Nem semmi történet!De most komolyan, a szóviccet félretéve: mi volt ez?! Nagy meglepetés volt számomra ez a kis könyv. Már olvasás előtt beleolvastam egy-két molyos véleménybe és többen írták, hogy készüljön fel az olvasó, mert nem egy hagyományos ifjúsági regényről van szó. Gyanútlanul kikölcsönöztem a könyvet.
Ami elsőre feltűnt, az a kötet mérete. „Milyen pici, miért lenne durva olvasmány!” Kicsi a bors, de erős. A Semmi esetében mindenképpen érvényes ez a közmondás.
Nekem személy szerint olyan érzésem volt olvasás közben, mintha összehozta volna az írónő A Pál utcai fiúkat a Zabhegyezővel és A Legyek urával. Kedélyes kis ifjúsági történetnek indult, ami hamar átcsapott egy pszicho drámába, vagy valami ilyesmi kategóriába tudnám besorolni. Durva és kegyetlen mű a Semmi. Számos pillanatban olvasás közben csak kattogott az agyam, hogy „Ezt komolyan képesek megtenni?”, ne már!Nem hittem a szememnek. Spoiler: szegény kutya, szegény Elise öccse, szegény Jézus szobor! Nagyon sokszor alig hittem a szememnek, hogy mikre képekesek ezek a kis fiatalok a céljuk érdekében: csak azért, hogy bebizonyítsák egy iskolatársuknak, hogy igenis van az életnek értelme. Nehéz kérdés persze, de pont ez az érdekessége ennek a könyvnek. Az, hogy megteszik a főhősök mindazt, amit a józanész nem engedne, megmozgatja az olvasó fantáziáját annak ellenére, hogy tiltakozik ellene. Legalábbis én nagyon dühös lettem, amikor elkezdtek az események egyre durvábbá válni (kutya megölése, koporsó kiásása stb.). Hihetetlen, hogy mindegyik gyerek megnyugtatta a saját lelkiismeretét és egyiknek sem jutott eszébe, hogy le kellene állni.
A befejezés mondjuk várható volt, hiszen nem lett volna értelme az egész könyvnek, a sok küszködésnek, ha nincs normális lezárás.
Ez volt az első skandináv olvasmányom, lehet elolvasom az írónő Mindenét is majd valamikor.
Ez volt az első skandináv olvasmányom, lehet elolvasom az írónő Mindenét is majd valamikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése