Jodi Ellen Malpas: A védelmező

Vannak könyvek, amik vonzzák az ember tekintetét, bárhol is bukkan fel előttünk: könyvesbolt, könyvtár, internetes felület, plakátok. Nos, én pont így voltam Jodi Ellen Malpas - A védelmező című regényével. A könyv számtalanszor szembe jött velem és ideje volt elolvasnom, érdekelt, hogy vajon milyen történet lehet.

Egyik nagyon kedves barátnőmmel, Vikivel (Könyvmánia blog) közösen olvastuk el. Jó dolognak tartom az ilyet, hiszen olvasás közben ki tudjuk tárgyalni az eseményeket még akkor is, ha nem ugyanolyan tempóban olvasunk.

A történetről röviden

Férfi főhősünk Jacke, aki egy fontos munka kapcsán találkozik a londoni elit egyik fiatal, híres alakjával, Camievel. A média, a közvélemény teljesen más képet fest le a lányról és Jacket igencsak kellemes meglepetés éri a lány személyiségét illetően, amikor egyre jobban megismeri. Cami apja a város egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb embere, ami együtt jár azzal, hogy ellensége is bőven akad. Ebből kifolyólag fenyegetések nap, mint nap érik, most azonban lányával fenyegetőznek és ő a legprofibb embert akarja lánya oldalára, aki őt megvédi, amíg az ügy nem rendeződik. Igen, ez eddig szép és jó, azonban egyetlenegy dologgal nem számolt a gazdag apuci: Cami és Jacke között csak úgy szikrázik a levegő.

A szereplők

Camille Logan (azaz Cami) – Huszonéves, pörgős lány, aki a londoni társasági élet egyik kulcsfigurája. Lesifotósok hada követi mindennapjait, nehéz kiismerni őt csak az újságokban olvasottak alapján. Látszólag apuci kicsi lánya, aki csak szórja a pénzt, közben kiderül, hogy eltartja saját magát, szeretne a divatszakmában elhelyezkedni, saját márkát alapítani. Találkozása a körülbelül 13-14 évvel idősebb Jackekel felforgatja az életét.

Jacke Sharp – Nem is kérdés, hogy a könyv címe kire utal. Jacke a legjobb a szakmában, biztonsági őrként ő a legjobb. Múltja teli van kérdésekkel, egy tragédiával, ami egész életére kihat és egészen a Camivel való találkozásáig úgy érzi, már soha nem hozhatja helyre az életét.

A helyszín: London

Oh, hogy én ennek mennyire örültem!Mondjuk nem erre hegyezte ki az írónő a történetet, elég kevés leírást kaptunk az egész regényben, inkább a cselekmény volt előtérben, nem a helyszín. (Oké, ez persze érthető. :D). Kaptunk ízelítőt London környékéről is, amikor a hegyekben bújtak el a szereplők. Azt tudni kell rólam, hogy ha már egy történet helyszíne egy általam vágyott hely, akkor már egy plusz ponttal indul a regény.

A könyv teli van érzelmekkel, szenvedéllyel, pörgős párbeszédekkel és számomra voltak kimondottan kacagtató jelenetek is (körömlakkozás, shopping a plázában). Az az igazság, hogy a könyv azért tetszett igazán, mert a karakterek, a leírt szituációk valóságosak és nem rugaszkodnak el túlságosan a földtől. A regény nagyon rövid időtartamot ölel fel, talán 1-2 hónapot (Vagy annyit se?Nem tudom pontosan). Ez alapvetően nem a legszerencsésebb, hiszen ennyi idő alatt a két főhős nem tudja igazán kiismerni egymást, ugyanakkor mégsem éreztem erőltetettnek a cselekedeteiket és mondataikat. Talán egyetlen momentum volt, amit soknak éreztem és túlzásnak, de a spoiler mentesség kedvéért nem írom inkább le. Maradjunk annyiban, hogy hamar meghoztak egy nagy döntést az életükben.

Kép forrása: Google

A lényeg az, hogy Jacke és Camille karaktere is annyira életszerű volt, hogy tudtam azonosulni velük és a problémáikkal. A kettejük kapcsolata vitte magával az olvasót és igazándiból a mellékszereplők valóban háttérben maradtak, egyáltalán nem bántam. Rajtuk kívül minimális volt azok száma, akiket megkedveltem. A kicsi lányt a végén, Charlotte-ot nagyon aranyosnak találtam, még tudtam volna olvasni egy fejezet erejéig róla bővebben. Jacke látszólag egy rideg, kemény férfi, akit nagyon nehéz megközelíteni és szóra bírni pláne. Caminek azonban a fiatalos lendületével, néha flegma stílusával sikerül a közelébe férkőznie, és ahogy egyre jobban megismerik egymást, úgy döbbennek rá, hogy mennyire is illenek egymáshoz.

A történet sodort magával, nem bírtam letenni. Drukkoltam nekik, izgultam, hogy minden jóra forduljon és reménykedtem a szép befejezésben. Szeretem azokat a könyveket, amiket át tudok élni, kattog rajta az agyam, ha épp nem olvasom. Ez pont ilyen volt!

Végezetül nem mehetek el szó nélkül a borító mellett sem, hiszen valami eszméletlen gyönyörű. Erőt, biztonságot sugároz, a címtől függetlenül is. A színek, fények játéka különlegesség teszi a borítót, tökéletes ajándék ez a történet mindazoknak, akik szeretik az igényes, kívül-belül szép könyveket.

Képek forrása: favim.com, Google