Gayle Forman: Engedj el

Gayle Forman neve számomra garancia egy jó könyvre. Eddig minden magyarul megjelent könyvét olvastam és nem volt kérdés, hogy legutóbbi, Engedj el című történetére kíváncsi vagyok-e. Képes mindig úgy kifejezni az érzelmeket, hogy azok valóságosak legyenek és ezzel engem abszolút megfogott. 

A történetről

Az írónő most, az eddig megszokott ifjúsági regényeitől eltérően a felnőtt közönséghez szól. Főszereplőnk Maribeth Klein, aki negyvenes évei elején járó családanya. Mindennapjait kitölti munkája a Frappé magazin szerkesztőségében, a családja: férje és ikreik, valamint édesanyja, aki velük lakik. A túlhajszoltság, az élete minden területén való megfelelési kényszer odáig fajul, hogy még azt sem veszi észre Maribeth, hogy szívrohama van. Csak arra gondol, hogy kicsit rosszalkodik a szíve, de semmi gond. Aztán végül a sürgősségin köt ki, és ágynyugalomra ítélve pár nap múlva hazamehet. Otthon azonban senki nem veszi komolyan a dolog súlyosságát és lassan, apránként ismét bedarálja őt a mindennapok mókuskereke. Úgy érzi, nem figyelnek rá, a férje sem segít neki a felépülésben. Ekkor Maribeth elhatározásra jut: itt hagy mindent egy időre, egyedüllétre van szüksége a felépüléshez. Összecsomagol, ír egy e-mailt a férjének és vonatra száll. Pittsburghbe megy, ahol egy olcsó albérletet kivesz. Nyugalom van, nincsen rohanás, nincsenek határidők, különórák és minden, ami eddig kitöltötte a napjait. Csak ő van és a pihenés. Kivonja magát a forgalomból, sokáig mellőzi az internetet és nem veszi fel a kapcsolatot a családjával. Egy nap azonban vissza kell térnie, de ki tudja, addig még hány napja van hátra ebben a nyugodt állapotban…

"Emberek jönnek-mennek az életünkben. Van, aki marad. Van, aki nem. Vannak, akik elsodródnak, de aztán visszatérnek."

Előbb is elolvashattam volna ezt a könyvet, régóta várt a polcomon és ezt sajnálom. Kicsit tartottam tőle, hogy vajon milyen lesz, ha Gayle Forman felnőttekről ír könyvet, de bátran állítom, hogy ez is remekül megy neki. :D Az tény, hogy más, mint az eddigi történetei, de ugyanolyan érdekes, elgondolkodtató és érzelmes, mint például Ha maradnék című bestsellere. Mindig sikerül olyan témákhoz nyúlnia, ami leköti az olvasót és elgondolkodtatja. Az Engedj el története abszolút elképzelhető lenne a valóságban is. Hiszen manapság mindenki rohan, siet, határidőket teljesít a munkahelyén és túlhajszolt. Nem csodálkozhatunk, ha idegesek, stresszesek vagyunk, és ne adj isten megtalál minket egy betegség, mint Maribeth-t a szívroham.

A két fontos helyszín: New York és Pittsburgh

"Abban az utolsó percben, mielőtt minden elsötétült, Maribeth arra gondolt – nem annyira félelemmel, inkább egyfajta megilletődéssel –, milyen könnyen itt hagyhat az élet."

Imádtam olvasni, mert sodort magával a történet, kíváncsivá tett és teljesen bele tudtam magam élni az eseményekbe. Gayle stílusa számomra mindig megnyugtató, stabilan hozza minden könyvében ugyanazt a színvonalat és sosem okoz csalódást.

Tetszett, hogy az írónő nem hozott sablonos dolgokat a történetbe, például, hogy Maribeth miután elvonatozik otthonról, New Yorkból, nem egy luxus szállodában pihen, hanem egy lepukkant szálloda/motel egyik lakását veszi ki. Semmi flanc, sőt. Pedig lett volna pénze rá, mégsem a pénz motiválta a főhőst. Az is komoly üzenetet hordoz magában, ahogyan a férjével és a gyerekeivel alakult a kapcsolata. Maribethnek volt ideje az elvonulása alatt önvizsgálatot tartani és nemcsak a férjét okolta a jelenlegi helyzetükért. Dicséretes, hogy megjavítani akarta a házasságát ezzel az úttal, nem pedig csak otthagyni csapot-papot és lelépni, mert az az egyszerűbb út.

"Találgatta, hogy fog-e havazni New Yorkban is, és ha igen, fog-e tudni más is arról a szokásukról, hogy ilyenkor elmennek a cukrászdába, és forró csokoládéval ünneplik meg az alkalmat?"

Maribeth személyisége nagyon tetszett, de nem tudok szó nélkül elmenni a mellékszereplők mellett sem. Egyrészt Pittsburgben a két szomszéd, Todd és Sunita, akik fiatalok, legjobb barátok és nagyon viccesek tudnak lenni. Örültem, hogy könnyen befogadták kis csapatukba Maribetht, segítettek neki. Másrészt a doktor, Stephen is érdekes karakter, őt nehezebben lehetett kiismerni. Azonkívül, hogy orvosa volt a nőnek, fokozatosan lett barátja is  egyszerre. És persze a férj, Jason, valamint a gyerekek, Liv és Oscar, akik még ha nem is voltak jelen mindig, folyamatosan ott voltak Maribeth életében. Tetszettek a hozzájuk írt (elküldetlen) levelek, és ahogy róluk beszélt. Végig éreztem, hogy mennyire szereti őket, még ha egy időre távol is vannak egymástól.

Egy olyan szereplő volt, akit nem kedveltem, ő pedig nem más, mint Elizabeth. Elvileg legjobb barátnők Maribeth-vel, mégsem éreztem ezt. Egyszerűen egy karrierista nőről van szó, akinem fontosabb az előbbre jutás, mint a gyerekkori barátnője. Őszintén szólva Maribeth többet aggódott vele kapcsolatban, mint én.

A könyv nagyon olvasmányos, csak úgy pörögtek az oldalak, végig fenn tartotta a figyelmemet. A borító gyönyörű, figyelemfelkeltő és hűen tükrözi azt a szabadságot, amiről a történet szól.

Köszönöm az élményt és nagyon várom az írónő következő regényét!

Gayle Forman eddig megjelent könyvei eredeti borítókkal:

 

Képek forrása: saját, favim.com, Google