...Csak lebegsz a víz felszínen, a bőrödet szinte égeti a Nap, de a víz ugyanakkor hűvös & érzed, hogy ez most egy tökéletes pillanat. Oly mindegy, hogy egy medence vagy épp egy tó, vagy akár a hatalmas óceán felszínén lebegsz, egyszerűen élvezed ezt az érzést & azt akarod, hogy sose érjen véget...
Nos ez a könyv pontosan ezt a hangulatot árasztja magából olvasás közben, egyszerűen imádtam. Mintha én is ott lettem volna a főhősökkel & együtt élveztük volna ki a nyár minden cseppjét.
A nyári regények közül ez a trilógia a kedvencem, bár még hátra van a befejező kötet.
Letehetetlen könyv volt számomra, faltam az oldalakat & szinte jobban tetszett, mint az első rész.
Letehetetlen könyv volt számomra, faltam az oldalakat & szinte jobban tetszett, mint az első rész.
"Hirtelen belém hasított az érzés, hogy hiányzik. Mindig is hiányzott. Ha mélyebben magamba tekintettem, ott volt ez az érzés. Folyamatosan. S bár csak fél méterre ült tőlem, jobban hiányzott, mint bármikor.
A szempilláim alól lestem és azt gondoltam magamban: Gyere vissza hozzám! Te légy az, akit szeretek, és akit soha nem felejtek el!"
Bellyt nagyon megkedveltem, ő is olyan túlagyalós, sokat rágódos lány, mint amilyen én voltam. Mondjuk hihetetlen, hogy mennyire reménykedett végig abban, hogy Conrad viszonozza érzéseit, de az utolsó oldalak olvasásakor megnyugodtam, hogy végre megjött az esze.
"Amikor hazaértem,anyám rettenetesen mérges volt. De nem bántam. Soha.nem bántam meg,egyetlen pillanatig sem. Hogyan bánhatnánk meg életünk egyik legszebb éjszakáját? Lehetetlen. Az ember minden szóra, minden pillantásra emlékszik. Még ha fáj, akkor sem felejti el."
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik történetük, hogyan tovább.
Képek forrása: google.com, illetve saját fotó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése