Régóta esedékes volt, hogy folytassam Hajdú-Antal Zsuzsanna Léggömbök sorozatát, melynek második rész az Utánad kötet. Csodálatos történet és méltó folytatása az első résznek.
Köszönöm az írónőnek a recenziós példányt és a lehetőséget, hogy elolvashattam a regényét! <3
A fülszöveg
Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott. Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.
A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.
Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…
Az első kötet borítóján Gayle Forman-hez hasonlítják Hajdú-Antal Zsuzsa írási stílusát, és ezt nemcsak az első kötet, hanem a folytatás is méltán alátámasztja. Az Utánad még talán egy picivel jobban is tetszett, mint a Léggömbök. Talán azért, mert kevésbé volt feszült és több volt benne a humor. Ezt leginkább a leglököttebb karakternek, Janinak köszönhetjük. Ugyanakkor engem meglepett az ő érzelmes oldala. De most komolyan? Ki gondolta volna, hogy a mindig laza, beszólogatós srác ennyire odavan Dorkáért ezer éve? Te jó ég, engem nagyon meglepett és örültem neki.
"Amit nem látsz, az nem biztos, hogy nincs. Csak épp rossz irányba bámészkodsz"
A főhős lány, Dorka egy rendkívül szimpatikus lány. Lehet neki drukkolni, együtt lehet vele érezni. Pont azért, mert ugyanolyan hétköznapi lány, mint te vagy én és ezért tudtam azonosulni vele első pillanattól fogva. Már az első kötetben is. Vannak álmai, tervei, tesz értük, miközben figyel másokra, nem gázol át senkin.
Nagy lépésre szánja el magát, amikor felköltözik Budapestre. Távol kerül a családjától, és legfőbb kincsétől, a kisfiától, Marcitól. Érdekes szituációnak bizonyult ez, hiszen hétköznap a fővárosban vállalt munkát, hétvégente pedig hazautazott gyermekéhez és a szüleihez. Ugyanakkor érthető volt, hogy muszáj valamihez kezdenie, hogy előrébb jusson a család anyagilag és mindenhogyan. Szerettem a pesti jeleneteket, tudtam volna még olvasni a városban töltött időről, valószínűleg azért, mert még egy éve sincs, hogy pont azt éltem át, mint Dorka. Új város, nagyváros, más életritmus, új kihívások. Magam előtt láttam mindent, ahogy munkába sietett, megküzdött az újdonságokkal.
A lépcsőházat, ahol lakott, magam előtt láttam, hiszen én is egy régi, polgári lakásban lakom. Az omladozó, rejtélyes lépcsőház, belső udvar, vaskapu. És reggelente kilépve az ajtón szinte vártam, mikor köszön rám a folyosón Domi, vagy érkezik meg Jani.
Nagyon nagy öröm volt olvasni ezt a regényt, mert a hangulata teljesen elvitt magával. Kikapcsolt, kiszakított a valóságból, igazi élményt adott.
A könyvnek a budapesti jeleneteken kívül az erdélyi része, az utolsó harmada tetszett legjobban. Mivel tavaly jártam Erdélyben, így viszonylag friss élményként abszolút magam elé tudtam képzelni Jani rokonságát, az erdélyi kis falucskát, ahová Dorka nagy nehezen megérkezett.
A befejezésre nincsenek szavaim. Egyszerűen tökéletes lett. Mint az egész könyv. Mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy nem akartam, hogy vége legyen a könyvnek és annyira szerettem volna olvasni még, nagyon szeretnék egy folytatást, biztosan elolvasnám, mi történt ezután Dorkával és Janival.
Azoknak ajánlom ezt a regényt, és a sorozat mindkét részét, akik szeretik az érzelmes, lebilincselő és komolyabb ifjúsági történeteket. Az Utánad kötetben biztosan nem fognak csalódni!
Képek: saját, favim.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése