Maybe, someday - Egy nap talán

Colleen Hoover. A nő, aki által megismertem és megszerettem a Rubin Pöttyös könyveket.

Eddig tőle mindkét olvasmányom (Reménytelen és Slammed) nagyon tetszett és a mostani, régóta várt kötete hasonló, csak sokkal intenzívebb érzéseket váltott ki belőlem. Elképesztően tud fogalmazni, szavai az ember szívéig és lelkéig hatolnak. A karakterei elevenek, és amikor épp nem olvasod a könyvet, akkor is úgy érzed, hogy az utcán mindjárt szembejön veled Sydney, Ridge vagy bármelyik szereplője.

A történetről

Velem utazott Budapestre is :)

A kötet igazán figyelemfelkeltő jelenettel indul: főhősnőnk, Sydney otthagyja a lakását és az esőben szétázva várja a csodát azután, hogy kiderült, a barátja megcsalta. A segítség egy mogorva csaj személyében érkezik és végül a lány a szembe szomszéd lakásban köt ki, ahol két srác és az említett „mentőangyal” lakik. Sydneynek új életet kell kezdenie a szakítás után, ebben lakótársai segítenek neki: Ridge, aki egy siket srác, Bridgette, a mogorva lány, valamint Warren, az örök gyerek. És a zene. Az egész könyvet különleges hangulat lengi körül, mert végig fontos szerepet kap benne a zene szeretete. Sydneynek össze kell szednie magát, a barátja és a legjobb barátnője árulása teljesen padlóra küldte, de van remény, mert idővel egyre közelebb kerülnek egymáshoz Ridge-dzsel. Azonban egyszer csak feltűnik a színen Maggie, ő a srác barátnője.

Nem egyszerű helyzet, azonban az írónő zseniálisan bemutatja, hogyan alakul ki szerelem egy egyszerű kis erkélyes ismeretségből (ha elolvasod a könyvet, úgyis megérted) és hogyan válik bonyolulttá, nehézzé, de választási lehetőség mindig lesz, ezt nem szabad elfelejteni. Nem egy szokványos szerelmi háromszög témáról van szó, ennél sokkal többről szól ez a könyv.

"Talán tényleg nincs szüksége rám. Talán tényleg visszafogom. Talán tényleg nem vagyok az a hős, aki próbáltam lenni, mert nincs is szüksége hősre. Miért is lenne? Hiszen van valakije, aki sokkal erősebb, mint én: saját maga."

Vannak könyvek, amiket el kell olvasni, át kell élni, újra és újra feleleveníteni. Az Egy nap talán pontosan ilyen kötet. Colleen Hoover úgy fejezi ki magát, hogy képtelen vagy letenni a könyvet és a kíváncsiság hajt tovább oldalról oldalra. Idő hiányában elhúzódott az olvasásom, ugyanakkor rájöttem közben, hogy annyira ez nem is baj (sőt), hiszen így tovább tartott az élmény.

Kedvencet avattam.

Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy hogyan kell igazi érzelmeket kifejezni és átadni az olvasóknak. Teli vannak az oldalak szép és komoly gondolatokkal, képtelenség letenni a könyvet. Először úgy igazán annál a résznél hatódtam meg, amikor elérkeztem az első dalhoz, amit együtt írt Ridge és Sydney. Közben fülhallgatóval a fülemben olvastam a dalszöveget és ez valami hihetetlen érzés volt. :)

A szereplők

Sydney –  egyetemista lány, aki az iskola mellett könyvtárban dolgozik (nekem már itt szimpatikus lett). Nehezen viseli, hogy egyszerre kellett elvesztenie a legjobb barátnőjét és a barátját, akivel a jövőjét tervezte. Ridge eleinte pusztán barátként próbál neki segíteni, mellette áll, egymás iránti bizalmuk fokozatosan alakul ki. Sydney egy kedves, szerény csaj, nagyon szimpatikus volt végig, drukkoltam neki, tudtam vele azonosulni.

Ridge – minden nő álma egy olyan kedves, jófej srác, mint ő. És még helyes is. Őrlődik két lány között, mert pontosan tudja, hogy bármelyikük mellett is köt ki, valaki sérülni fog. Rendszeresen az erkélyen gitározik és ez az egyszerű dolog sorsfordító lesz számára. Ridge siket srác, azonban tehetségének ez sem szab határt, csodás dalokat ír, melyeket testvére együttese ad elő.

A zene

Általában minden könyvhöz lehet társítani zenéket, dalokat, amik kifejezik a hangulatát. Nos, a Maybe, someday esetében ez különösen igaz, mert a kötetben számos komplett dal szerepel, dalszöveggel együtt és ezek mind-mind kifejezik Ridge és Sydney érzéseit. Ráadásul nagyon el lettünk kényeztetve, mert Colleen Hoover összeállított egy teljes dallistát a történethez, amit olvasás közben hallgathatsz, és igazán beleélheted magad abba, amit olvasol. Az írónő Griffin Petersonnal (megjegyzés: ő szerepel a Losing Hope – Reményvesztett könyv borítóján) készítette el a dalokat és gyönyörűek lettek. A teljes dallista a könyv elején található QR-kódot beolvasva érhető el. Íme ízelítőként a címadó dal:

Egyébként az utóbbi napokban a dallistán kívül felfedeztem egy rádióban játszott slágert, ami szerintem szintén illik a könyv hangulatához és nagy kedvencem lett:

Nagyon örülök, hogy az eredeti borítót kaptuk meg a magyar változatban is. A színek, a borító elrendezése, na és a domború betűk a címben, ajj, imádom! 

A könyvhöz írt CoHo egy kiegészítő kötetet is, ami angolul a Maybe not címet kapta, és nagyon kíváncsian várom, valószínűleg hamarosan beszerzem akár e-bookban, akár a BookDepo oldaláról. Tökéletes illik a két kötet egymáshoz, nézzétek csak!

A Könyvmolyképző Kiadó mindig eltalálja, hogy mikor mennyit érdemes és szükséges változtatni az eredeti kiadásokon. Abszolút elégedett vagyok mindazzal, amit ők csinálnak úgy általában, pl.: a webshopban, a rendezvényeken, meg úgy általában.

Köszönjük, hogy elhozták nekünk ezt a csodálatos könyvet!