Oldalak

2019. január 19., szombat

Bram Stoker: Drakula


Nincs is jobb annál, mint amikor a karácsonyfa mellett bekuckózva olvas az ember egy kedves, szép történetet, elmélázik az olvasottakon és csak gyönyörködik az ünnep szépségeiben. Igen, ez így van, főleg, ha egy olyan "idilli és romantikus" könyvet olvas az ember, mint a Drakula. :D Ennél ünnepibb sztorit nem is olvashattam volna a karácsonyi szünetben. Így jött ki a lépés, és a 2018-as évemet Bram Stoker Drakula című regényével zártam, remek választásnak bizonyult.

A fülszöveg
„Drakula ​vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!” Ezekkel a szavakkal mutatkozik be Bram Stoker klasszikus történetében a gróf Jonathan Harkernek, az egyik főhősnek. 
A regényirodalom egyik leghíresebb bemutatkozását nemcsak az olvasók fújják bő évszázada – 1897-es angliai megjelenése óta a Drakulá-t nem győzik újranyomni –, de színpadi és filmszínészek is tucatszám. Lehetetlen úgy olvasni a semmi jót nem ígérő invitálást, hogy ne lássuk közben Lugosi Bélát, Christopher Lee-t vagy Gary Oldmant, vagy ne halljuk gondolatban egy súlyos várkapu nyikorgását. Drakula, aki beinvitál, rögtön felismerhető vékony sasorráról, „fennhéjázón öblös” homlokáról, főleg pedig „sajátságosan hegyes” fogairól, amik „kiálltak az ajkak közül, amelyeknek feltűnő pirossága ily élemedett korhoz képest megdöbbentő életerőt mutatott”. Ekkor még nem tudja szegény Harker, hogy házigazdája nem szimpla baljós mágnás, hanem igazából egy négyszáz éves vámpír.




Be kell vallanom, ez a könyv már egy éve várakozott a polcomon, mire sorra került végre. Ez a felhalmozott olvasnivalók végtelen hosszú sorának köszönhető és nem annak, hogy ne lett volna kedvem elkezdeni a regényt.

Drakula. Ez a név szerintem senki előtt nem ismeretlen, és mindenki egyből tudja, hogy egy erdélyi grófról van szó, aki nem mellesleg vámpír. Körülbelül eddig jutottam eddigi életem során és különösebben sosem tudtam, mit takar az eredeti történet, miért ennyire híres és számos formában feldolgozott a története. Számtalan film és egyéb adaptáció született róla, illetve ihletett meg írókat, hogy megírják a saját vámpírjuk történetét. Alapvetően nekem semmi problémám nincs a vámpírokkal (amíg persze nem találkozom eggyel :D), de igazán sosem merültem bele a témába.
Tudjuk, hogy a vámpírok kerülik a napfényt és éjjel aktívak, a fokhagymával és egy kereszttel a nyakunkban távol tarthatjuk magunktól őket, vért isznak és koporsóban alszanak. No, de hogyan is néz ki egy napjuk? Mosnak, főznek, takarítanak, mint mindenki más? :D Na jó, csak viccelek természetesen.

Nagyon kíváncsian vártam, miről szól Bram Stoker regénye, ami ennyire ikonikussá és klasszikussá vált. A regényt 1897-ben írta, nem épp mai darab. Ezt már szinte az első oldalakon éreztem, hiszen olyan régimódi szavakat használtak, amik jelentésének utána kellett néznem, hiába segített a szövegkörnyezet megérteni. Hozzátenném, értettem egyébként mindent, hiába több, mint 120 éves regény. Nagyon fura és ugyanakkor izgalmas volt visszautazni az időben és elképzelni az akkori világot. A Kárpátokat, Londont és még Budapest is szerepet kapott a történetben, ennek különösen örültem.

A regény többségében levelekből, táviratokból és naplóbejegyzésekből áll. Több szereplő szemszögéből láthatjuk az eseményeket, ami nem teszi nehezebbé a megértést egyébként. Főszereplőnk Jonathan Harker, aki egy meghívásnak tesz eleget és megérkezik Drakula gróf kastélyába, Romániába. Közeledvén a kastélyhoz egyre több a fenyegető jel, hogy azonnal vissza kellene indulnia Londonba, azonban ő mit sem sejtve találkozik a gróffal. A gyanús jeleket észlelvén Jonathant elönti a pánik, hogy vajon hova került, azonban szabadulni a kastélyból nem olyan egyszerű.

Közben a gróf eszelős terve, hogy Londonba utazik újabb áldozatokat keresvén, megvalósulni látszik. Jonathant otthon várja szerető menyasszonya, Mina, aki szintén fontos szerepet tölt be a történetben. Illetve van valaki, aki az események egyik mozgatórugója, ez pedig nem más, mint Van Helsing doktor. Ő jól ismeri az élőhalottak világát, és hogy mit lehet ellenük tenni, hogyan lehet velük leszámolni. Ők hárman voltak a legfontosabb szereplők, a többiek jelenlétét különösebben nem tartottam fontosnak, de persze segítőként kellettek a történetbe.
A könyv végig fenntartja az olvasó figyelmét és nagyon lebilincselő. Engem valószínűleg a kiszámíthatatlansága miatt ösztökélt arra, hogy olvassam. Semmit nem tudtam az eredeti történetről, és emiatt nem tudtam, mire számítsak, mi fog történni, és vajon mi lesz a végkifejlet. Egyedül talán az utolsó száz oldalon belül volt kb. 20-30 oldal, ahol azt éreztem, hogy a szereplők egy helyben toporognak és nem lépnek semerre ahelyett, hogy döntenének és tennének valamit. Aztán hál istennek visszatért a történet lendülete és a végkifejlet nagyon mozgalmas lett.

Szót szeretnék ejteni a könyv kivitelezéséről még. Nem egy átlagos méretű regény, és úgy érzem, méltó külsőt kapott az Európa Kiadótól az új kiadás. Nagyon tetszik a minőségi papír, a borító sötét színe, a sejtelmes kastély sziluettje és a karmolásnyom. Öröm volt minden alkalommal kézbe fogni ezt a kötetet, amikor olvastam és nagyon örülök, hogy ezt a könyvet választotta Viki barátnőm karácsonyi ajándékként számomra a kívánságlistámról. Ezúton is köszönöm neki! <3

A könyvet itt beszerezhetitek



Képek forrása: Google, saját

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése