Baráth Viktória: Egy év Rómában (előolvasás)

Van-e annál nagyobb megtiszteltetés, mint amikor egy írónő felkér, hogy olvassam el a készülő könyvét megjelenés előtt és kíváncsi a véleményemre? Bloggerként ez hatalmas dolog számomra és igazán hálás vagyok a lehetőségért, nagyon szépen köszönöm ezúton is Baráth Vikinek, hogy megtisztelt a bizalmával és elolvashattam a várva várt, Egy év Rómában című regényét. 

A korábban megismert részletek alapján nagyon-nagyon kíváncsi voltam a történetre, és most már bizton állíthatom, hogy nem mindennapi sztori, higgyetek nekem! :) És az, hogy már most, megjelenés előtt több héttel megismerhettem a regényt, elképesztő érzés.❤

Na de miről is van szó, lássuk!

A fülszöveg

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. 

Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Nincsenek szavak. Elfogytak. Ez a történet teljesen magával ragadott, végigsöpört a lelki világomon. Mivel az írónőnek ez már a harmadik regénye, ezért megszokhattuk, hogy szereti kipróbálni magát teljesen más műfajokban, erre azonban én sem voltam felkészülve. Az Első tánc romantikája, A főnök izgalmas krimije után most egy olyan témához nyúlt, ami abszolút egyedi, és szinte tabunak mondható.

A regény főszereplőjét, Leilát egy érzelmi és írói válság kellős közepén ismerhetjük meg a történet elején és a regény végére hosszú utat tesz meg. Egyrészt elutazik Rómába inspirációt, ihletet gyűjteni legújabb regényéhez, másrészt olyan jellembeli változáson megy át a környezetváltozás hatására, ami örök életre megváltoztatja őt. Mi pedig vele utazhatunk.

Nehéz és súlyos lelki terheket cipel magával Leila, amiket egyetlen ember sem tudna elviselni, ő sem. Összetörik, feladja a harcot és önmagát és csak sodródik az árral. Rómát sem tudja eleinte értékelni, szenved és kételkedik abban, hogy bármi értelme lenne ennek az egy évnek az örök városban. Azonban ekkor egy olyan ember lesz a segítője és támasza, akire soha nem gondolt volna. Jonathan Raymond, a fiatal pap.

Igen, jól olvassátok, a könyv másik főszereplőjének hivatása az, hogy az egyházat szolgálja. Raymond atya segíti a lányt, támasza lesz és kapcsolatuk egyre jobban és jobban elmélyül. Közben Leila munkát vállal egy étteremben és Jonathan segítségével elkezdi értékelni az életét és az őt körülvevő embereket, dolgokat. Már nem is tűnik annyira reménytelennek a helyzet!

"Érzem, hogy ez az év csodálatos dolgokat tartogat még a számodra."

Leila és az atya sok időt töltenek együtt, megosztják egymással legféltettebb titkaikat, és barátság alakul ki közöttünk. Leila eleinte próbálja elnyomni magában azokat a furcsa és kicsit sem illendő érzéseket magában, amik Raymond atya felé irányulnak, azonban eljön az a pont, amikor már képtelenség tudomást sem venni róluk. Hiszen egy papról beszélünk! Akármilyen jóképű, fiatal, vonzó férfi, ő akkor is egy pap. Efféle gondolatok cikáznak Leila fejében, ugyanakkor észrevehetően nem egyoldalú a dolog...

Érzelmek kavalkádja ez a regény

Eleinte szinte zavarban voltam olvasás közben, amikor Leila illetlen gondolatait olvastam, ugyanakkor hajtott a kíváncsiság, hogy ez vajon hová fajulhat, hiszen veszélyes játékot űzött a lány. Saját magával és az atyával szemben is. És egyre mélyebbre sodródott az érzelmek viharában, amikor az egész már nem játék többé. Felkavart, megdöbbentett és lenyűgözött. Baráth Viki legújabb regénye egy lelki utazás volt számomra is, nemcsak főhősnőnknek. Az írónő képes volt ezt a történetet úgy megírni, hogy az olvasó abszolút bele tudja magát élni a szereplők helyzetébe. Érzelmeket, érzéseket közvetít oly módon, ahogy nagyon kevés író képes. Nincsenek benne közhelyek, klisék és az utolsó pillanatig kiszámíthatatlan a történet.

Az idei olvasmányaim eddigi legnagyobb élménye ez a történet, komolyan mondom. Mindenféle elfogultság nélkül állíthatom, hogy ez egy tökéletes regény. Elképesztő, a szó minden értelmében. Az utolsó körülbelül 30-40 oldal olvasása közben egyetlenegy dalt hallgattam, mert szerintem abszolút visszaadja a regény hangulatát, érdemes akár a dalszöveget is elolvasnotok, de most csak a dalt mutatom meg (amúgy imádom ezt az együttest):

Szerintem ha valaki elolvassa Baráth Viki mindhárom regényét egymást után, szépen sorban, akkor határozottan látni fogja az írói fejlődést, mert totálisan látszik, hogy mennyit változott az első könyve óta. Egyértelműen a jó irányba. A mondatai nagyon szépek, a leírások nincsenek eltúlozva vagy épp nem minimálisak. Pont annyi, amennyi kell ahhoz, hogy egy adott helyszínt, szituációt el tudjon képzelni az olvasó.

A másik, amit kiemelnék, azok a párbeszédek. A karakterei valósak, élettel teliek és a beszélgetéseik életszerűek. Arról nem beszélve, hogy mennyire humorosak! Számos alkalommal felnevettem a könyvön, mert Raymond atya humora zseniális. Persze Leilát sem kell félteni. És mellettük a mellékszereplők sem szabad elfelejteni, hiszen pontosan olyanok, amit megkíván a történet. Érdekesek, szórakoztatóak, ugyanakkor nem vonják el a figyelmet túlságosan a két főszereplőről.

Őszintén szólva nehezen találtam vissza a valóságba, miután elolvastam az utolsó oldalt és becsuktam a könyvet. Kavarogtak a gondolataim és kerestem a helyem. De most már helyre jöttem. :D És legszívesebben most azonnal újrakezdeném az olvasását. Alig várom, hogy a kezemben tarthassam az elkészült könyvet, a csodás borítóval!

A könyv bemutatója április 15-én lesz Budapesten, az Álomgyár könyvesboltban, gyertek el minél többen! :)

A részletekről itt találtok infót: https://www.facebook.com/events/147324602630754/

Köszönöm az ÉLMÉNYT, így, csupa nagy betűvel!❤

A könyvet itt rendelheted elő

Képek forrása: favim.com, Google

John Green: Teknősök végtelen sora

Egy újabb csodálatos alkotást kaptunk John Greentől!

Megérkezett az egyik kedvenc íróm, John Green legújabb könyve hazánkba a GABO Kiadó jóvoltából, Teknősök végtelen sora címmel. A regényre nagyon-nagyon kíváncsi voltam, hiszen egy ideje nem olvastam sajnos Johntól. Őszintén reméltem, hogy a Csillagainkban a hiba hatalmas, mindent elsöprő sikere (2012) után végre egy olyan regényt kapunk tőle, ami legalább olyan jó lesz és túl tud lépni saját határain az író. Az utána lévő regényekkel ez nem egészen sikerült szerintem, most viszont úgy érzem, hogy abszolút megugrotta a feladatot. Új kedvencet avattam. ❤ 

A történetről röviden

A könyv főszereplője Aza Holmesy, aki egy fiatal, gimnazista lány. Indianapolisban él édesanyjával, apja két éve hunyt el. Legjobb barátnőjével, Daisyvel nyomozásba kezdenek, amikor kiderül, hogy Davis Pickett apja eltűnt és valószínűleg az igazságszolgáltatás elől menekül. Aza mindemellett egy külön világban él, mert a fejében a gondolatok ezrei suhannak jobbra-balra percenként és úgy érzi, a spirál szinte folyamatosan elragadja őt a valóságtól. Küzd ez ellen, orvoshoz jár és gyógyszert szed, minden vágya, hogy "normális" lehessen. És ekkor megismerkedik gyerekkori játszótársával, Davissel...

Hatalmas lelkesedéssel kezdtem bele a könyv olvasásába, hihetetlenül kíváncsi voltam John Green legújabb alkotására. Annyira drukkoltam, annyira akartam, hogy ez egy csodás regény legyen és ne csalódjak, és azt kell, hogy mondjam: ÍGY LETT! Imádtam olvasni, belemerülni, izgulni Aza-ért és a többiekért.

Élmény, érzelmek és egy csodálatos történet

Aki már olvasott az írótól könyvet, tudja, hogy mennyire egyedi látásmódja van. Ez megnyilvánul azokban a kifejezésekben, amiket használ, illetve abban is, ahogy felépít egy történetet. Egyrészt maga a sztori sohasem kiszámítható és unalmas, másrészt a karakterei meglehetősen különcnek számítanak szerintem a könyvek világában. Már csak abból kiindulva is, hogy milyen neveket használ. Mert ez az Aza nekem eleinte irtó furcsa volt. Mármint már a fülszöveg elolvasásakor. De aztán teljesen meg lehet szokni. Ő egy nagyon szorongó, önbizalomhiányos lány, ugyanakkor elképesztő szeretet van benne, és mélyen gyászolja az édesapját.

"(..)csak az búcsúzik el, aki viszont akar látni."

Olyan dolgokon agyal, amiken az átlagember nem szokott és emiatt nem tud felszabadult és boldog lenni, pedig igazán szeretné a tinédzserek felhőtlen és felszabadult életét élni. Erősen hipohonder, túlaggódja például a csókolózást, és teljesen bezárkózik a saját fejébe. Végtelenül sajnáltam érte, pláne, hogy megismerkedett egy olyan édes sráccal, mint Davis. Annyira szerettem volna, hogy ő segítsen neki kimozdulni ebből a furcsa és sokszor érthetetlen állapotból. Mármint ez részben sikerült is, de nem árulom el, mi lett ezzel kapcsolatban a végkifejlet (természetesen).

Aza legjobb barátnője Daisy, aki egy "enyhén" szólva hiperaktív lány. Elképesztő energiákkal él a csaj, a szövege sokszor sokkoló, ugyanakkor végtelenül szeretnivaló karakter. Imádja a Star Warst, az interneten fanfictiont ír róla, beleszőve valós személyeket is, mint Aza. Teljesen beleéli magát Davis apja, Russel Picket utáni nyomozásba, hiszen pénzjutalmat kap, aki nyomra vezeti a rendőrséget. Daisy fejébe veszi, hogy ők megtalálják és ezáltal gazdagok lesznek.

Ekkor kerül a képbe Davis, aki Aza gyerekkori barátja volt, és most úgy néz ki, ismét megtalálták a közös hangot. A fiú szomorú, hiszen ketten maradtak az öccsével apjuk eltűnése után. Édesanyjuk nemrég hunyt el, teljesen maguk vannak. Öccse, Noah csupán 13 éves, kell neki egy felnőtt, aki az apja és segíti őt felnőni. Azonban csak Davis maradt számára. Davis aggódik és elkeseredett. Az öccse miatt szeretné, hogy felbukkanjon az apjuk, azonban tudja, hogy vele sosem volt olyan jó az apja és nem is igazi nevelés lenne az, amit tőle kapna Noah.

"A szemünkbe akárki belenézhet, de az nagyon ritka, hogy olyasvalakire bukkanunk, aki ugyanazt a világot látja, mint mi."

Így a két magányos szív, Aza (édesapja halála miatt) és Davis (édesanyja halála miatt) egymás társaságában keresnek vigaszt. Együtt töltik idejüket, bámulják éjjel a sötét eget a csillagokat keresgélve, moziznak, smseznek és próbálják megtalálni önmagukat. Nem olyan szerelem ez, ami lángol és tombol és felemészt, mégis éreztem köztük azt a szikrát, ami összekötötte őket. Megszakadt a szívem, akárhányszor szomorúak és elkeseredettek voltak.

Aza számtalanszor elővette apja régi mobilját és nézegette rajta a fényképeket, nagyon hiányzott neki a férfi. Megértem, abszolút át tudom érezni a fájdalmát. Davist pedig azokban a pillanatokban sajnáltam igazán, amikor az öccsével volt vagy róla beszélt. Ketten maradtak, és ketten kell ezentúl megküzdeniük az élet nehézségeivel. Még Davis sem egészen felnőtt, hiszen gimnazista, nemhogy öccse, aki csupán tizenhárom éves.

A cím és a borító

Szeretem, amikor rejtélyes egy könyvcím. Megszokhattuk már, hogy John Green történeteihez méltóan a könyvcímei sem mindennapiak. Teknősök végtelen sora. Vajon ez mire utalhat? Lesznek benne teknősök? Vagy csak metafora? Nagyon kíváncsi voltam, hol bukkannak fel ezek a bizonyos teknőcök. És igen, ott a 30. oldalon rögtön találkozhatunk párral, bár a könyvcím teljes értelmét a kötet vége felé kapja meg az olvasó. És imádom, hogy azt jelenti, amit! (olvassátok el, nem lövöm le a poént)

A borítóról annyit mondhatok: álomszép. A szín, a formák, a minőség. Kemény fedeles változatban vettem meg a regényt és nagyon örülök neki. Féltve óvom, mert eszméletlen szép. Imádom a dombornyomott betűket rajta, a csillogó fekete pöttyeit és persze a teknőcöket. :D Most, hogy megnéztem rendesen az eredeti, narancssárga borítót is, rájöttem végre és megvilágosodtam, hogy mi ez a spirál rajta. Köze van a történethez, csak ennyit mondok.

Nagyon boldog vagyok, hogy ezt a könyvet a polcomon tudhatom, alig várom, hogy jöjjön (ki tudja mikor) az író következő regénye. Szeretem a látás- és kifejezésmódját. Azt, hogy sohasem szokványos, egyedi történeteket képes alkotni. A szereplői megelevenednek előttem, olvasás közben teljesen beszippant a világuk! A Csillagainkban a hiba óta ez a könyve tetszett a legjobban, újraolvasós lesz. És ha egyszer esetleg Budapestre jön John, tutira ott fogok sorban állni a dedikáláson!

Köszönöm az élményt!

Képek forrása: saját, favim.com, Google

Csabai Márk: Egy csibész naplója

Idén négy éve, hogy először olvastam Csabai Márk Egy csibész naplója című regényét. Most, átdolgozva, új külsővel egészen új élményt nyújtott a könyv és öröm volt olvasni. Egyrészt az újdonság erejével hatott a történet, mert sok mindenre nem emlékeztem, másrészt a karakterek viszont abszolút a fejemben éltek és régi ismerősként köszöntöttem őket minden fejezetben.

A történetről röviden

A könyv főhőse a címben megnevezett Csibész, azaz Barabás Viktor. Budapest kedvenc csibésze képtelenebbnél képtelenebb helyzetekbe sodorja magát, amiből megoldás egyfelé vezet csak: le kell merészkednie az alvilág fekete bugyraiba. És vajon van onnan kiút a fényre? Szép lábú nők, simlis ügyek, fegyverek és rengeteg izgalom rejtőzik e könyv sorai között.

Annyira örülök, hogy Márk megőrizte a történetnek azt az egyediségét, ami ismertté és népszerűvé tette magát a könyvet és önmagát is íróként. Egyértelműen a szarkasztikus humor az, ami a Csibész történetét kiemeli a krimik sokaságából. Mert mindazonáltal, hogy a magyar valóságot, a bűnözést mutatja be, igazán szórakoztató és vicces történet. 

Bírom az ilyet!

"Nem lesz baj! Erről a mondatról túl sok jó dolog jutott az eszembe, mert akárki akárhányszor ezzel biztatott, az sosem sült el jól."

Számomra igazi élmény volt újraolvasni Viktor ügyes-bajos dolgainak történetét, együtt  nevettem vele saját magán, sokszor örömében, máskor kínjában. :D A főhős karaktere szerintem abszolút valósághű. Hiszen kellő önbizalommal rendelkezik, ugyanakkor mégsem viszi túlzásba és az egója nem ösztönzi arra, hogy többet képzeljen magáról, mint ami. Tud magán nevetni, elég vakmerő és bátor azokhoz a feladatokhoz, amiket kap az élettől. Egyébként én végig Márkot láttam magam előtt újraolvasás közben Viktorként. Fogalmam sincs, ez miért lehet, de valószínűnek tartom, hogy kicsit önmagát is beleformálta a karakterbe Márk, legalábbis én pont ilyen csibészes, ugyanakkor karakán személyiségnek képzelem az írót is, mint Viktort.

A könyvet az új kiadás bemutatóján, február 19-án foghattam először kezembe és a kiadó kedvessége által magaménak tudhatom már. 

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyárnak és az írónak, valamint a könyv mellé járó novellákat! :) Minden sorra kerül hamarosan.

Főszereplőnket, Viktort sodorják magukkal az események, amikor egyik este hazaér és látogatója érkezik egy csodálatosan szép lábú nő személyében (csak röviden: Széplábú), aki nem más, mint Gabriella. A nő határozott és eltökélt, nem ismer kegyelmet és kétes ügyletbe kényszeríti Viktort, onnantól pedig nincs megállás.

A férfi kénytelen beszállni a "buliba", így ismerkedik meg Rikkivel. Na, ő egy tipikus lakótelepi suhanc arc (már bocsánat :D). Susogós melegítőnadrág (ezen röhögtem egy sort), ahogy elképzelem, még fukszok is lógnak a nyakában a srácnak, és eléd áll, ő a Menő Jenő! Megmondja a frankót és közben olyan dumát ereszt meg, hogy leesik az állad. (Azt azért megjegyezném, hogy alacsonyságát kompenzálja ezzel a lökött dumával és képtelenség azt mondani, hogy nem szórakoztató)

Őszintén szólva eleinte iszonyatosan idegesített a lekezelő stílusa, aztán kezdtek Viktorral egymáshoz csiszolódni, hiszen együtt kellett működniük és átalakult számomra  a karaktere. A könyv végére olyannyira megkedveltem, hogy szívesen olvastam volna még tovább róla, mi történt a lakótelep királyával. Mondjuk engem már a neve kiborított az elején, annyira idétlen...:D

"Hosszú idő után először biztonságban éreztem magamat, mert végre olyanok vettek körül, akikre bármikor, bármilyen körülmények között számíthattam."

Magáról a történetről sok mindent nem szeretnék elárulni, mert egyrészt rengeteg esemény zajlik benne, hihetetlen pörgős történet, másrészt nehéz lenne emiatt bármit is elmesélni belőle. A lényeg az, hogy teli van a könyv kétes üzletekkel, számonkérésekkel, sziporkázó párbeszédekkel és az alvilág kőkemény figuráival. Nincs mellébeszélés, a drogok világában nincsenek félreértések. Csak üzletelés, fegyverek, pénz, hűség és még több pénz van.

A cél: felderíteni a drogvonalakat, információt szállítani és túlélni

A történet két fő helyszíne Budapest és Róma. Két csodálatos város, melynek árnyoldalait ismerhetjük meg, pontosabban azt az oldalát, amit csak az tudhat, aki járt már az alvilágban.

A két helyszín

Amit a könyv erősségének tartok a történet mellett, az a humor. Márknak szerintem nagyon egyedi írási stílusa van. Néha olyan érdekes kifejezéseket használ, amik nem mindennapiak, és a végén mindig sikerül úgy kerekítenie a mondatokat, hogy azok összeálljanak kerek egész jelenetté és történetté. Mikor azt hinnéd, elkalandozott az író, visszatér a jelenbe. 

Nagyon tetszett, hogy a végkifejlet nem volt a legegyszerűbb és nem oldódott minden meg két másodperc alatt, sőt, még csak nem is sejtettem, mire számíthatok. Ettől lesz igazán izgalmas egy krimi!

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a jó humorú, szórakoztató krimiket, és szeretnének remek magyar könyvet olvasni. Alig várom a regény folytatását!

Képek forrása: saját, favim.com, Google

J.K.Smith: Ismert ismeretlen (előolvasás)

Abban a hatalmas megtiszteltetésben és szerencsében részesültem az elmúlt héten, hogy lehetőséget kaptam megjelenés előtt elolvasni J.K.Smith Ismert ismeretlen című regényét. Az írónő második könyve számomra az első olvasmányom volt tőle és kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba.

Ezúton szeretném nagyon megköszönni az Álomgyár Kiadónak és az írónőnek a lehetőséget!

A fülszövegből

Albertfi ​Lívia élete tökéletesnek tűnik. Fiatal kora ellenére egy jól menő étterem tulajdonosa, látszólag mindene megvan: szerető család, egy férfi, akivel éjjelente megosztja az ágyát, nagyszerű alkalmazottak, akik olyanok számára, mintha a második családja lennének. De egyik napról a másikra minden összeomlani látszik körülötte. Líviát megcsalják, szülei házasságában több évtizedes titok bukkan a felszínre, nővére és gyerekei élete pedig veszélybe kerül. Egyetlen dolog tartja a felszínen a lányt, a mások által furcsának talált megrögzöttsége, a sportfüggőség. Beragadt élethelyzetéből egy Ausztrália melletti varázslatos kis szigetre szóló meglepetésút zökkenti ki, ahol egy váratlan találkozás gyökeresen megváltoztatja az életét...

Egy, számomra még ismeretlen írónő művét olvasni mindig élmény. Szeretem megismerni a stílusát, a történeteit és a világát. Így történt ez J. K. Smith-szel is. Mivel az Álomgyár Kiadóval kapcsolatban állok, így természetesen tudtam, ki ő, azonban első regényét eddig nem volt lehetőségem elolvasni. Így rögtön a másodikkal kezdtem! :D Az Ismert ismeretlen története nagyon hamar magába szippantott laza és könnyed stílusával, a szereplők pedig egytől egyig érdekes és sokszor vicces karakternek bizonyultak.

Humoros, szórakoztató és imádnivaló történet 

Az első oldalakon kicsit megijedtem a sok szereplő miatt, mert féltem, hogy összekeverem őket. De szerencsére rövid idő alatt összeállt a fejemben a kép, hogy ki kinek a kije, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Alapvetően a történet két főszereplő köré rajzolódik ki, akikhez több szál vezet és a végén így állnak össze kerek egésszé.

Az egyik főhősünk Lívia, aki egy karakán, magabiztos és határozott nő, nagy családdal és egy saját étteremmel. Körülveszik a barátai, a családja és a munkáját olyan szenvedéllyel csinálja, amire szerintem  mindenki vágyik. Persze nemcsak öröm és szórakozás az élet, mindenkinek megvan a maga keresztje. A lány élete meglehetősen válságba kerül a könyv elején, hiszen a barátja megcsalása, és a családi gondok sem tesznek jót a lelkének.Hiába erős nő, egy ilyen szituáció megtépázza az önbecsülését. És ekkor jön a mentő ötlet az igaz barátoktól és egyben alkalmazottjaitól, befizetik Líviát egy csodálatos, tengerparti utazásra, jó messze a mindennapoktól. A lány nehezen, de elfogadja az ajándékot és elutazik a távoli szigetre, valahol Ausztráliában.

A másik főhősünk itt lép a képbe. Thomas, az amerikai mozisztár a nyaralás alatt, a tengerparton ismerkedik meg Livvel és az első pillanattól kezdve vonzódik a lányhoz. Pillanatok alatt egymásba habarodnak (talán túl gyorsan is? :)), és a kilenc napos nyaralás egy felejthetetlen, sorsfordító és elképesztő élménnyé válik mindkettejük számára. És az olvasó mindennek a részese lehet. Bátran állíthatom, hogy irigyeltem a főszereplőket, hiszen ilyen csak a mesében létezik. Napfény, pálmafák, búvárkodás, egy dögös pasi a tengerparton :D, szenvedély, és minden, ami egy tökéletes nyaraláshoz szükségeltetik. A sors fintora, hogy Livnek hirtelen kell elhagynia a szigetet és esélye sincs elbúcsúzni Tomtól, így a férfival elszakadnak egymástól, látszólag örökre.

Valószínűleg én is azt tettem volna, amit Liv. Hazaérve Magyarországra éltem volna tovább az életemet, megpróbálva összeszedni a lelkem apró darabkáit és eltenni ennek a csodálatos nyaralásnak az emlékét az agyam egy mély fiókjába, és csak nagyon ritkán, amikor egyedül vagyok, elővenni. És ezért rendkívül felnézek Livre. Erős nő, aki segít másokon, a saját problémáit pedig legyőzi akár egyedül is. Imádtam érte és nagyon drukkoltam neki! Természetesen Tomnak sem volt könnyű ezután visszarázódni a munkába Los Angelesben, a filmforgatásokba, mert folyton Liv járt a fejében. Tudom, milyen érzés, amikor képtelen vagy elengedni valakit vagy egy gondolatot, és hiába tudod, hogy elérhetetlen és lehetetlen az újbóli találkozás, te mégis reménykedsz. Szerintem kb. mindenki átélte már. Ilyen az emberi természet, az utolsókig reménykedünk, hiszünk, nők és férfiak egyaránt.

J.K.Smith kiválóan ért hozzá, hogy a könnyed és nehezebb témát hogyan vegyítse a történetben és ne váljon az egész kiszámíthatóvá és sablonossá. Ezt nagyon jónak tartom és kifejezetten izgalmas volt olvasni, hogy vajon hogyan alakul a szereplők sorsa (nemcsak a főszereplőké). A szerelem mellett olyan témákat feszeget a könyv, mint a családon belüli bántalmazás és a hűtlenség. Sajnos mai világunkban ezek mindennapos dolgok és pont ettől válik a könyv hitelessé és valóságossá. A nyaralásos részen kívül igazából minden megtörténhet velünk, végig éreztem, hogy az írónő a realitás talaján maradt és a karakterei hibáikkal együtt váltak igazán elevenné.

"– Nem az én stílusom a siránkozás. Ha összeomlanék, attól változna a helyzet?"

Ugyanakkor nemcsak a rossz dolgokra gondolok, hanem arra, amit Liv elért 26 évesen. Saját éttermet vezet, a beosztottjai szinte családtagok és örömmel csinálja mindazt, amit csinál. Inspiráló és erőt adó volt látni, ahogyan együtt dolgoznak az étteremben. Liv mindenért megküzdött az életében, amit elért, el nem vitatható tőle. Szeretem az ilyen karaktereket, mert felnézek rájuk és könnyű velük azonosulni. Alapvetően én is egy optimista, végsőkig kitartó és örök reménykedő típus vagyok.

Kimondottan tetszett Lívia futásmániája, mert évek óta én is futni járok. És mindig öröm számomra, ha olyan történetet olvashatok, amiben valaki ezt a sportot űzi. A sport, a mozgás nagyon jó és hasznos dolog, és a futás különösen ki tudja kapcsolni az agyunkat, Livnek is nagy segítéségére van. Megszállottá válik és szinte menekül a sportba, kicsit átesik a ló túloldalára.

Tomról eddig nem sokat meséltem, pedig ő a történet másik alappillére. Erős, magabiztos férfi, a nők a lábai előtt hevernek, azonban neki csak Liv kell. Tehetséges színész, sorra kapja a jobbnál jobb szerepeket és mindent belead a munkájába. Mintha csak Livnek teremtették volna! Tetszettek az ő fejezetei is, mindig jó olvasni a férfiak szemszögét, hiszen ők sokszor teljesen máshogyan látják a dolgokat. Látszólag könnyű élete van Tomnak, gazdagság, népszerűség, tipikus sztárélet, azonban ő már másra vágyik. Nem szereti a feltűnést és hogy mindenhol felismerik. Az ő személyiségét csak körvonalakban ismerhetjük meg, nem olyan mélyrehatóan, mint Livet. 

Akikről még mindenképpen szót szeretnék ejteni, azok a mellékszereplők. Egyrészt ott van a szeleburdi és pörgő nyelvű Melinda, aki bizony az a "ami a szívén, az a száján" típus. Végig ott áll Liv mellett, jóban-rosszban, ilyen egy igaz barát. Aztán nagyon szerettem szinte minden alkalmazottat az étteremben, hiszen hasonlóan Melindához, ők is segítették főhősnőnket. Viszont aki az én nagy kedvencem lett a mellékszereplők közül, nem más, mint Nana. Gondolom ezzel nem leszek egyedül. Ő Liv nagymamája, nagyon szoros köztük a kapocs, és a nagyi imádja unokáját. Imádtam az ő jeleneteit, mert mindamellett, hogy teli volt érzelmekkel, sokszor annyira vicces volt, hogy hangosan felnevettem olvasás közben. Hihetetlen forma Nana, humoros beszólásaival egyetlen családi esemény sem unalmas. :D

Rajtuk kívül szívesen olvastam volna még Liv testvére, Szilvi és a gyerekek sorsáról, hogy vajon hogyan alakul tovább az életük a sok szörnyűség után. 

És persze Cikicakkról is örömmel olvasnék még. :D Annyira édes cicus lehet.

Összességében nagyon tetszett a történet, vitt magával a pörgőssége. Remekül szórakoztam a sziporkázó párbeszédeken, amik által által könnyen megismerhettem a karaktereket.

J. K. Smith erőssége szerintem a humora, egyszerűen képtelenség nem vigyorogva olvasni sorait, annyira elevenek a szereplői és a könyvét lehetetlenség letenni ezáltal. Alig várom, hogy Szerelem hirdetésre című első regényét is hamarosan elolvassam!

Kéépek forrása: saját, favim.com, Google