Kathryn Croft: A lány akinek nincs múltja

Egyre nagyobb teret kapnak manapság a női főhősökre alapuló izgalmas, a krimi és a pszicho thriller határán mozgó történetek. A Művelt Nép Kiadó gondozásában jelent meg nálunk Kathryn Croft A lány akinek nincs múltja című regénye, ami szintén ebbe a műfajba tartozik.

Időről időre előtérbe kerül nálam a műfaj, nagyon megkedveltem. Feszült, izgalmas történetek, amik nem hagyják nyugodni az embert, a bőröm alá kúsznak és nem eresztenek. Augusztusban ismét vágytam egy igazán hátborzongató könyvre, és kapóra jött, hogy Vikivel a rovatunkhoz erre a hónapra a pszicho thrillert szemeltük ki. Nagy izgalommal vetettem bele magam az írónő könyvébe. Régóta várt a polcomon szegény kötet, éppen ideje volt elolvasnom, bár azért nem egészen azt kaptam, mint amit vártam.

A történetről

A címszereplő lány nem más, mint Leah, aki egyedül él Londonban, és egy könyvtárban dolgozik (máris egy plusz ponttal indul a könyv :D). Mindennapjai meglehetősen unalmasan telnek azon kívül, hogy egyébként imádja a munkáját és a könyveket. Zárkózott természetű, nincsenek barátai és mások közeledését nehezen fogadja. Nem bízik meg senkiben, ugyanakkor vágyna társaságra és egy igazi társra is. Egy nap, hazaérve regisztrál egy netes társkereső oldalon, ahol megismerkedik Juliannel, és elkezdenek beszélgetni. Mindeközben a könyvtárban is szóba elegyedik egy szimpatikus férfivel, Bennel. Úgy tűnik, hogy Leah már-már kilábal az enyhe depresszióból és képes lesz maga mögött hagyni a szörnyű múltbéli eseményeket, amik felemésztik a jelenét. Azonban egyre több furcsa üzenetet kap és fenyegetést, nem érzi magát biztonságban már sehol sem. Vajon a múlt utoléri és nincs menekvés?

Kathryn Croft írási stílusa kimondottan tetszik. Nagyon jó leírások jellemzik a könyvét, amivel könnyen magam elé tudtam képzelni a szereplőket, a helyszíneket. Végig fenntartotta a figyelmemet, igazán olvasmányos könyvet írt. Vitt magával a történet és egyre kíváncsibbá tett a vége felé haladva. Alapvetően A lány akinek nincs múltját én inkább egy jól megírt kriminek tartom, mintsem pszicho thrillernek, bár ez engem egyáltalán nem zavart. A borítón A lány a vonatonhoz és a Holtodiglanhoz hasonlítják, de én ezzel nem értek egyet. Nem olyan feszült történet, inkább csak az utolsó harmada a könyvnek, ott viszont abszolút izgalomban tartott. Végig volt egy merész tippem, hogy ki állhat a dolgok mögött és meglepett az írónő, mert egyáltalán nem ő volt, akit kerestünk.

A cselekmény a múlt és jelen váltakozásával bontakozik ki. A múltbeli események Leah és iskolatársai utolsó gimis évét mutatják be, a jelenben pedig már felnőttként, önálló életet élnek. Leah áll mindezek középpontjában, a másik három érintett személy felnőtt életéről sok mindent nem tudunk meg (ez nem baj igazából). Nagyon jól csinálta az írónő, ugyanis mindig izgalmas pillanatban hagyja abba az egyes fejezeteket és képes elérni, hogy tűkön ülve várjam a következőt, amikor ismét visszatérünk a múltba, vagy épp a jelenbe.

A főhősnő, Leah labilis személyisége rányomta a bélyegét a történetre, hiszen mindentől annyira félt és rettegett, hogy emiatt kicsit sem tudta élvezni az életet. Hozzáteszem, a múltbéli események ehhez csak hozzátettek. Rendkívül magányosan telnek a napjai, nincs kihez szólnia, mert senkiben nem bízik meg annyira, hogy közelebb engedje magához. Akár barátokról, barátnőkről, akár egy párkapcsolatról legyen szó. És ott van az édesanyja is, aki szintén egyedül él férje halála óta. Leahre kicsit haragudtam, amiért képtelen beszélgetni vele, együtt mégis csak könnyebb feldolgozni a múltat és talán egyszer továbblépni. De nem, ő kerülte, nem látogatott haza, és amikor nagy ritkán mégis hazautazott, akkor sem közeledett felé. Drukkoltam Leahnek, hogy legyen kicsit bátrabb, merészebb és le tudja győzni a saját démonait, lépjen ki a komfortzónájából.

A múltbéli titok

Természetesen nem fogom itt leírni, hogy mi az a bizonyos sötét folt Leah és pár gimis társa múltjában. Azt viszont le kell szögeznem, hogy totálisan megdöbbentett, pedig a mai világban már meg sem lepődhetnék semmin. Szörnyű, kegyetlen világban élünk és az emberek olyan dolgokra képesek dühből és dacból, amire mi álmunkban sem gondolnánk. Istent játszanak, pedig kicsit sem azok. Nagyon haragudtam Leah környezetére, hogy így reagálták le a múlt eseményeit és értetlenül álltam előtte, hogy ez hogyan lehetséges, hogyan lehet, hogy szinte mindenki Leaht hibáztatta. Viszont Miss Hollis reakcióján nem lepődtem meg. Csalódtam volna, ha az ő karakterét ennyire félreismerem.

Nem semmi, hogy az írónő képes volt az utolsó 5 oldalon olyan csavart bevinni, amitől eldobtam az agyam. Na, erre aztán tényleg nem számítottam már a végén!

Összességében egy fordulatos, izgalmas olvasmányt kaptam, ami kedvet csinált az írónő többi könyvéhez is (egy a polcomon vár, egyet pedig könyvtárból kölcsönöztem ki). Egy kicsit sajnálom, hogy a történet igazán csak az utolsó harmadában bontakozott ki és túl egyszerűen lett lezárva, de ettől még tetszett és ígéretes kezdetnek tartom. A további két, magyarul megjelent kötet, amiket hamarosan olvasni fogok tőle: 

Képek forrása: saját, favim.com