Oldalak

2016. február 22., hétfő

A csábítás kilenc szabálya


Már régóta szerettem volna elolvasni Sarah McLean rendkívül népszerű Arany Pöttyös könyvét, A csábítás kilenc szabályát. Molyon sokan ajánlották, illetve a 91%-os értékelési mutatója is sokatmondó. Szerencsére nem is kellett csalódnom, meglepetés volt a történet, nem tudtam róla semmit.

Főhősünk 
Lady Calpurnia Hartwell, azaz Callie, aki családjával Londonban él egy hatalmas nagy házban, a történet 1826-ban játszódik. Nemesi származású család, nővére épp most készül férjhez menni, fiútestvére még agglegény, ő maga pedig a sokak által lesajnált vénlány. Azonban korántsem olyan unalmas, életunt lány, mint ahogyan azt mondják róla. Van egy listája, amit végig szeretne járni lehetőleg minél előbb. Azonban ez a lista minden, csak épp átlagos nem. Teli van csupa olyan tétellel, amit az akkori kornak megfelelően egy hölgynek nem illik: szenvedélyesen csókolózni valakivel, vívni, párbajozni, kártyázni, szivarozni. Amint az látható, Callie csupa olyan dolog kipróbálására vágyik, amit csak a férfiaknak volt szabad. Komornája segít neki, majd a nőcsábász hírében álló Gabriel Ralston márki.

Imádtam Callie öniróniáját, bátorságát és lázadását!Hihetetlen, hogy az akkori társadalmat mennyire meghatározta az, hogy mit illik, hogyan illik, mit lehet egy hölgynek és mit nem.
Ez, a mai ember számára nagyon furcsa, pont ezért volt érdekes olvasmány nekem.

Na és Ralston!Micsoda pasi, azta!Azért megnyugodtam, hogy már akkor is, zárt ajtók mögött voltak szenvedélyes palik, még ha egyébként úriemberként is viselkedtek és sok volt a viselkedésbeli elvárás és körítés. :P

"– Büszkén és erősen kell szembeszállnod; légy egyszerűen önmagad."

Szenvedélyes, humoros, abszolút szórakoztató történet egy igazi ladyről és egy olyan világról, ami mai korunktól már merőben távol áll. Pedig akkor még tudtak a férfiak udvarolni, kivárni, küzdeni egy nőért. Igazából ez az első történelmi romantikus olvasmányom és nagyon élveztem, várom a folytatást!

"– Jaj, Anne, hát nincs magában egy cseppnyi kalandvágy sem?
– Azt hiszem, hogy magába szorult annyi, hogy bőven elég mindkettőnknek."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése