Elakadt a lélegzetem - Csak lélegezz I.

A kép tetején egy bagoly figyel, a könyvjelzőm :)

Nehéz szavakat találni egy ilyen történet elolvasása után. A főhős lánynak, Emmának megszámlálhatatlanul sokszor elállt a lélegzete & bátran kijelenthetem, hogy olvasás közben számtalanszor nekem is. Egyszerűen minden benne van ebben a regényben, aminek lennie kell: barátság, szerelem, dráma. 

Főhősünk, Emma egy nagyon tehetséges lány, kiváló tanuló, több sportágban jeleskedik, van egy legjobb barátnője, Sara, mégis olyan lelki terror áldozata, amit egyáltalán nem érdemel meg. Nagynénje fizikailag bántalmazza őt, mióta odaköltözött hozzájuk & egyetlen esélye a menekülésre az iskola & egy gimnázium utáni ösztöndíj valamelyik egyetemen.

Erősen szorítottam a könyvet minden egyes jelenetnél, ahol nagynénje felbukkant, kifejezetten dühös voltam, hogy Emma nem tesz semmit, nem kér senkitől segítséget & még a legjobb barátnőjének sem hajlandó elmesélni semmit. Legszívesebben felordítottam volna, hogy "most már elég, de beteg nő (mármint Emma nagynénje), hagyd békén Em-et!!!". Huh, nagyon megbotránkoztatott a történetnek ez a része, elképzelésem sincsen, milyen érzés lehet mindezt valakinek a valóságban átélni, biztosan nehéz lehet erről beszélni, megélni. A regény nagyon jól bemutatja ennek az érzelmi oldalát Emma szemszögével, végig ő beszél a könyvben E/1.személyben.

Emma megismerkedik egy nagyon kedves sráccal, Evannel, aki a "megmentője" lehet a történetben & be is bizonyosodik, hogy mennyire szüksége van a lánynak támaszra. Sok idő, míg egymásra találnak, de kapcsolatuk alapja a barátság & ezáltal mély kötődés alakul ki közöttük. Nagyon jó karakter mindegyik szereplők, nagyon megszerettem őket olvasás közben.
Valószínűleg el fogom olvasni a trilógia következő részét is.

"– Szeretem ezt a képet – mondta halkan Evan. – Azt hiszem, azért, mert szeretem a lányt a képen.
Lassan felé fordultam. Teljesen megzavarodtam attól, amit mondott. A gyomrom görcsbe rándult."