Csörögj rám!

Végre olvastam én is Sophie Kinsellától!

Már két éve állt a polcomon Csörögj rám! című regénye (igen, eddig húztam sajnos), mindenképpen ezt szerettem volna tőle elsőként kezembe venni. Az utóbbi hónapokban általában drámai, nehéz regények kerültek sorra és éreztem, hogy muszáj kicsit könnyebb területre merészkednem. Szerencsére azt kaptam, amit vártam: egy könnyed, humoros, romantikus könyvet, ami mégsem csöpög a cukorsziruptól és olvastatja magát.

A történetről röviden

Poppy épp az esküvőjére készül Magnussal (akinek a nevét szinte mindig mágusnak olvastam :)). Lánybúcsúját tartják éppen, amikor a szállodában bekapcsol a tűzjelző és a kavarodásban eltűnik a csodaszép jegygyűrűje, ami ráadásul vőlegényének családi örökség. Így különösen nagy problémát jelent, hogy gyanúsan senki nem látta, senki nem tudja, kinek az ujján volt utoljára (mert természetesen körbe kell adni az italmámoros buli kellős közepén a csajok között az értékes darabot). Mindez hagyján, amikor egyszer csak a szemetesben egy mobiltelefont talál Poppy és kiderül, hogy milyen fontos szerepe is van ennek a mobilnak egy hatalmas cég életében. És a telefon által Poppy az események sűrűjében találja magát, miközben megismeri Samet, a telefon tulajdonosának főnökét.

A fülszöveg egy kicsit becsapós, mert azt hittem, hogy a könyvben Poppy végig a gyűrűjét fogja keresni, de azt már az első harmadában megtalálják. Hál’ Istennek! Feleslegesnek éreztem volna egy majdnem 400 oldalas könyvet erre pazarolni. Sokkal jobb sztori kerekedett belőle a megtalált mobiltelefon által. :D A könyv nagyon olvasmányos, csak úgy pörögtek az oldalak. Ehhez a történeten kívül hozzájárult a betűtípus is, amit kimondottan fontosnak tartok könyvek esetében. Nem szeretem azokat, amiket nagyítóval kell olvasni. A Csörgess meg betűmérete pont megfelelő.

Valaki Molyon a főhősnő karakterét Bridget Joneshez hasonlította és nagyjából egyet is értek vele, bár azért megjegyzem, hogy Poppy nem annyira szerencsétlen, mint szegény Bridget. Határozott, érdekes figura, könnyű volt a személyiségével azonosulni. A könyv nagy részében meglehetősen magára van utalva, mert a két barátnő, Ruby és Annalise egyáltalán nem állnak mellette, kicsit sem éreztem közel hozzá őket, főleg Annaliset nem. Milyen barátnő az, aki féltékeny és ráadásul be akar vágódni a barátnője vőlegényénél?!Nagyon idegesített a karaktere, nem szerettem a jeleneteit, és Ruby sem volt az a barátnő, akiben feltétlen megbíznék, bár ő még a jobbik eset. Sajnos főhősnőnk szülei már nem élnek, így ők sem lehettek mellette, pedig Poppy épp élete egyik nagy napjára, az esküvőjére készül.

Másik kulcsszereplője a történetnek Sam, az eltűnt telefon tulajdonosának főnöke. Eleinte csak sms-ben értekeznek egymással, de aztán találkoznak is Poppyval és egy különös játék indul el közöttük. Oda-vissza ütögetik azt a bizonyos labdát, azonban a képzeletbeli határvonalat egyikük sem lépi át. Sőt! A könyv nagy részében végig magázódnak, csak a legvégén tegezik le egymást, ez nekem különösen tetszett, mert mellette viszont mégis kialakul közöttük egyfajta bizalmas viszony és elmondanak egymásnak olyan dolgokat, amit mással nehezen vagy egyáltalán nem osztanak meg.

Sam egy vonzó, sármos pasi, akiért a cég női dolgozóinak többsége odavan, ő azonban nehezen nyílik meg másoknak, így eleinte nem  tudtam, mit is gondoljak róla. Aztán Poppy által szépen egyre több mindent megtudtam róla és engem (is) levett a lábamról.

Számomra meglepetés volt, hogy a történet mennyi fordulattal, izgalommal van teli. A smaragd kővel díszített gyűrű elvesztése csak a jéghegy csúcsa volt és a kiindulópontja a fordulatos sztorinak. Sokszor a romantika helyét átvette az izgalmas történetvezetés, itt-ott kiszámítható eseményekkel. Nagyon szerettem olvasni Sam és Poppy üzenetváltásait, a levelezgetéseiket, amikben flörtöltek egymással vagy csak szimplán kötözködtek. Nagyon hamar egyértelművé vált a vibrálás kettejük között és kíváncsian vártam, mi lesz ebből, hiszen a lány már menyasszony.

Szívesen olvastam volna még Sam és Poppy jeleneteit, amikor csak ők ketten vannak és nincs körülöttük zűrzavar. Ezt egy kicsit hiányoltam, de összességében nagyon tetszett a kötet. Örülök,hogy elolvastam és annak is, hogy ez volt az első olvasmányom Sophietól. Hamarosan folytatom a többi regényével!