Első tánc

Egy elsőkönyves írótól olvasni nekem mindig élmény. Mindig nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki ő, milyen történetet írt és milyen a stílusa. Különösen nagy népszerűségnek örvend Baráth Viktória Első tánc című bemutatkozó regénye, és végre én is elolvashattam.

Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Gyönyörű kötet, kívül-belül. Nekem ez az olvasmány most nagyon kellett. Vágytam a romantikára, szenvedélyre és egy olvasmányos regényre, amivel nem kell kínlódni, hanem pörögnek az oldalak. Pontosan abban reménykedtem, hogy ilyen lesz ez a könyv. Úgy örülök, hogy nem kellett csalódnom, alig bírtam letenni (sajnos a munka megy az olvasás rovására még mindig xD)! Kapott a könyv hideget-meleget, és nem áll össze a kép a fejemben, hogy többeknek mi annyira felháborító benne és miért pontozták le Molyon.

A történetről röviden

A könyv első harmada Párizsban játszódik, ahova főhős lányunk, Zoey pihenni érkezik egy hétre. Megismerkedik egy jóképű, brit férfivel, Owennel. Vonzó Zoey számára, első pillanattól fogva érezhető a közöttük lévő feszültség. A lány nyaralása és a turistáskodás gyakorlatilag kudarcba fullad, hiszen ki sem mozdulnak a szállodai szobából. Aztán a hét elteltével mindegyikük hazautazik, látszólag vége a futó kalandnak. A sors azonban közbeszól, amikor Zoey New Yorkba hazatérve újra iskolába jár, egy művészeti suliba, ahova a tanév kezdetekor új tanár érkezik…

Zoey – fiatal nő, keresi a helyét a világban és mer álmodni!Az első pillanattól fogva tudtam vele azonosulni. Kedves, érző lélek, tipikus romantikus hősnő. Van elég bátorsága és önbizalma, nem agyal folyton mindenen, hogy vajon tegye, vagy ne tegye. És ez tetszett!

Owen – a pasi, akibe minden diák képes belezúgni, legalább egy kicsit. Jóképű, határozott személyiség, sármos és vonzó. Nem csodálom, hogy Zoey első pillantásra beleesett.

Érdekesség: Owen végig a képen látható színész volt a fejemben, Kevin McKidd, akit a Grace klinika sorozatból ismerek, és az a vicces, hogy ott őt Owennek hívják. :)

A karaktereket nagyon megszerettem, magam előtt láttam Zoeyt és Owent, főleg őket kedveltem leginkább. Imádom azokat a történeteket, amikben van egy titok, konkrétan egy titkos viszony, és nem lehet tudni, hogy mikor robban a bomba, hogyan fognak cselekedni a szereplők, vajon együtt lehetnek-e nyíltan felvállalva. Nekem egyébként az Esztelen kötet hangulata jutott eszembe olvasás közben, a hangulatát illetően. 

A helyszínek

A könyv két olyan helyszínen játszódik, amiket különösen szeretek: Párizs és New York. Sajnáltam, hogy Zoey alig látott valamit a francia fővárosból. Nem értettem egyet azzal, hogy egy pasi miatt lemondott a városnézésről és gyakorlatilag az egész hetet egy szállodai szobában töltötte. Még akkor sem, ha a nagy Ő az. Ebben másképp gondolkodom. Miért nem mentek el egyet sétálni, legalább a nagyobb látnivalókat megnézni?! A helyszínek fantasztikusak, talán egy picit hiányoltam belőle a több leírást, de így is jó volt, hiszen Párizst és New Yorkot már „ismerem” sok-sok más olvasmányomból. :D

Az Owen és Zoey között lévő meglehetősen nagy korkülönbség (≈14 év) ellenére tudtam azonosulni az érzéseikkel és azzal, ahogy Zoey milyen könnyen belehabarodott ebbe a csodás, érett férfibe, nem volt nehéz. :D Szokatlan volt a tanár-diák viszony ábrázolása, hiszen nagyon lazán fogta fel a dolgot mindenki. Ők is és a környezetük is.

Valahol ez érthető volt, hiszen Owen legjobb barátja az iskola első embere, ugyanakkor furcsa volt az általános laza kapcsolat a tanárok és diákok között (például a tegeződés és a közös bulizás, iszogatás). Hozzátenném, hogy ez engem nem zavart, inkább csak meglepődtem, mert Európában, vagy legalábbis hazánkban másként működik.

A romantika teljesen átszövi a történetet, hihetetlen szenvedély fűti mindkét főszereplőt, közöttük csak úgy izzik a levegő minden pillanatban! Pont annyi romantika volt benne, amennyi kellett. Se több, se kevesebb. Nem éreztem, hogy túlcsordulna benne a szerelem és „szirupos” lenne a regény. :D

A könyv felétől kissé átalakult a regény hangulata. A két főhős mintha elkezdett volna távolodni egymástól. :( Olyan érzésem volt, mintha elmennének egymás mellett és más irányba tekintenének. Legalábbis úgy tűnt, hogy Owen elbizonytalanodott a kapcsolatukat tekintve, mióta beköltözött hozzá a volt neje. Zoey viszont benn ragadt ugyanabban a reménykedő, totál szerelmes állapotban. Nagyon drukkoltam, hogy megoldják a problémájukat és végre nyíltan és szabadon együtt lehessenek, végre mutatkozhassanak együtt!

Aztán jött egy olyan fordulat, amitől leesett az állam és nem igazán értettem, miért szükséges a történetbe. Olyan volt, mintha Zoey menekülne csak, hiszen előtte pár héttel még más valaki volt élete szerelme. Két végkifejletnek drukkoltam az utolsó egy harmadában a könyvnek, végül az egyik bejött szerencsére.

A kedvenc idézetem a regényből

A több, mint 400 oldalas könyvben annyi minden történik, hogy a végére teljesen eltávolodtunk az elején történt párizsi romantikus héttől, rengeteg fordulatot szőtt bele az írónő és ezért le a kalappal előtte, imádtam olvasni.

Összességében tetszett a könyv, a befejezése számomra erőteljesen folytatásért kiált, nagyon várom a második kötetet, kíváncsi vagyok, hogyan tovább!

Képek forrása: saját fotók, saját idézetes képek és montázsok a favim.com képeiből