Sienna Cole: Lefelé a folyón (előolvasás)

Kimondhatatlanul hálás vagyok Sienna Cole írónőnek a bizalmáért és a felkérésért, hogy olvassam el pár hét múlva debütáló könyvét, mely Lefelé a folyón címmel fog megjelenni az Álomgyár Kiadó jóvoltából. Tavalyi, nagy sikert arató regénye, a Négyszáz nap szabadság kalandos utazása után most egy jóval sötétebb világba kalauzol el bennünket. Nagyon kíváncsian vártam e történetet az erőteljes műfajváltás miatt és minden elismerésem neki ezért.

Köszönöm a lehetőséget!

A fülszöveg

Te ​hiszel a sorsszerűségben?

2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.

Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.

Mivel szeretem és viszonylag gyakran olvasok thriller és krimi határán mozgó könyveket, ezért még nagyobb lendülettel vetettem bele magam Sienna készülő könyvének olvasásába. Az írónő felhívta rá a figyelmemet, hogy nem lesz könnyű történet és nem is számítottam másra. Ami elsőre feltűnt, az az, hogy mennyit változott és alakult az írási stílusa. 

Sienna ismét különlegeset alkotott

Sokkal kifinomultabb lett, a leírásai részletesebbek, itt mind a helyszínekre, mind a karakterekre gondolok. Természetesen a regény témája adja, hogy sokkal inkább szükség van leírásokra, érzelmek kifejezésére, hiszen nem úgy izgalmas ez a történet, mint ahol pörögnek az események, hanem ebben a történetében a szereplők lelkivilága kap hangsúlyt, a bennük végbemenő folyamatok és érzelmek. Úgy érzem, ez a regény mérföldkő az írónő életében. Mert nagyot álmodni és olyat alkotott, amitől tátva maradt a szám. A Négyszáz nap szabadság könnyed hangvétele után most egy egész más élményt kap az olvasó, és fel kell készülnie a lelkileg megterhelő történetre.

Lebilincselő lelki utazás ez a könyv, mely címéhez hűen sodor magával és nem ereszt egészen addig, amíg a végére nem érsz. A legmeglepőbb számomra az volt a történet olvasása közben, hogy Sienna mennyire tökéletesen alkotta meg a karaktereit és ahogyan a szálak a végén összeértek. Nemcsak a három főhős, hanem rajtuk kívül mindenki más is valóságosnak tűnő szereplő a regényben. Pont így képzelem el egy amerikai kisváros életét, ahol szinte megáll az idő. Minden fájdalmukkal, minden reményvesztettségükkel együtt a szereplők élnek, léteznek és megelevenednek az olvasó szemei előtt. Nem voltak felesleges párbeszédek, mindenből pont annyi jutott, amennyi kell egy jó thrillerhez.

"– Élj! Ez az egyetlen dolog, amit emberként tehetsz."

A könyv végig rendkívül borús hangulatú, azonban ez igazán az utolsó harmadában csúcsosodott ki. Nagyon-nagyon izgultam a szereplőkért, hogy ép ésszel túléljék a velük történő eseményeket. Mindegyikőjük lelke súlyos terheket cipel, sorsuk a könyv végén összeforr. Az írónő oly módon fűzte össze a szálakat, hogy nem maradt bennem kétely és kérdés, mindenre választ kaptam. Bravúros, rejtélyes és izgalmas a könyv minden lapja, nem tudhatja az olvasó, mi lesz a következő lépés. A hangulata egyébként egy kicsit emlékeztet Gillian Flynn Holtodiglan című thrillerére.

A kötet olvasása közben rám talált egy dal, ami kellően tükrözi a hangulatát véleményem szerint. Persze a videót ne nézzétek, csak maga a dallam fontos, íme:

Összeszorult a szívem az utolsó oldalakon, annyi fájdalom és keserűség vegyült a történet végkifejletébe. Nehezen fogadtam el az igazságot és járt az agyam rajta, miért, hogyan kellett ennek történnie. Sienna bámulatos módon megalkotta a regényt, és sikerült elérnie azt a feszült hangulatot, amit a thriller műfaja megkövetel.

A történet három fő szálból áll össze (melyet a borító is ígér), és ezek a végén összeérnek. Vegyük sorra, milyenek ezek a szálak és kik a szereplőink.

Lynn, Jeff, Sheila

Szerintem nagyon erős lett az ő száluk könyvindításnak. Könnyen megkedveltem Lynnt, sajnáltam és drukkoltam neki, hogy valahogy helyrejöjjenek a dolgai. Erős személyiségnek tartom, hiszem egyedül neveli a lányát, Sheilát, ráadásul borzalmas anyagi helyzetben van, amin nem segítenek volt pasija gorillaemberei sem, akik időről időre felbukkannak náluk. Ő azonban kitart, küzd utolsó erejéig a megélhetésükért, még akkor is, ha megalázó helyzetbe sodorja magát. Amikor pedig megjelenik a színen Jeff, a kiismerhetetlen idegen, felbolygatja Lynn világát és egyre jobban elkezd vonzódni a férfihoz. Vajon van kiút a kilátástalanságból?

Alice, Frank, Nicole, Nat és Jess

Annyira tetszett, hogy a történet egy teljesen más szállal folytatódik és képtelenség kitalálni, hogy mi fog történni. Imádom a kiszámíthatatlanságát! 

Ez a száll eseménydúsabb, mint Lynné, bár itt is az érzelmeké a főszerep. Nem is tudom, mit tettem volna Frank és Nicole helyében, ha kiderülne a lányunkról, hogy nem is ismerjük és titkos élete lenne, ráadásul eltűnne. Ebben a szálban az apa, Frank szemszögéből olvashatjuk a történetet. Egy életerős, határozott férfit képzeljetek el, akinek romokban a házassága és a családi élete, mégis egy ilyen szörnyűség és botrány miatt küzd, hogy ne dőljön össze minden. 

Jeff és Paul 

Jeff, a festő szála volt az egyik legnehezebb a regényben (bár mindegyikőjüké az). A festésről szóló részek teljesen levettek a lábamról. Bár én inkább a rajzolás felé orientálódom, de minden érdekel, ami művészet. Imádtam, ahogy Sienna a színek leírásával tud játszani. A hasonlatai, a leírásai által ott éreztem magam a műteremben és figyeltem, ahogy Jeff és Paul alkot. Pedig Pault nem tudtam a szívembe zárni, nagyon dühített, ahogy viselkedik Jeffel, hiába művészlélek. A sötét történet üde színfoltja lett a sok színes leírás, a festés.

Sienna teljesen jó irányt választott műfajok terén és nagyon remélem, hogy olvashatunk tőle még ilyen regényt. Természetesen tudom, hogy lelkileg megterhelő lehetett megírni a történetet, hiszen elolvasni is ilyen volt.

Ne feledjétek: április 15-én bemutató Budapesten, az Álomgyár könyvesboltban!