia elrablása lesz Dóra legsúlyosabb és legsötétebb megpróbáltatása.
Mire lehet képes egy anya, hogy visszakapja gyermekét?
Hidasi Judit, a nagy sikerű Gondolatmappa című könyv szerzője ezúttal egy anya lelkének mélységeibe vezet minket. Egy szívszorító és fordulatokkal teli történet arról, hogy milyen változásokhoz és tragédiákhoz képes egy szülő alkalmazkodni azért, hogy visszaszerezze a gyermekét.

 

Mivel nagyon szeretem a thriller és krimi műfaját, örömmel vállaltam az előolvasási felkérést. Egy izgalmas, lebilincselő regényre mindig kapható vagyok! És szerencsére nem kellett csalódnom. Hidasi Judittól olvastam Gondolatmappa című lélektani könyvét, mely teljesen más vonalon mozog, és többek között ezért voltam kíváncsi arra, hogy milyen regényt írt. Bátran állíthatom, hogy az Elveszve a műfajban abszolút helytáll és ha egy olyan könyvre vágytok, ami végig fenntartja a figyelmet és letehetetlen, akkor ez remek választás lesz. Még az utolsó 20 oldalon sem tudtam, mi lehet majd a végkifejlet, csak merész tippem volt, de végül meglepett az írónő.  

Kiszámíthatatlan, pörgős regény

A műfajt tekintve alapvetően egy erős kriminek tartom a történetet, pontosabban valahol a krimi és a thriller határán mozog. Ami nagyon jó dolog, legalábbis nekem, aki szeretem az ilyen sztorikat. És jelenleg pont ilyen történetre vágytam! A thrillerkedvelőknek tetszeni fog, ebben biztos vagyok.

A téma nehéz, hiszen egy olyan édesanyáról szól, akinek két éve már, hogy elrabolták egyetlen gyermekét a játszótéren és nincs remény, hogy valaha újra láthatják egymást. Szívszorító jelenetek sorával van teli a kötet, végig Dóra szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket. Ami fejezetenként változik, az az idősík. Múlt és jelen váltja egymást, ami által megismerhetjük az elrablás előtti életét és kapcsolatát Dórának és Péternek.  Az apró mozaikdarabokból szépen lassan, a könyv végére áll össze egy teljes kép, ami a legtöbb kérdésre választ ad. Mivel ez egy sorozat első része, így természetesen megoldandó feladatok így is maradnak hátra, de mégis ha valaki csak ezt a részt olvasná el, egy kerek, egész történetet kap.

Nekem nagyon tetszett az, hogy szépen, lassan bontakozik ki a cselekmény, lassan ismerjük meg a szereplőket és alapvetően mindegyik karakter szerethető. Mivel nincs gyermekem, így elképzelni tudom csak, milyen érzés lenne soha többé nem látni őt. Nem tudom, túlélném-e, elég erős lennék-e hozzá. Remélem igen. Dóra egy nagyon erős női karakter ilyen szempontból, teljesen reális az ő viselkedése. Amikor kell, kitart és nem hagyja magát, ugyanakkor, mint minden nőnek, neki is vannak gyenge pillanatai, amikor segítségre van szükséges, többnyire lelki támaszra. Nem éreztem, hogy karakteridegen lenne bármely cselekedete, még akkor sem, amikor az érzelmek vezérelték és kikötött a volt szerelménél. El tudom képzelni, hogy elkeseredettségében mire képes valaki és kapaszkodik azokba, akiket már ismer (vagy azt hiszi, hogy ismeri) és kilátástalanságában bármire képes.

Dóra szerencsére nincs egyedül, mellette áll András, a nyomozó, illetve két számítógép zseni srác, Zoli és Balázs(ka). Nagyon szerettem őket is végig, beleillettek a történetbe és egyébként a mai kor tinédzserképébe szintén.

Akinek a szerepéből nem kaptam túl sokat, az Péter, a férj. Bár már eltávolodtak egymástól Dórával, de mégis csak ő a gyerekük, Matyi apja. És ez az, amiért hiányoltam az ő történetben betöltött szerepét. Mintha lemondott volna a saját fiáról. Bár ez az oka, hogy Dórával eltávolodtak.

Az írónő stílusa magával ragadott, teljesen bele tudtam élni magam a történetébe, nem maradt hiányérzetem a könyv befejezésekor. Nem használ elcsépelt mondatokat, nincsenek a könyvben felesleges párbeszédek és karakterek, minden a helyén van benne.

Összességében nagyon izgalmas olvasmányt kaptam, szinte le se tudtam tenni. Amikor csak tudtam, olvastam (buszon, metrón), mert hajtott a kíváncsiság, hogy mi lesz ennek a vége. És ez egy jó könyv titka! Már most olvasnám a következő kötetet.

Köszönöm az élményt!

Képek forrása: saját, favim.com, Google