Tisza Kata: Akik ​nem sírnak rendesen

Tisza Kata neve számomra most már etalon. Hiteles, magával ragadó és különleges minden, amit ő alkot. Így van ez Akik nem sírnak rendesen című kötetével is. Írásai az emberi lélek legmélyebb bugyráig lenyúlnak és lecsupaszítják a lelkünket, nehéz kifejezni, hogy pontosan milyen érzés olvasni Kata könyveit. Legyen szó egy verséről, vagy hosszabb, akár több oldalas alkotásáról. Egytől egyig elgondolkodtatnak és kiszakítanak a valóságból, vagy épp rádöbbentenek a való élet számos olyan momentumára, amire a hétköznapokban nem igazán figyelünk.

Természetesen lelkiállapottól is függ, hogyan fogadja be az olvasó. Nekem ez a kötet pont jókor jött, mint az első olvasmányom tőle, azaz a legjobb hely a városban te vagy. Abszolút ráhangolódtam a kissé borongós hangulatú történetfoszlányokra és átéreztem a fájdalmukat. A kötet teli  van olyanok impulzusokkal, pillanatokra felbukkanó érzésekkel, amik örökre a szívünkben maradnak. Tisza Katára figyelni kell, nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Amit ő képvisel, különleges és érdekes. Nagyon-nagyon örülök, hogy a polcomon tudhatom két könyvét is. Ha bármikor menedéket keresnék az élet nehézségei elől, csak leveszem a polcról és olvasok belőlük, végiggondolva a dolgaimat.

Köszönöm az élményt!