Hullócsillag

Őszintén szólva egy Molyos kihívás miatt kezdtem el a Hullócsilagot, Leiner Laura Késtél című regényének folytatását. És rákattantam! Magamon is meglepődtem, hogy mennyire tetszett, mert eredetileg annyira nem is terveztem, hogy elolvasom. Egyszerűen annyira olvastatta magát, hogy teljesen belelendültem.

♥

 

Vigyázz, ha még nem olvastad egyik könyvet sem, spoilert tartalmaz a következő rész!


A történet ott ért véget az első részben, hogy Nagy Márk & Bexy a Pop/Rock Sztár leszek műsorban együtt léptek fel & a színpadon egy csók is elcsattant. Azóta pár hét telt el és kiderült, hogy Márk nagyon elbízta magát a verseny utolsó heteiben & nagyképűsége miatt a legtöbb rajongója elpártolt mellőle. Bexivel sem beszélt azóta, a karrierje egyenesen halad a süllyesztő felé…

Harrods - ahol Bexi & Márk vásárolgattak

Nagyon szórakoztató, izgalmas történet lett a Hullócsillag, abszolút lekötött, pedig kicsit tartottam tőle, hogy esetleg túl tinis lesz nekem ez a könyv. De nem! Bexi & Márk mellett a többi szereplő is abszolút kedvelhető, bár a nevek zavaróak egyik-másik szereplőnél (Aszádék, Körte – milyen nevek ezek, uhh?!), de megszokható persze. A könyv nagy része Londonban játszódik, ez az, ami a legtöbbet nyomta a latba azért, hogy elolvassam a könyvet. Imádtam, komolyan! Magam előtt láttam mindent: a repteret, az utcákat, a lepukkant hotelszobát, a szereplők kirándulásának állomásait, a metrót. Szuper volt legalább lélekben ott lenni!

                                                                            ♥

Bexi személyiségével tudtam azonosulni, ami szerintem az egyik legfontosabb egy könyv esetén. Mármint, hogy a főszereplővel tudjon az olvasó azonosulni valamennyire, és ne legyen ellenszenves. Bexi kicsit sem az, sokszor inkább megmosolyogtató a naivitása & nem veszi észre, ami az orra előtt van. Márk pedig, a másik főszereplő szintén ilyen, megspékelve egy kis önimádattal, ami éppen annyi, amennyit még elvisel a karaktere & nem lesz tőle ellenszenves. Sőt, a könyv végére kimondottan megkedveltem. Főleg azért is, mert odavan Bexiért, ez már a regény elején egyértelmű volt.

Egyetlenegy embert éreztem feleslegesnek & idegesítőnek, ő pedig nem más, mint Geri. Az első részben oké, róla is szült a történet, hiszen ő a „Késtél gyerek”, de itt már annyira nem kellett volna. Ráadásul ha minden igaz, akkor a folytatásban is része lesz, ahogy Bexi utalt rá egy félmondattal.

Mindenképpen folytatom a sorozatot, minél előbb, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a történet számomra legfontosabb aspektusa, a Bexi-Márk szál. :D

Girl online

Előrendeléssel jutottam hozzá a Girl online című regényhez, amiről igazából előtte nem sokat hallottam. Őszintén szólva nem mondott semmit a Youtube-sztár, Zoe Sugg neve, de mivel tetszett a leírás, és ráadásul kedvezményes volt az előrendeléssel, így gondoltam, hogy miért ne rendeljem meg. Nos, nagy meglepetés volt számomra ez a regény!

"Őszintén szólva nem vagyok benne biztos,hogy ez a sportoló testű dalosfiú az esetem, de teljesen zavarba hoz,hogy a suli szépfiúja csak rám figyel. Ehhez abszolút nem vagyok hozzászokva."

Először, az első fejezetek olvasása közben kissé megijedtem, hogy „Hoppá, beleszaladtam egy LOL-könyvbe, ami már nem az én korosztályomnak szól!”, de szerencsére a gyanúm nem igazolódott be. Olyan inkább ez a történet, mint egy továbbfejlesztett LOL-regény. Vicces, szórakoztató, ugyanakkor telis teli van elrejtett igazságokkal, lásd a kiírt idézeteimet Molyon.

"Ezt szeretem legjobban a fényképekben: ahogy segítenek örökké megőrizni és felidézni a boldog pillanatokat."

Adott egy szerény, csetlő-botló lány, Penny, aki megszokott gimnazista életét éli Brightonban, Angliában szülei, bátyja (Tom) és meleg barátja, Elliott társaságában. A suliban állítólagos legjobb barátnője ott tesz keresztbe neki, ahol csak tud, ráadásul mindezt tűri Penny, nem áll ki önmagáért. Egy szerencse folytán a karácsonyi szünetet New Yorkban tölti a családjával, ugyanis édesanyja esküvőt szervez & végül az egész család vele tart, plusz Elliot.
A környezetváltozás, új dolgok megismerése egyértelműen jó hatással van a való életben is az emberekre, így van ez Pennyvel is. Már első nap érezhető a különbség, mert itt senki nem pletykál róla, senki nem rosszindulatú vele, ráadásul, ahogyan az lenni szokott a regényekben, megismerkedik egy érdekes sráccal, Noahval. Feje tetejére áll a világ számára az alatt a két hét alatt, amit az Egyesült Államokban tölt, ráadásul az online világ sem könnyíti meg az életét, sőt.

"Néha el kell engedni az embereket."

Nem akarom elmesélni az egész sztorit, de az biztos, hogy kimondottan olvasmányos és letehetetlen történet. Egyszerűen magával sodort, kellemes meglepetés volt és nagyon lekötötte a figyelmemet. Nem egy tipikus romantikus regény.

"Vannak, akit másodpercek alatt a szívébe zár az ember."

A karakterek abszolút szerethetőek egytől egyig, senki nem volt idegesítő, kivéve persze azt a kettőt, akinek direkt ez volt a feladata. Külön kiemelném Penny és testvére, Tom kapcsolatát, mert főleg a könyv második felében derült ki számomra, hogy mennyire közel állnak egymáshoz, nem is gondoltam volna.

"– Tudod, mit hívnak sorsfordító eseménynek? – kérdezi Noah, mikor leállítja a motort.
Megrázom a fejem.
– A filmek elején van egy pont, amikor történik valami, és a hős egész életét megváltoztatja.Láttad a Harry Potter?
Bólintok.
– Nos abban az a sorsfordító esemény, mikor Hagrid azt mondja Harrynek, hogy egy nap nagyszerű varázsló lesz, és átadja neki a roxforti levelet.
– Ja, igen.
Noah lenéz az ölébe, mintha zavarban lenne.
– Azt hiszem, nekem te vagy ez."

Ami engem még lenyűgözött ebben a könyvben, az a helyszín volt. New York City. Álmaim egyik városa. :D Imádtam, ahogy bemutatta a könyv a várost, illetve különösen az a rész tetszett, amikor kora hajnalban autókázott Penny & Noah a városban. Egy ekkora várost kihaltan látni igazi élmény lehet. Egyszer megnézném. ♥

"Általában szeretem a hétfőket. Tudom, tudom, őrült vagyok! De nem tehetek róla – mindig is izgalmasnak tartottam egy új hét kezdetét. Egy újabb lehetőség, hogy mindent újrakezdj az előtted lévő hét új nappal – mint egy mini Újév."

 

Kép forrása: Google

Kíváncsian várom a folytatást, mert lesz második rész a könyv belső borítója szerint. 

 

Képek forrása: saját, libri.hu

Egy ember, akit 3.14-nek hívtak :)

Egy ideje szemeztem már ezzel a regénnyel a könyvtárban és karácsonykor kedves unokatestvéremék kölcsönadták - amit ez úton is nagyon köszönök neki - mert kiderült, hogy nekik nagy kedvencük a könyv. Így pláne izgatottan vágtam bele az olvasásba még februárban, azon közben más könyveket is olvastam, így lassan haladtam vele, sőt, megálltam sajnos. Azonban a hosszú hétvégén folytattam végre és sajnálom, hogy ennyi ideig húztam a folytatását, mert eszméletlen jó könyv!

Érdekes, elgondolkodtató, izgalmas és egy olyan könyv, ami nem hagyja nyugodni az embert. Rendkívül olvasmányos, csak úgy pörögtek az oldalak gyorsan egymás után! Nem vagyok tájékozott az indiai, keleti kultúrákban és pont ezért is érdekelt nagyon a regény, kíváncsian olvastam az ottani szokásokról, az emberek életfelfogásáról és arról, hogy a vallás mennyire fontos szerepet játszik az életükben.

A főhős, Piscine azonban különleges még közöttük is, hiszen egyszerre rögtön három vallás is rabul ejtette a szívét: a hindu (ami alapvetően a vallása), a keresztény és a muszlim. Gyerekkorát, felnőtté válásának útján mutatja be a könyv első része. Érdekes és szórakoztató volt olvasni, hogy milyenek az indiai mindennapok, illetve milyen egy állatkert élete. Ugyanis Piscine szülei létrehoztak egy csodálatos állatkertet, telis-tele csodaszép és különleges élőlényekkel. Mivel különösen szeretem az állatokkal kapcsolatos történeteket (Pl.: Vizet az elefántnak), ezért is tetszett nagyon, ahogyan leírta a könyv rendkívül részletesen az állatok külsejét, viselkedését és sok-sok hasonlatot használva magam előtt láthattam őket. Szinte megszemélyesítette az élőlényeket. Ez különösen tetszett az egész könyvben: a részletesség, amivel minden helyszínt, embert bemutatott az író és ahogyan leírta, hogy hogyan is kell elképzelnie az olvasónak mindezeket.

Nem mindenki bánik ilyen szépen a szavakkal. Kimondottan szépen ír Yann Martel. Más írók viccesek, érdekesek, de ő rá inkább azt mondanám, hogy szépen ír.

A könyv bizonyos részei kimondottan ijesztőek voltak számomra. Itt nem arra gondolok, hogy féltem, hanem inkább hitetlenkedtem, hogy "nem igaz, ez tényleg megtörténik?". Leginkább ezek azok a részek voltak, amikor kiderült, hogy Pi totál magára maradt a hatalmas Csendes-óceánon, vagy amikor megevett ezt-azt-amazt, amikhez végső kétségbeesésében fordult (teknőst).

Összességében nagyon tetszett a regény, előbb kellett volna elolvasnom. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

"Mondanom kell valamit a félelemről. Ez az élet egyetlen igazi ellensége. Csak a félelem tudja legyőzni az életet. Okos, alattomos ellenség, én aztán tudom. Nincs benne tisztesség, kímélet, nem ismer törvényt, sem illendőséget, nem ad irgalmat. Az ember leggyengébb pontjára támad, tévedhetetlenül, könnyedén megtalálja. Mindig az agyban kezdődik. (…) Elűzzük legutolsó szövetségeseinket: a reményt és a bizalmat. És máris legyőztük magunkat. A félelem, ami végtére csak egy érzet, diadalmaskodott rajtunk."

Képek forrása: saját, illetve facebook.com

Harry Potter, avagy szívemcsücske újraolvasás

Harry Potter és a bölcsek köve

Harry Potter. Két kis szavacska, mégis mennyi mindent jelent. A gyerekkoromat. Egy olyan könyvsorozatot, aminek az olvasás szeretetét köszönhetem. Aki nem könyvmoly, ezt úgysem érti. Legalábbis sokan csak legyintenek, hogy „Ó, olvasol, akkor tutira nincs életed és milyen unalmas lehet Neked.” Egy frászt! Büszkén vallom, hogy az olvasás az egyik legfontosabb része az életnek & csak sajnálni tudom azt, aki a HP-re azt mondja, hogy gyerekes. Na de visszakanyarodva Harryhez: nagyon jó érzés volt sok-sok, körülbelül 16 év után újraolvasni. Hihetetlen, hogy mennyire belém ivódott sok jelenet akár a könyvből, akár a filmből. Rengeteg mondatra, szófordulatra, bekezdésre emlékeztem és magam előtt láttam az egész történetet. Leginkább ebben rejlik szerintem J.K.Rowling zsenialitása. 

 

Olyan részletességgel mutatja be a szereplőket, helyszíneket, hogy könnyen el tudja az olvasó képzelni. Emlékszem, hogy anno, amikor először láttam moziban a filmet, mennyire jó érzés volt, hogy a filmgyártók is úgy képzelték el Harry világát, mint ahogyan én és kicsit sem volt csalódás a film. Hála az Égnek! Mindig is szívem csücske marad Harry Potter története & nagyon örülök, hogy megvan a teljes sorozat a polcomon. Eszembe sem jutna eladni vagy elcserélni. A lapjai az egyes köteteknek már elég sárgák, de pont ettől értékesek számomra. Az első könyveim, mindegyiket megjelenéskor vagy nem sokkal utána kaptam/vettem meg. Becses darabjai könyvespolcomnak.

Harry Potter és a Titkok Kamrája

Újraolvasni a Harry Potter-könyveket szívmelengető érzés számomra, komolyan. Visszatérni Roxfortba fantasztikus élmény, már az első kötetnél így volt, de a Titkok Kamrájában még inkább. Imádom ezt a világot, az összes lényével, varázslójával & boszorkányával együtt. Persze itt is vannak idegesítő karakterek (Gilderoy Lockhart, Friccs), de nekik ez a szerepük, hogy az olvasó ne igazán kedvelje őket.
Különösen azt szeretem a HP-sorozatban, hogy rendkívül részletes. Mindent el tudok képzelni, magam előtt látom a kastélyt, a Tiltott Rengeteget, a kastély termeit, folyosóit, mindent. És mindemellett az írónő képes volt úgy megírni a hét részes sorozatot, hogy az első kötetek elemei a későbbi részekben sem merülnek feledésbe, és még az utolsó kötetekben is visszautal az első részekre. Ilyen Denem naplója is.
Ez, a második kötet még javában meseszerű, minden úgy alakul, ahogy kell. A harmadik rész, filmben is, már jóval sötétebb, komolyabb & érződik, hogy valami nagy dolog készül. A filmeken is egyértelműen látszik: az első két film színesebb (mármint szó szerint), mint a további részek.

Képek forrása: saját, illetve favim.com