Teljes "Futótűzben" égek!

Nagyon izgalmas, érdekes, ugyanakkor hátborzongató folytatása lett Az éhezők viadalának ez a regény.

Az, hogy izgalmas & érdekes, szerintem egyértelmű. Már az első résznél is nyilvánvalóvá vált. Egy olyan világról olvasni, ami nem létezik a valóságban, mindig figyelemfelkeltő & mindig izgalmas, engem totál kizökkent a valóságból & kikapcsol.
Hihetetlen, hogy az írónő milyen részletesen kidolgozta ennek az egésznek a működését, és hogy mennyire elborzasztó abba belegondolni, hogy mennyire boldogtalanok lennénk egy ilyen világban. Legalábbis számomra mindenképpen az lenne az élet Panemben. Az, hogy a vezetés mondja meg minden egyes polgárnak, hogy hogyan élje az életét & mit érezzen, gondoljon, számomra szörnyű & szomorú. Sokszor éreztem olvasás közben dühöt emiatt. Valószínűleg hasonló karakter lennék egy ilyen történetben, mint Katniss. Lázadó, szabadságvágytól égő személyiség, akit nehéz korlátozni. Katnisst egy nagyon bátor lánynak tartom továbbra is, és szerintem Peetával remek párost alkotnak, kettejük tehetségévél ez az egyeduralom megdöntése megvalósíthatónak látszik, nagyon kíváncsian várom a trilógia befejezését. Mondjuk arra továbbra sem jöttem rá, hogy most akkor csak barátság fűzi össze a két főhőst, vagy ez több annál...

A történet közepe táján rendkívül felháborodtam, akárcsak Katniss, hogy mégis miért kell megint bemennie/bemenniük az arénába, miért kell ez a kegyetlenkedés ismét & miért kell megint a kapitólium utasításait követni, düh volt bennem & az az érzés, hogy ez mennyire igazságtalan.
Aztán felpörögtek rendesen az események. Kettőt pislogtam & már ott is voltak az arénában, nagyon gyorsan lepörgették az előkészületeket & egy kicsit furcsálltam, hogy a főhősök családjától való elbúcsúzás mennyire rövid jelenet volt.

Viszont annak nagyon örülök, hogy Katniss & Peeta nem egyedül bolyongtak az arénában, hanem végre lettek szövetségeseik. Így még erősebbnek éreztem őket együtt.

Mivel már Az éhezők viadalában megismertük a rendszer működését, a szereplőket, így a második rész számomra talán még izgalmasabb volt, hogy vajon mi történik a bajnokokkal. És persze ahogyan az várható volt, a diktatórikus társadalom elnöke nem hagyja békén őket továbbra sem.
Összességében szinte azt kell, hogy mondjam, ez a rész jobban tetszett,mint az első. Pedig azt is imádtam. A könyvet & a filmet egyaránt, itt ugyanez a helyzet. Nagyon eredeti ötletnek tartom, hogy az arénába visszatértek a szereplők annak ellenére, hogy nem akartam, hogy megint ennyit kelljen szenvedniük, de mégis váratlan fordulat volt az írőnőtől, hogy így megcsavarta a történetet. Nagyon izgatottan várom a trilógia befejező részét, A kiválasztottat.

A film

Számomra a film teljesen visszaadta a könyvet, nem maradt hiányérzetem a megnézése után. A karakterekhez a színészeket jól választották meg, és tetszett, hogy ebben a részben sokkal több érzelmet mutattak meg a szereplők, nemcsak a két főhős. Végre Katniss, azaz Jessica Lawrence nem faarccal játszotta végig a filmet. És ki tudja, mi lesz itt még a folytatásban Peetával, most akkor vajon ez csak barátság, vagy akár több annál?!

Minden jelenetet, amit fontosnak tartottam a könyvből, szépen felvittek a filmvászonra is, aminek nagyon örültem. És tutira biztos voltam benne, hogy a bogyós mondat sem fog kimaradni, nagyon ütős a könyvben is: „– Elég törékeny lehet a rendszer, ha egy marék bogyótól is összeomlik.”

Egyes részeket a könyvből kifejezetten kíváncsian vártam, hogy hogyan fogják filmre vinni & nem kellett csalódnom. Egyrészt nem hagyták ki, másrészt jól megcsinálták.

Kedvenc jeleneteim egyike volt például, amikor még az arénába bekerülés előtt a showműsorban Katniss gyakorlatilag átváltozik fecsegőposzátává. Zseniális, gyönyörű pillanat!Jelentősége van.

Íme:

Apropó, olyan madaras kitűző nekem is kell! :)
Jöhet a harmadik film, de előbb természetesen a be fejező kötet!

 

Képek forrása: google.com