Egy modern tündérmese

A LOL-könyvek már másodszor leptek meg (a Vakrandi a végzettel kötet után). Alapvetően nem egészen az én korosztályom a célközönség, mégis teljesen magával sodort ez a regény. Cinder és Ella története teli van érzelmekkel, humorral, és egy csipetnyi varázslattal. Modern Hamupipőke sztori. némi átalakítással. Csak kapkodtam a fejem, izgalmas volt, csak talán egy-két résznél volt kiszámítható.

Régóta kerülgettem ezt a könyvet, mert a borító meglehetősen félresikerült szerintem. Így, hogy olvastam a könyvet, különösen ezt gondolom. A borító egy felszínes, tini kavarásos történetet sugall, azonban a valóságban teljesen más. Teli van érzelmekkel, humorral és igazán olvasmányos könyv. Örülök, hogy olvashattam a könyvtárból, és bátran mondhatom, hogy az egyik legjobb könyv a LOL kategóriából.

  

A történetről röviden (igyekszem nem túl sokat spoilerezni,de azért előfordulhat benne!)

 

A könyv főhőse Juliette, aki édesanyja egy évvel ezelőtti halála után rég látott apjához és annak családjához költözik Los Angelesbe. Mindig is édesanyjához kötődött a lány, vele élt, most pedig kiszakították a megszokott életéből, új, elit iskolába kell járnia, amit nehezen visel. Ráadásul mostohaanyja és mostohanővérei sem könnyítik meg az életét. Egy valami, pontosabban valaki az, aki biztos pont továbbra is számára: Cinder, az internetes barátja. Soha nem találkoztak eddig, de ismerik egymást, rengeteg mindent megosztanak egymással, barátságuk egyre jobban elmélyül. A lány balesetben vesztette el édesanyját, és ő maga is komolyan megsérült, ugyanis sántít, a bőre pedig súlyosan megégett. Mindezek olyan gátlást okoznak benne, ami miatt nagyon nehezen nyílik meg másoknak.

 

A főhős lány, Ella abszolút szerethető karakter, drukkoltam neki, és nagyon dühített, amikor bántották. Sajnos mindig is lesznek olyan emberek, mint az ő sulitársai, akik csúfolják és bántják azokat, akik valamiért mások. Anélkül, hogy bármit is tudnának az illetőről, közelebbről. Utáltam ezeket az ostoba karaktereket a történetben, persze ez is volt a szerepük. Az egyik mostohatestvért, Anát szintén. A könyv végére sem tudtam megkedvelni. Viszont annak örültem, hogy legalább a másik mostohalány,Juliette viszonylag hamar megszerette Ellát és kiállt mellette, nagyon jó barátok lettek.

Ella és az apja kapcsolatának alakulása megható volt számomra. Örültem neki, hogy a végén megenyhült és sikerült megbeszélniük a dolgokat. Én is így tennék, ha lenne lehetőségem rá, hogy beszélgethessek az apukámmal, őszintén szólva ennél a jelenetnél a vége felé elmorzsoltam pár könnycseppet.

És ott van Cinder, aki egy nagyon érdekes, jófej srác. Imádnék vele beszélgetni, és ahogyan Ellával beszélt, törődött, ahh, hol vannak ilyen palik? pláne 22 évesen Nem csodálom, hogy belezúgott a lány. Nekem a legjobb barát énje jobban tetszett, mint a színész.

Képek forrása: saját fotó, valamint favim.com

Harry Potter és az elátkozott gyermek

Előre szólok: itt-ott befigyel egy-két spoiler! 

Rendkívül szürreális élmény volt egy nap alatt végigsuhanni az új Harry Potter-könyvön. Nehezen tudok állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy tetszett vagy sem a 19 évvel később játszódó történet. Elfogult vagyok J.K.Rowlinggal, ez tény, hiszen a gyerekkoromat köszönhetem az ő fantasztikus képzelőerejének. Ugyanakkor azt sem tudom szó nélkül hagyni most, hogy ismerem a nyolcadik könyv történéseit, hogy egy kicsit csalódott vagyok és becsapva érzem magam.

Mármint számítottam erre, hiszen egy színdarab szövegkönyvéről van szó, nem rendes regényről. De kicsit olyannak tűnt ez a történet, mintha a rajongók kényszerítették volna ki Rowlingból, hogy „naa, anyu, írj nekünk még egy kis Harryt, nem bírjuk már nélküle!”. (tudom, nem egyedül írta a darabot). És ezt meg is kaptuk, visszatértek kedvenc szereplőink, aminek nagyon örültem, ráadásul idősebben, bölcsebben, gyerekekkel körülvéve. Persze nem ugyanaz, teljesen más ennyi idő elteltével újra HP-t olvasni, de ettől még nem rosszabb vagy jobb (jobb úgysem lesz, mint az igazi 7 kötet :P), mint az eddigi könyvek.

Inkább olyan érzésem volt olvasás közben, hogy írtak valamit hárman, ami hasonlít Harryék történetére, de igazából mégsem az.

Eddig szinte csak lehúztam a könyvet, jöjjenek most azok a dolgok, amik viszont szívmelengetőek voltak számomra:

✶ újra magam előtt láttam kedvenc triónkat, a mellékszereplőket, és nagyon tetszett, hogy sok karaktert visszahoztak, legalább említés szintjén (Neville, Hagrid)

✶ együtt láthattam a Ron-Hermione párost

✶ a karakterek megmaradtak ugyanolyannak, pl Ron továbbra is imád enni :D

Ami szokatlan volt, az pedig a Harry és Draco közötti összhang. Ahhoz képest, hogy utálták egymást végig az iskolában, most szinte puszipajtások lettek. Nem volt zavaró, inkább csak meglepő.

Legjobban azokat a jelenetek szerettem olvasni, ahol visszatértek a múltba, felidéztek eseményeket, kicsit elemezgették is akár, illetve az a pillanat igazán megható volt, ahol Harry láthatta a szüleit, még ha a legszomorúbb emléke előtt is pár perccel.

Összességében tetszett a könyv, bár egy kicsit az elfogultság beszél belőlem. Nem tekintem ezt a könyvet a nyolcadiknak, inkább csak egyfajta lezárásnak. Imádtam visszatérni a varázsvilágba, jó érzés volt, hogy "új HP-könyv", ezt kár lenne tagadni.

A szívem örökre Roxfortban marad. ❤

Képek forrása: saját fotó, valamint favim.com

Szenvedélyes,romantikus,letehetetlen ❤

Általában megérzem mindig, hogy mik azok a könyvek, amik nekem valók és valószínűleg tetszeni fog. Nos, ez Julia Lewis Thomson Többek által című regényénél sem volt ez másképp, csak most elég volt néhány értékelést (plusz a fülszöveget persze) elolvasnom Molyon ahhoz, hogy meggyőzzön és máris tudtam, hogy mindenképpen elolvasom. Ezúton is köszönöm az írónő kedvességét, hogy meglátva a hozzászólásomat, elküldte nekem a könyvet és így gyakorlatilag azonnal elkezdhettem olvasni a regényét.

Köszönöm kedves Tünde! =)

Általában nem szoktam bemásolni a bejegyzéseimbe az adott könyv fülszövegét, de ismerve az adott történetet, most jobbnak látom. Azért, mert kisebb eséllyel fogok spoilerezni a bejegyzéseimben. :D

A fülszöveg:

„Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út.
Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog.
Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?
Julia Lewis Thomson valódi mélységekbe és magasságokba röpíti olvasóját. A szerző hisz abban, hogy kockázatokat kell vállalnunk ahhoz, hogy megtalálhassuk a boldogságot, amihez olykor fel kell égetnünk a hidakat magunk mögött, illetve meg kell bocsátanunk magunknak és a szeretteinknek”

Vigyázat, a bejegyzésem következő része tartalmaz utalásokat a történetre, bár persze igyekszem kerülni a konkrét spoilerezést!

A történet főhőse, Anna és a többi szereplő is nagyon szerethető karakterek mindannyian. Anna nehezen nyílik meg, nem teljesen lehetett őt kiismerni, de ez a múltjában rejlő tragédia miatt nem meglepő.
Teljesen magába szippantott a könyv már az első fejezetekben, nem tudtam letenni. Érdekes volt a főhős lány személyisége, és az a rejtély, ami a múltját övezi, de csak sejteni lehetett, hogy milyen komoly dolog lehet mindaz, amiért Anna ennyire zárkózott.
Osztálytársai inkább kerülik, egyedül padtársa, a szívdöglesztő Andris az, aki mellett jobban mer önmaga lenni. Szülei tiltják tőle, ő azonban dacolva velük sok időt tölt a fiúval és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A tiltott gyümölcs mindig édesebb. ;)

„Az összes agysejtemet hátrahagyva imádtam ezt a csodálatos férfit,aki türelmesen megvárta,hogy a lelkemben dúló vad viharok lecsendesedjenek.”

Aztán jött a hidegzuhany. Ez nem lehet, ez nem igaz, nem hittem a szememnek. Folyton az járt a fejemben olvasás közben, hogy most akkor hogyan tovább, hiszen a könyvnek még a felénél sem járok, hogy történhetett mindez?!És mi lesz ezután?

„De az életet csak úgy lehet megélni, ha kockáztatsz, ha mersz szeretni: csak így lehetsz boldog, és végül boldogtalan. A vele töltött időt nem adnám semmiért. Olyan jó lenne, ha most itt volna!”

Kiderült, hogy Anna a látszat ellenére egy erős lány és egyre jobban képes kimutatni az érzéseit. És itt lett igazán érdekes számomra a történet, ugyanis felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi lesz a könyv további részében. Hova megy, mit csinál, újra tudja-e építeni a barátságait, kapcsolatait és ki lesz az, akiben megbízhat. Attól vált rejtélyessé a történet, hogy nem kiszámítható. Nem tudtam előre,mit fognak tenni a szereplők és ez tesz igazán letehetetlenné egy kötetet. 

"Görcsösen meg akarsz felelni mindenkinek, pedig csak magadnak kellene."

Örültem, hogy Anna igazi jellemfejlődésen megy keresztül a könyv végéig, határozottabb lett és bátrabb, ez nagyon tetszett. Szeretem azokat a könyveket, amikben tudok drukkolni a főszereplőnek, együtt tudok érezni vele és Anna pontosan ilyen karakter. Ugyanakkor a többi szereplőről is említést kell tennem, hiszen magam előtt láttam őket is végig. A barátokat, Anna szüleit, a nőcsábász Maximot, és persze Tamást. Szívesen lennék én is egy ilyen banda tagja, közös koncertezés, romkocsmás bandázás. :D

Ami még különösen tetszik a könyvben a tartalmán kívül: a fejezetek jelölései, hogy római számmal vannak sorszámozva (ezer éve nem olvastam ilyen könyvet és jól esett a szememnek =)), valamint a borító. Különleges, figyelemfelkeltő. Pont olyan, amilyen maga a regény.

Nagyon tetszett a könyv azért, mert abszolút valós dolgokat, történéseket mutat be, teli van érzelmekkel, szenvedéllyel, és bele tudtam magam képzelni Anna helyzetébe, tudtam vele azonosulni. Nálam ettől válik egy könyv igazán jóvá. Kedvencet avattam.

 

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvet!

Útravalóul pedig:

„Ne a múlttal törődj, és azzal, ami elveszett! Örülj annak, ami van!”

Képek forrása: saját, Google, favim.com

Egy kis őszi összegzés

Az október könyvek terén rendkívül szerencsés hónapnak bizonyult számomra. Az idei év eddigi legjobb hónapja, ugyanis olyan szerencse ért, hogy a betervezett könyvbeszerzéseim mellett három kötet csak úgy az ölembe hullott, nyertem őket és megkaptam életem első recenziós példányait. Ráadásul három napon belül történt mindez. Tök olyan érzésem volt, mintha már karácsony lenne! :D :D

Lássuk, mik is voltak ezek a kötetek, megmutatom, úgy a legegyszerűbb:

A hónapban összesen hat új könyv került a polcomra, melyek közül az alábbiakat terveztem megvenni:

- előrendeltem az új Harry Potter kötetet, a Harry Potter és az elátkozott gyermek címmel

Vajon mi van a csomagban?

És íme az új kötet a relikviáim (aranycikesz, Hermione varázspálcája, az időnyerő és a Halál Ereklyéi nyaklánc - Aliexpress jó barátom :D) társaságában:

- egy kedves molytársamtól megvettem a Visszafojtott lélegzetet, mely a Csak lélegezz-trilógia második kötete. Hamarosan meglesz a teljes sorozat.

- szintén egy molytársamtól vásároltam a Nővérek könyvesboltja című, nagyon érdekesnek tűnő regényt, kíváncsian várom
 

És aztán pár hete két Facebook-játékon is könyvet nyertem egy-egy hozzászólásommal. Mázlim volt, hiszen rengetegen játszanak ezeken a játékokon, általában csak egy lájk vagy egy komment a feltétele a játékban való részvételnek. Mindig megadom az esélyt magamnak, hogy nyerjek, hiszen sosem lehet tudni. És talán ez az oka annak, hogy sokszor nyertem már akár könyvet, akár mást. Megszámlálni se tudom, hányszor állt már fortuna mellém. Most is így történt, így került a postaládámba a képen látható Fogadd el magad című önismereti könyv, valamint a tavalyi év slágerkönyve, A lány a vonaton című thriller.

A fenti könyvek közül már csak egy olvasatlan, októberben belehúztam és kezdem utolérni magam olvasás terén. :D
 

Már csak egy könyv van a képen, amiről eddig nem esett szó. Ez pedig nem más, mint Julia Lewis Thomson Többek által című regénye. Nagyon örülök neki, hogy személyesen az írónőtől kaphattam meg a könyvet, dedikáltan, nagyon hálás vagyok neki. :) Ráadásul küldött hozzá több könyvjelzőt is, csudiszépek! Mesés borítója van a könyvnek:

Bár az alábbi könyvről nem hoztam értékelést itt a blogon (de Molyon igen), ezt azért megmutatom. Kolléganőm adta kölcsön, csodálatos kötet kívül-belül. Nicholas Sparks neve garancia egy jó könyvre:

És ha már szó volt Harry Potterről, akkor meg kell említenem azt is, hogy mint ahogyan a korábbi bejegyzésekben meséltem, idén elkezdtem újraolvasni a sorozatot és most végeztem nemrég a negyedik kötettel. Az új HP-könyv beelőzte a következő részt, de sebaj, folytatom természetesen utána. Olyan jó ismét belemélyedni Harry és barátai történetébe, szerintem soha nem fogom megunni. :D

Kissé zsúfoltan ugyan, de jól telt az október, így most igyekszem pótolni a könyvértékeléseim megírását, valamint jó pár book taggel is adós vagyok. Hamarosan...

Addig is mindenkinek jó olvasást, könyvmolyolást! :) Jöhet a tea/kávé literszámra, mellé egy jó kis olvasmány, meleg takaró. Pedig az előbb még nyár volt. :D

Képek forrása: saját képek, az első és az utolsó került ide a favim.com oldalról

Liverpool Street

Csodálatos, elképesztő, és igazi élmény volt számomra Anne C. Voorhoeve Liverpool Street című regénye.

Megmondom őszintén, hogy a fülszövegre annyira nem is figyeltem (csak átfutottam), amikor kikölcsönöztem a könyvtárból ezt a vaskos könyvet, mert a borító és a cím teljesen megbabonázott. Itthon, fellapozva az első oldalt szembesültem vele igazán, hogy ez egy második világháborús történet, úgyhogy nagy érdeklődéssel vetettem magam bele az olvasásba.

1938-at írunk, Berlin,a második világháború kirobbanása előtt pár hónappal vagyunk. Adott egy fiatal lány, Ziska, akit szülei egyedül küldenek el Angliába, hogy ezzel megmentsék a háborútól és a nácik uralmától. Össze van zavarodva, hiányzik a családja, a megszokott élete és közben a háború egyre nagyobb méreteket ölt, egyre nagyobb pusztítást végez.

 

„Egy embert azért is el lehet engedni,mert szeretjük.”

Hírek alig jönnek vagy egyáltalán nem és eltelik 7 év. Közben felnő, megszereti a befogadó családját, nem is akármennyire, mellettük érik felnőtté Ziska, azaz most már Frances.
Hét év rengeteg idő, főleg egy ekkora lány életében. A személyiségét a háború, a befogadó család, a körülmények mind-mind alakítják.

„Havas esőben mentünk a metróig, ugyanazon az úton, amerre néhány órával korábban jöttünk, és amelyet már oly sokszor megtettünk. Számomra mégis teljesen megváltozott az utca, sőt, egész London, most, hogy Walter vállára hajthattam a fejem, ő pedig átkarolt, most először.”

A történet, a szereplők annyira életszerűek voltak, annyira szerethetőek, hogy csak úgy faltam az oldalakat. Méltó történet a világháború szomorú és sötét éveiről, civil szemmel, zsidó szemmel. És igen, itt eljutottuk a történet másik sarkalatos pontjához, a valláshoz. Sok-sok információt megtudtam arról, milyen a zsidó vallásúak élete, milyen szokásaik vannak, milyen elvek szerint éltek akkoriban. Nagyon érdekes volt és olykor meglepő volt.

Bombázás idején civilek a metróhálózatban

Természetesen nem lehetett végigvinni úgy a történetet, hogy ne lett volna teli szomorúbbnál szomorúbb pillanatokkal, és közben ez a kicsi lány, Frances megpróbálta megtalálni mindig azt a csöppnyi jót, ami adatott nekik a háború alatt (mozit szerveztek, megismerkedett egy idős bácsival a kávézóban, lettek barátai, leveleket váltottak édesanyjával, és másokkal is). Nagyon tetszett Frances jelleme, a kitartása és az, hogy mindig, minden körülmények között reménykedett a dolgokra jobbra fordulásában (pl. az a jelenet, ahol a mozivásznon, a hírekben megpillantja Bekkát).

„Vissza akarom kapni az életünket!Hogyan engedhette ezt meg Isten?”

A könyv 520 oldalas, és én 12 nap alatt olvastam el, de mégis számomra sokkal kevesebb időnek tűnik így utólag. Teli van a történet fontos momentumokkal, érzelmekkel, hittel és reménnyel. Számos jelenetnél összeszorult a szívem, izgultam a főhősökért, és az utolsó oldalakon már alig láttam a könnyeimtől.

„– Én arra is emlékszem, mire gondoltam, amikor első este figyeltelek. Arra,hogy valahol Németországban ott van egy anya, aki a gyerekét elküldte erre a hosszú útra egyedül, és idegen emberek gondjaira bízza, mert pillanatnyilag nem tud róla úgy gondoskodni, ahogyan szeretne. A nap minden órájában hiányzik neki a gyermeke, és mégis elengedte. Aki meg tudja tenni azt, amit a te anyád tett, Frances, az nagyon, de nagyon szeretheti a gyermekét.”

Az jutott eszembe legelőször a könyv befejezése után, hogy biztosan részletes, alapos háttérmunka áll e kötet mögött. Különösen érdekes volt, hogy a könyv végén leírja az írónő, mi történt a valóságban is úgy, mint a regényében és mi volt a képzelet szüleménye benne.
Legszívesebben kezébe nyomnám a mostani gimiseknek (is), hogy olvassák el és ilyen szellemben tanulják a történelmet az iskolában. De igazából mindenkinek ajánlom a könyvet, egy jó nagy adag papírzsepi társaságában.

Képek forrása: google.hu