Kiadó: Libri KönyvkiadóSzerző: Amy HarmonFordító: Getto Katalin, Horváth ViktorISBN: 9789634337072Oldalszám: 564 oldal
A fülszöveg
Amy Harmonnal először a méltán népszerű Arctalan szerelem című regénye megjelenésekor találkoztam. Most pedig egy olyan történetet tárt elénk, melynek témája a múlt, a családtörténet és a történelem. Különleges könyvet tart a kezében az olvasó, mely elrepít minket a múltba, és egy valódi időutazásban vehetünk részt. Az egyik pillanatban még a jelen Amerikájában járunk, míg hirtelen 1921-ben, Írországban találjuk magunkat. Nagyon izgalmas volt egy olyan történetet olvasni, amiben múlt és jelen összemosódik és egy idő után elveszti az olvasó az időérzékét, nem érzékelve a valóságot.
Nagyon kíváncsian vártam, hogyan fog kinézni egy olyan regény, amiben a főszereplő visszarepül a múltba és vele utazunk mi is. Filmen láttam már hasonlót (például Kate és Leopold), viszont könyvet nem olvastam a témában. Anne nagyapja halála után érkezik meg Amerikából Írországba, hogy teljesítse szeretett nagyapja utolsó kívánságát, míg egy baleset következtében a múltban találja magát. Nem érti, ez hogyan lehetséges, mi vár rá és hogyan tudna visszakerülni a jelenbe. Azonban az események sodorják magukkal és a múlt teljes mértékben a valóságává válik. Minél inkább kiismeri magát a múltban, annál kevésbé lesz fontos számára, hogy visszatérjen 2001-be. Mi pedig vele tartunk ezen az utazáson. Olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy vajon milyen sors vár Anne-re, ott marad-e a nagyapja gyermekkorában zajló események kellős közepén, vagy visszajut saját világába.Ha úgy dönt, hogy marad, tényleg újraéli majd az azóta történt történelmi eseményeket, de ha visszajut a jelenbe, hogyan fog történni. Sok-sok kérdés kavargott bennem, miközben teljesen elvarázsolt a történet. Írország mesés tájai elevenednek meg a könyv lapjain, magam előtt láttam a zöldellő legelőket, a szeles tengerpartokat, a kis falvak nyüzsgő életét.
A karaktereket könnyű volt megszeretni, főleg Anne-nel tudtam azonosulni, viszont a többiek nagyon lassan kezdték megmutatni magukat. Körülbelül a történet felétől ismerhetjük meg őket jobban, amit kicsit sajnálok. Bár nem vagyok tisztában Írország történelmével, mégis az az érzésem, hogy alapos háttérmunka és anyaggyűjtés előzte meg a regény megírását. Amynek minden elismerésem azért, hogy ilyen részletes munkát adott ki a kezei közül. Figyelt olyan apró momentumokra is, mint például egy gomb jelentősége és említése (ha elolvassátok a regényt, megértitek, mire gondolok). Olvasás közben pörögtek az oldalak. Annyira olvasmányosan ír Amy, és a történet mindamellett, hogy tetszett, igazi élményt ad. Lenyűgöz az időutazós titokzatosság, ami folyamatosan jelen van benne.
 |
| A könyvben szereplő Lough Gill egy létező tó |
Mivel ehhez hasonló időutazásos történetet nem volt alkalmam eddig olvasni, szinte faltam az oldalakat. Rendkívül könnyen magával ragadt Amy Harmon regénye, akinek gyönyörű leírásai segítettek abban, hogy a könyv letehetetlen legyen. Nagyon könnyen belerázódtam a történetbe, egyedül a nevekkel voltam bajban. A sokféle név és a rokoni szálak erősen a regény központi részét képezik és fontosak, viszont kellett egy kis idő, amíg összeállt a fejemben a kép, hogy ki kinek a kije, és milyen szerepet tölt be a családban, illetve Anne életére nézve miért van jelentősége. De ez természetesen nem vette el a kedvemet az olvasástól, mert onnantól, hogy beindultak az események, teljesen magával ragadott a történet.
10.28. - Pandalány olvas
10.30. - Kelly és Lupi olvas
