The coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen

Engem ennek a könyvnek legelőször a borítója fogott meg (első pillantásra mi más egyébként?!), és miután elkezdtem olvasni, totálisan levett a lábamról. Mostanában mindig csak gimis sztorikat olvastam, ez viszont valami más, a főszereplők egyetemen tanulnak, elsőéves gólyák & ez azért más világ, tapasztalatból tudom. Nagyon olvasmányos, remek történet, visz magával a lendülete, abszolút fenntartja az olvasó figyelmét, gyakorlatilag letehetetlen. Megvan benne minden, ami kell: humor, dráma, romantika, szenvedély, izgalom.
 

Főhősünk Callie & Kayden, akik egy véletlen folytán ismerkednek meg egymással, a lány épp jókor, jó helyen van, ezzel megmenti Kaydent. És innentől kezdve sorsuk elrendeltetett.

„Kayden lába folyton az enyémnek ütközik az asztal alatt, és meg akarom kérni, hogy hagyja már abba, de még szemkontaktust sem vagyok képes teremteni vele. Összezavarodom, mert a lelkem mélyén élvezem. Kezdem elveszteni az irányítást az érzelmeim felett, és borzasztóan vissza akarom nyerni az önuralmam.”

Mindkét szereplőnek a múltja mély lelki (és fizikai) sebeket rejt, illetve a két mellékszereplő szintén ugyanígy, azonban kicsit sem elcsépelt történet ez két szomorú karakterről. Nehezen ugyan, de egyre jobban megnyílnak egymás előtt, egyre inkább megbíznak a másikban.

„Gyakran eltűnődöm, vajon mi motiválja az embereket. Hogy vajon már a születésünkkor belénk rögződik minden, vagy felnövés közben tanulunk el dolgokat. Talán olyan körülmények kényszerítenek minket, amikre nincs semmi ráhatásunk. Vajon akad ember, aki maga irányítja az életét, vagy mind tehetetlenek vagyunk?”

Nagyon megkedveltem mind a négy szereplőt: Calliet, Kaydent, Sethet & Luke-ot is.
Mindegyikőjük karakterében van mit szeretni: Calliet a küzdeni akarásáért, Kaydent a kedvességéért, Sethet az örök optimizmusáért, Luke-ot pedig a humora miatt.
Biztosan a valóságban is nagyon kedvelnék egy ilyen társaságot.
A könyv számos jelenete komoly mögöttes tartalmat hordoz, sokszor észrevétlenül. Szokásom olvasás közben nemcsak habzsolni az oldalakat, hanem ilyen részeknél megállni egy pillanatra & végiggondolni, kicsit emésztgetni (nemcsak a könyv végén) az olvasottakat.
Mindemelett a történet teli van humoros mondatokkal, szituációkkal, például kimondhatatlanul tetszett az a rész, amikor Callie elmegy kick-boxozni & Kayden meglátogatja edzés közben & egymással „bunyóznak”. Zseniális rész! :)
 

A könyv legszebb idézete számomra ez volt:

„Életünk során elég egyetlen véletlen, hogy összehozzon minket, és a szívünk egy pillanatra egyszerre dobogjon.”

A befejezéstől teljesen kész vagyok!Úgy zárta le az írónő ezt a történetet (vagy lesz folytatása vajon?!), hogy egyszerre nyitva is hagyta, meg nem is. Legalábbis számomra egyértelmű, hogy mi történt az utolsó oldal utáni oldalon, de ez csak feltételezés.Külön piros pont jár a borítóért, ami gyönyörű, ráadásul végigolvasva a könyvet értelmet nyert számomra, nagyon jóó!!!!

„Süt a nap, zöldek a fák, és az újdonság hangulata úgy betölti a levegőt, hogy teljesen bezsongok. Újra akarom kezdeni, boldog akarok lenni, most először élni akarok.”

Milyen is a boldogság?

„-Az utolsó nap – felelte, szemét le sem véve Ellie-ről – az egyetlen, ami számít.”

Régóta nézegettem már ezt a könyvet, illetve Molyon a véleményeket róla, hogy vajon érdemes-e elolvasni. És most, hogy végeztem vele, bátran mondhatom, hogy egyértelműen igen, érdemes. Nem egy nagyon pörgős történet, nem is ez a lényege, úgy érzem. Sokkal inkább a középpontjában az a lelki folyamat & változás áll, ami végbemegy a két főhősben.

Egy véletlen (vagy inkább a sors közbenjárása?) folytán elkezd egymással levelezi Ellie & Graham, akik Amerika két végében élnek, Maineben & Los Angelesben. Ellie épp nyári munkán dolgozik egy fagyizóban, illetve a Harvard költészeti kurzusára szeretne bejutni, azonban a tanfolyam díja nagyon magas, így egyelőre csak álom a részvétele rajta. Graham pedig fiatal kora ellenére egyre nagyobb sztár, színészként dolgozik, azonban szülei megpróbálják rábírni, hogy beiratkozzon valamelyik egyetemre.

Levelezésük során olyan dolgokról mesélnek a másiknak gyakorlatilag teljesen ismeretlenül, amikről közvetlen környezetükben senkivel sem képesek. Teljesen egy hullámhosszra kerülnek, mígnem egy nap Graham munkája Maine városába vezeti őt & elkerülhetetlen a találkozásuk.

Számomra két dolog tetszett igazán a könyvben: a romantika, ami megvolt, de mégsem nyálasan & tipikusan kiszámíthatóan, illetve a sok-sok remek leírás, amit szintén fontosnak tartok. Abszolút magam elé tudtam képzelni így a helyszíneket, a szereplőket & az eseményeket.
Igaz, hogy nem egy olyan történet, amiben fejezetről fejeztre rohannak az események & csak kapkodja a fejét az olvasó, mégis egy jó történet, amiben megismerhetünk két szerethető karaktert & drukkolhatunk nekik végig. Nem volt se unalmas, se elcsépelt sztori, jó kis olvasmány.

És végre egy könyv, amiben nincsenek gépelési hibák, ez az!!! :D :D

Nyár Görögországban

Nagyon jól indult a történet, olvasmányosnak és érdekesnek, de a vége számomra sajnos elég giccsesre sikerült. Ennél többet vártam, mert az első fele a könyvnek figyelemfelkeltő, és abszolút bele tudtam élni magam a főhős helyzetébe, tudtam azonosulni vele.Görögország, gyönyörű tengerpart, két nővér, és persze a szerelem is jelentős szerepet kap a regényben. Az első helyszín azonban a ködös-esős Anglia, ahol főhősünk Alice, aki komoly önértékelési problémákkal küzd, munkahelyét nem szereti, családja szétesőben van sajnos, így telnek unalmas mindennapjai.

Testvére, Stella szöges ellentéte, ugyanis ő egy pörgős, bulizós, leginkább csak a külsőségekre adó nő. Számomra rendkívül idegesítő karakter volt végig olvasás közben, elkényeztetett & beképzelt, az elejétől fogva nem volt túl szimpatikus & ez a regény végére sem változott. A két lány közötti kapcsolatban vártam volna a végére valamilyen megoldást, eredményt & változást, hogy kicsit közelebb kerüljenek egymáshoz, hiszen mégiscsak nővérek, de nem, ez a számításom sem jött be, pedig szerintem fontos lett volna a történet szempontjából is. Érdekesebbé & maradandóbbá tette volna a regényt. 

A másik hiányosság az volt nekem olvasás közben, amikor Alice a nyaralásból visszatért Angliába & egy darabig ott maradt. Ment a történet tovább, Alice Angliában, Milo pedig Ketoszon élte tovább a mindennapjait, a fejezetekben egymást váltották felváltva a helyszínek, azonban nem éreztem a szoros kapcsolatot közöttük, ami egymás felé húzná őket, pedig szerintem ez lett volna a lényege az egész könyvnek, hiszen a végén természetesen ismét közös útra terelte őket a sors, ez kiszámítható volt.

A helyszín: Ketosz szigete

A gyönyörű tengerpartot, Görögországot, a napsütést nagyon élveztem a történetben, jól leírta az írónő, szinte én is ott éreztem magam a szereplőkkel, ilyen részek kellettek volna még több. A könyv középpontjában álló Aphrodité szoborról is olvastam volna még, bár a misztikum kissé erőltetett volt, ami mozgatta a szálakat a történetben.

Összességében tetszett a könyv, örülök,hogy elolvastam, de újraolvasás nem lesz belőle valószínűleg.

Zűrös társaság

Egy nagyon laza stílusú & hangvételű történet egy naiv, fiatal lányról, Roniról. Egyértelműen eszembe juttatta, hogy milyenek is voltak a gimis évek, mennyi dolog járt akkor a fejünkben, ami így utólag nézve csupa felesleges aggódás, agyalás volt, viszont akkor az tűnt a legfontosabbnak: az osztálykirándulások hangulata, a témazárók elleni hasztalan tiltakozás, a fiúk persze, és sok minden más, amiből felnőttként szinte csak a jóra emlékszik vissza az ember, vagy legalábbis csak arra koncentrál.

Nagyon tetszett az a könyvben, hogy visszavitt egy kicsit engem a gimibe, ahol Ronihoz hasonlóan én is elég sokat szerencsétlenkedtem.Várom a folytatást, mert ez a történet nem bontakozott ki igazán, nem éreztem teljesen olyannak, amibe nagyon bele lehet feledkezni olvasás közben, de azt sem mondanám, hogy unalmas lett volna vagy nem szórakoztató. Egyszerűen csak egy első lépés, egy igazán jó első lépés =)

Judit & a Zen Pillanata :)

Na jó, nem ám. Ez nem az én pillanatom, én csak megfigyelő voltam most.
Cat Lavoie neve eddig ismeretlen volt számomra, azonban az Erawan Kiadó által megismertem első magyarul kiadott könyvét, a Váratlan nyaralást.

Nagyon jót tett a lelkemnek ez a történet. A télből kifelé haladva nagyon várom már az igazi tavaszt, és ez a regény kiváló választás volt hozzá. Bár süt a Nap,mégis még mindig kell a meleg kabát, olykor sapka, pedig szerintem már mindenki nagyon várja, hogy lehessen bringázni, rövid kabátba & laza ruhákba bújni.

A regény a lehető legjobbkor jutott el hozzám, mivel a főhős lánynak, Zoeynak is változásra van szüksége, bár ő ezt nem feltétlen látja, de környezete igen. Egy kávézót vezet Zoey, és próbál túllépni volt barátján & szakításukon, azonban nehezen megy ez neki, nem tud elszakadni tőle, egyszerűen érzelmileg még mindig függ Bradentől. Ezért barátai & nagynénje úgy döntenek, hogy együttes erővel „elküldik” a lányt Mexikóba, egy igazi álomnyaralásra, ahol megismerkedhet a Zennel & mindazzal a nyugalommal, ami túllendítheti őt jelenlegi érzelmi válságán.

Pontosan ismerem azt az érzést, ami Zoeyt hatalmába kerítette: reménykedés az utolsókig valamiben, amiről az ember ésszel tudja, hogy vége, nincs tovább & nincs többé lehetőség a dolgok megváltoztatására, egyszerűen csak el kell(ene) engedni Őt & a hozzá kapcsolódó érzéseket.

Mennyire jókor talált rám ez a könyv, ez most kellett, de nagyon! Szuper volt, hogy Zoey által átéltem ezt az utazást & nyaralást. A könyv szerintem azért tudta nagyon jól átadni, hogy mi jár épp a főhős fejében, mert E/1. személyben íródott.
A befejezéssel nem vagyok teljesen megelégedve, de a megérzéseim most sem csaltak & nagyjából úgy alakultak a szálak, ahogy elképzeltem. Volt, akit a végére sem szerettem igazán meg, de a legtöbb karakter kedvelhető,szerethető figura. Kiemelném két kedvencemet (a főhősön kívül): Owent a kávézóban, illetve Zoey cicáját. Mindkettőt nagyon bírtam. :P

És a kávézó, ahol Zoey dolgozik, fantasztikus hely. Imádnék ott dolgozni, vagy épp munkába menet beugrani egy fincsi lattére, hozzácsapva egy bögrés sütit.
Szerettem olvasni ezt a jó kis regényt,szerintem újraolvasom valamikor.