Szeress jobban!

Ebbe a könyvbe élmény belemerülni!

Lakatos Levente Barbibébi című regényének jó pár évvel ezelőtti olvasása után kíváncsian vágtam bele a folytatásba. A borító megbabonázott, szerintem csodaszép és optimistán kezdtem el ezt a számomra „monumentálisnak” számító, 600 oldalas regényt. Imádom a vaskos köteteket!

Már az első fejezetek elolvasása utána feltűnt, hogy Levente írási stílusa mennyire sokat és pozitív irányba változott, alakult és fejlődött a Barbibébi óta. Rendkívül okos, érdekes és szórakoztató ez a regénye (is). Nálam a Szigor-sorozat a nagy kedvenc,de a Szeress jobban is az élmezőnybe került.
A karakterek, a történet abszolút a helyén volt, a lezárás is különösen tetszett, remek megoldással zárult minden cselekményszál.

A fülszöveg:

Barbara ​​öt esztendeje megjárta a poklot. Az akkor tizenhét éves lányt megkísérelték eltenni láb alól. Barbit New Yorkig üldözte a múltja, ott kezdett új életet, tervei azonban sorra kudarcba fulladnak. Vaskos hazugságokba burkolózva él, mígnem egy baljós éjszakán találkozik egy titokzatos, még nálánál is súlyosabb lelki terhet hurcoló férfival…

 

Krisz öt éve tartó, tökéletesen gondtalannak hitt párkapcsolata egyik pillanatról a másikra összeomlik. A kiábrándult fiú New Yorkba menekül, hogy tisztázza felkavart érzéseit. Éppen amikor a háta közepére sem kívánja a társaságot, a sors összehozza egy agyontetovált, illegális küzdősportot űző férfival. A titkoktól kemény álca azonban nagyon is sebezhető szívet takar, amely most könnyen megrepedhet…

Barbibébi története öt évvel az első kalandot követően folytatódik! Mennyit változik az ember a felnőttkor küszöbét átlépve? Hogyan találunk valódi önmagunkra, pontosabban arra a személyre, akit majd néhány év múltán ismét átértékelhetünk? A legtisztább tükröt önmaguknak állíthatjuk, a kérdés, hogy van-e bátorságunk belepillantani.

Lakatos Levente Aranykönyv-díjas szerző. Sikerkönyveivel önismereti utazásra csábítja olvasóit. Regényeiben az erotika és a lélektani thriller izgalmasan vegyül a modern romantikával.

 

A két főhős, Barbi és Krisz személyisége nagyon érdekes volt és tudtam velük azonosulni, így azonnal nekem valónak éreztem a történetüket. Nem volt zavaró a váltott szemszög, az események és a miértek a végére teljesen összeálltak a fejemben. Mivel nem olyan sok momentumra emlékszem az első kötetből, így az újdonság erejével hatott a személyiségük, ráadásul a történet öt év után folytatódik, így más emberek lettek egyébként is, sokkal érettebbek.

Barbira emlékeztem az első kötetből, hogy mennyire más volt akkor. Mostanra egy érett, felnőtt nő lett belőle, akit nem a figyelemfelkeltés és a polgárpukkasztás vonz, hanem sokkal inkább egy boldog, kiegyensúlyozott élet még annak ellenére is, hogy benne ragadt egy romboló, rémes párkapcsolatban. Nagyon drukkoltam neki, hogy maga mögött tudja hagyni Elliottot és minden rosszat, ami vele kapcsolatos.
 

És hát New York…♥ nálam már itt a szívembe lopta magát a könyv. :D Nagyon szeretek olyan könyveket olvasni, amik a Nagy Almában játszódnak, imádom a várost bemutató részeket, a leírásokat, és az amerikai életérzést.

Két dolog zavart csak egy kicsit,de végül is az összhatásból nem vett le (ettől még ugyanúgy maximum csillagot érdemel Molyon :D): az egyik a sok elgépelés a szövegben (tényleg feltűnően sok volt, nem tudok elmenni mellette szó nélkül), a másik pedig az, hogy Krisz és Barbi nagyon kevés időt töltöttek együtt ahhoz képest, hogy igazából hozzá utazott ki a srác Magyarországról és legjobb barátok. Nem igazán értettem, hogy miért nem volt több közös élményük, pláne egy olyan városban, mint NYC. Ennyi erővel akár két külön városban is élhettek volna.


Összességében nagyon tetszett a regény, újra fogom olvasni, magával sodort és igazán izgalmas volt!
Képek forrása: saját fotó, favim.com