Életünket behálózzák emberi kapcsolataink és ezek közül az egyik legfontosabb a párkapcsolat. Amilyen könnyen és lazán indulhat egy ismerkedés, annyira válhat később komollyá és bonyolulttá. Két ember találkozása sohasem lehet véletlen, hiszem és vallom. Minden találkozásból lehet tanulni, fejlődni vele és általa, még akkor is, ha véget ér. Ehhez ad támpontot Stefanie Stahl könyve, aki a gyerekkorra visszavezetve segíti olvasóját tisztábban látni az emberi kapcsolatokról. Nehéz az egyensúlyt megtartani a párkapcsolatban való kötődés és az egyéni szabadság között. Az alcím elárulja, hogy a könyv fő célkitűzése ennek az egyensúlynak a megtalálása.
A címből alapvetően egy hagyományos önismereti könyvre számítottam, azonban szerencsére már az első fejezetek olvasásakor kiderült, hogy sokkal több ennél ez a kötet. Az általános fogalmak elmagyarázása után a szerző visszanyúlik a gyerekkorba. A szüleink kapcsolata erősen befolyásolja és megadja annak az alapját, hogy mi milyen párkapcsolati mintát tanulunk meg és viszünk tovább. Mindemellett a szüleinkhez fűződő kapcsolatunk, kötődésünk (vagy épp a kötődés hiánya) határozza meg, hogy felnőttként mennyire leszünk autonóm személyek, valamint a kötődési képességünk milyen lesz a többi emberhez. Természetesen ez óriási hatással van arra is, hogy egy párkapcsolatban hogy tudunk működni. Mennyire vagyunk alkalmazkodók és mennyire tudunk megnyílni a másik előtt. Tapasztalom, hogy ez nagyon nehéz feladat. Sok mindenről lehet beszélgetni a másikkal, éreztetni, hogy támogatod és Te is támogatva vagy, azonban az érzelmek kérdése ennél jóval nehezebb. Kifejezni magad, hogy a másik tisztában legyen az érzéseiddel, de csak épp annyira, hogy ne érezze magát célkeresztben, vagy ne érezze, hogy birtokolni akarod őt. Nem szabad a másikat birtokolni, meg kell neki hagyni a teret, hogy külön-külön és együtt is működjetek.
Rengeteg gyerekkori lelki sérülést viszünk magunkkal a felnőttkorba függetlenül attól, hogy valakinek alapvetően jó gyerekkora volt. Elkerülhetetlen, és a könyv ezt egyfajta árnyékgyermeknek titulálja, mely szerintem egy nagyon jó szimbólum. Végig ezt a szimbólumot használja. Teljesen érthetően magyarázza el, ahogyan a felnőtt ember lelkében ott él a sérült és szeretetéhes kisgyermek, és ez hogyan, milyen irányba befolyásolja a kapcsolatai működését.
Nagyon sok esetben elgondolkodtam és saját magamra levetítettem a könyvben leírtakat, mely ezáltal rávilágított olyan pontokra bennem, amiken tudom, hogy változtatnom kell és dolgoznom rajta. Úgy érzem, hogy ez a könyv sokat segít abban, hogy fejlődjek és az önértékelésemet rendbe tegyem. Hosszú az út, azonban nem lehetetlen feladat.
A könyv kitér a szélsőséges esetekre is, ahol például az egyik fél szenvedélybeteg, depresszióra hajlamos alkat, és bemutatja, hogyan alakulhatnak ezek a párkapcsolatok. Mankót és segítő kezet nyújt abban, hogyan tudjuk a nehéz konfliktusokat kezelni, a kommunikációnkat fejleszteni és ezáltal javítani kapcsolatunk alakulásán.
Nagyon sok alpontot megtalálunk az egyes fejezetekben, többek között az egyik kedvenc témámat is, az introvertált-extrovertált személyiségtípusokat is, természetesen most a párkapcsolatok szemszögéből. Stratégiákat mutat be a kötet, hogy hogyan tudjuk árnyékgyermekünk sérüléseit meggyógyítani, ezeket az érzéseket és traumákat feldolgozni és a kötet utat mutat egy boldog párkapcsolathoz.
07.10. Readinspo
07.12. Olvasónapló
07.14. Pandalány olvas
07.17. Spirit Bliss Sárga könyves út
07.18. Könyv és más