Antilányregény

Nehéz elkezdeni Mona Awad Antilányregényének értékelését, mert a könyv egy igencsak komoly, nehéz témát feszeget. Testképzavar, önbizalomhiány, örökké tartó fogyókúra. Csupa ijesztő kifejezés, amikről nehéz beszélni, megélni és leküzdeni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy velem minden oké és nincsenek ilyen jellegű problémáim, de ettől a könyvtől nem változott különösebben a véleményem a témával kapcsolatban.

Kíváncsian vetettem bele magam ebbe a cukormázas külsejű, szemet gyönyörködtető kötetbe, azonban a tartalom teljesen más, mint amilyennek képzelnénk a borító alapján.

A könyvről röviden

Főhősünk Elizabeth (Lizzy, Liz), aki tizenéves kora óta súlyproblémákkal küzd, nem érzi jól magát a bőrében. Pasikkal, sminkkel és egyéb dolgokkal kompenzál, szeretetre és szerelemre vágyik, miközben saját magát nem szereti. Holott itt kezdődni az a hosszú folyamat, aminek a vége a boldogság lehetne. A könyv 13 fejezetből áll, különálló címekkel, azonban nem áll össze egy teljes regénnyé a történet, de természetesen mindig érthető egyértelműen, hogy ki beszél: a kilókkal küzdő Liz vagy épp a már lefogyott, idősebb Elizabeth.

Számomra az első fejezetek nem voltak átütő erejűek, sőt, inkább közönségesnek mondanám néhol. Ahogy a pasikról beszéltek, rendkívül felszínes párbeszédek voltak. A kötet felétől észrevehetően komolyabb hangnemre vált a könyv, talán Liz felnőtté válása miatt érezhető, hogy másként lát dolgokat. A legszomorúbb fejezet az volt, amiben már Tommal, a férjével él, lefogyott, kényszeresen ügyel a kalóriákra, az étkezésére és hiába a leadott súlyfelesleg, nem érzi jól magát a bőrében. És ez bizony a házasságára is komoly hatással van. Olyan rossz volt erről olvasni, ahogy üressé vált az élete azáltal, hogy kizárta magát például egy, a férjével kellemesen eltöltött estéből egy étteremben.

Ami nem tetszett és végig rendkívül zavart: a „kövérezés”. A kövér lány így, a kövér lány úgy. Nem értem. Nem csak a két véglet van, hogy a vékony és a kövér emberek. Igenis moletten is lehet valaki csinos, érezheti jól magát a bőrében és nem lehet mindenki pálcika vékony, ami ráadásul sokszor szépnek sem nevezhető. Nagyon-nagyon zavart ez olvasás közben. És igazából konkrét részletekre is kíváncsi lettem volna, pl. hány kiló főhősünk, hozzá milyen magas, mert így nehezen tudtam elképzelni, hogy vajon Liz milyen külső adottságokkal rendelkezik.

Tudom, nehéz téma, de valahogy másra számítottam a könyvvel kapcsolatban. Számomra a kötet csak a felszín kapargatása volt, nem éreztem nagyon mélyrehatónak vagy emlékezetes olvasmánynak sajnos. Érdekes volt, olvastatta magát (egy nap alatt végigolvastam), azonban nem érte el nálam a várt hatást. Nagyobbnak érzem a felhajtást körülötte, mint a valódi tartalmat. Sőt, a Facebookon közölt interjúk elolvasása után többet kaptam a témáról, mint a könyvből.

Ettől függetlenül örülök, hogy elolvastam, mert ezentúl bátrabban nyúlok a hasonló a könyvekhez, és szívesebben mélyedek bele a témába, mert érdekel.