Hidasi Judit: Gondolatmappa

Mostanában elkezdtek hiányozni számomra a lélektannal foglakozó könyvek és így esett a választásom Hidasi Judit Gondolatmappa című könyvére.

A borító szerintem magáért beszél, egyszerűen vonzza az ember szemét, és felkelti a kíváncsiságát. Az enyémet is. Ráadásul mindig vevő voltam a pszichológia témája iránt, pláne párkapcsolatok vonatkozásában. Egyértelmű volt, hogy szeretném elolvasni ezt a kötetet.

Köszönöm a kiadónak a recenziós példányt, örülök, hogy a polcomon tudhatom e szép kötetet!

A könyv alapvetően tényleg egy mappa, ami teli van gondolatokkal,  impulzusokkal. Nem egy olyan lélektani könyv, ami konkrét tanácsokat osztogat, hogy mit tegyél és mit ne tegyél, ha párt szeretnél találni vagy a kapcsolatodon javítani. Arra ott vannak az önsegítő könyvek. Sokkal inkább éreztem azt olvasás közben, hogy az írónő a saját (néhol szinte csapongó) gondolatait veti papírra, hogy megkönnyebbüljön. Őszintén? Megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül ezzel a dologgal és nemcsak nekem cikázik át a fejemben szinte másodpercenként egy hasonló gondolat a témát illetően. Manapság egyre nehezebb megbízható és értékes kapcsolatot kialakítani, ami stabil és nem megy el egymás mellett a férfi és a nő. Hidasi Judit könyve olyan aggodalmakkal, sérelmekkel van teli, amit nagyon sokunk átélt, átél nap mint nap. Nem érzed magad egyedül, ha elolvasod a könyvet. :) Még ha konkrét megoldás nem is kapsz a problémádra.

Teli van remek gondolatokkal a könyv, amiket egyébként Molyon megtaláltok itt. 

Olyan ez a könyv, mint egy megerősítés. Legalábbis számomra olyan volt olvasni Judit gondolatait, mintha a sajátjaim lennének sokszor (nem mindig), és megerősítene abban, ahogy a világot, a kapcsolatokat, a mai ismerkedési folyamatokat látom. Érdemes lesz időről időre levennem a polcról e kötetet, úgy érzem.

"Tudom, hogy régen pokoli nehéz volt, és rengetegszer érezted magad egyedül. De soha nem voltál olyan, aki meghátrál, aki gyáván elbújik. Még akkor sem, amikor legszívesebben zokogtál volna és feladtad volna. Ó persze! Néha zokogtál és fel is adtad – egészen másnap reggelig. Aztán felkeltél, megráztad a hajad, felraktad a kedvenc parfümöd, szemet rajzoltál magadnak, hogy ne látszódjék az egész éjszakai sírás, és nekivágtál újra."