Endless love

Az az igazság, hogy hirtelen nem is tudom, hol kezdjem az értékelést Scott Spencer Végtelen szerelem című könyvével kapcsolatban. Sokféle érzés kavarog bennem befejezvén az olvasást.
 

Kezdjük azzal, amit a borító, a rövid tartalom ígér. Nos, akárhogy is nézzük, ebből én semmit nem kaptam vissza a könyvben. Ez nem azt jelenti, hogy csalódtam, inkább úgy mondanám, hogy rendesen meglepődtem & egy totálisan más milyen történetet kaptam, mint amit vártam. Az ígért szerelmi, romantikus történet helyett – amit a filmből ismertem & vártam – kaptam egy olyan olvasmányt, ami egy zavaros lelkületű, múltbéli hibáit helyrehozni akaró fiúról (szinte felnőtt férfi, lassan a 30-hoz közelít) szól.
 

Bevallom őszintén, hogy tavaly moziban láttam a modern filmet, ami az eredeti, Brooke Shieldes alkotás feldolgozása (amit egyébként még nem volt szerencsém megnézni, de tervben van) és teljesen odavoltam/vagyok a 2014-es feldolgozásért. Nagyon tetszett, kedvenc film lett. Pontosan ilyesmire számítottam a könyv változatban is, hiszen elvileg ebből a regényből készült mindkét film. Egy jó kis romantikus, humoros, kedves történetet, nem pedig egy kissé pszichodrámai regényt.
 

Rá kellett jönnöm már az első fejezetek olvasásakor, hogy itt bizony nem erről lesz szó. Két szerelmesünk David & Jade, végig David szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ő meséli el, hogyan került egy pszichiátriai intézetbe, miután felgyújtotta barátnője, Jade családjának házát. Máig nem világos, hogy miért, milyen okból tette ezt, hiszen ahogyan a cím is sugallja, végtelenül imádta, szerette Jade-et, és családját

"Reménytelen volt, és ez volt az egyetlen reményem.Holnap: Jade."

"Éppen olyannak látszik, mint régen. Ettől nehezebb, még ha az egész dolog meg se történt volna. Tudod, milyen az, amikor az ember gondolatban újra meg újra lejátszik egy eseményt, és mindent lát, ami megtörténhetett volna és mindent megváltoztatott volna?"

Az ez utáni időszakot öleli fel a könyv, Jade gyakorlatilag a könyv nagy részében egyáltalán nem is szerepel, meg sem szólal, a könyv második felében találkozunk vele szemtől szemben, pontosabban David :P. Számtalanszor felmerült bennem olvasás közben, hogy vajon mi lesz ennek a vége, vajon újra együtt lesznek-e, kitart-e szerelmük. Köze nincs a regénynek a belőle készült filmekhez. Ez persze nem feltétlen lenne gond, csak akkor ne ilyen címszavakkal hívogassa az olvasót a borító...Szeretem a hosszú, vastag kötetes regényeket, mint például a Harry Potter-sorozat utolsó köteteit, a Szürke-trilógiát, az Alkonyat-sorozatot & más, „monumentális” műveket. Azonban nem mindegy, hogy egy ilyen hosszú történetet milyen betűmérettel gépeltek & tördeltek & adtak ki nyomtatásban. Ez a könyv hosszú, nagyon kisbetűs nyomtatás, fárasztja az olvasót az olvasás, bár ennek ellenére elég jó tempóban tudtam olvasni. Mégis sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem a történet izgalmas miatt vártam a végét. Persze az is érdekelt, kíváncsi voltam, de összességében mégsem olyan ez a könyv, mint vártam.

Nem akarom senki kedvét elvenni tőle, mert nem egy borzalom, de fejben ott kell lenni olvasás közben, az egyszer biztos.

Szökevény színésznő

Nagyon kedves, aranyos, humoros történet volt ez számomra, bár azért elég kiszámítható volt a befejezés, de nem baj. Kell olykor ilyen történet is. Egyáltalán nem volt unalmas, a szereplők mindegyikét kedveltem, a helyszínt különösképpen (Skócia), illetve az tetszett nagyon, ahogyan az írónő leírta & bemutatta a főhős lány, Connie érzelemvilágát, valamint belső küzdelmét. Pontosan ilyennek képzelek el számos világhírű színésznőt. Rengeteg az életükben az álca, a külsőség, és sokszor teljesen más milyenek lehetnek otthon, négy fal között. Elhiszem, hogy elegük van a fotósokból, újságírókból & a rosszindulatú emberekből. Olykor vágynak ők is egy kicsit eltűnni, mint Connie.

A borító & a fülszöveg alapján egy kicsit másabb történetre számítottam, de szerencsére kellemesen kellett csalódnom, sokkal jobb volt a regény, mint vártam. Vicces, kedves, érdekes olvasmány.

Tetszett, kimondottan tetszett a könyv, jöhet a következő Victoria Connelly-kötet is, a Bárcsak itt lennél!

First things in a girl's life

Mindig nagyon izgalmas & érdekes dolog arról olvasni, hogy más emberek hogyan élnek meg számukra új dolgokat az életükben. Ezért volt jó kis olvasmány ez a tipikusan lányoknak írt könyv. Sokszor magamra ismertem bizonyos jeleneteknél, illetve ahogyan gondolkodott Juliet, a főhős lány.
Igazából számomra ez egy egyszer olvasós könyv, de ez nem azt jelenti, hogy nem élveztem volna a történetet. A szereplők abszolút kedvelhető figurák, illetve Juliet pont olyan tinédzser, mint amilyenek mi voltunk. Hasonlóak az aggodalmai, problémái, teljesen lehetett vele azonosulni.

Nem egy mélyen megmaradó könyv, mégsem mondanám, hogy unalmas vagy gagyi, vagy esetleg olvashatatlan. Kedves, aranyos, tipikus tinilányos Könyvmolyképzős könyv, jók ezek a Vörös Pöttyös regények.

Someday, maybe...New York!

Lauren Graham neve azoknak lehet igazán ismerős, akik nézték és remélhetőleg szerették a Gilmore girls (Szívek szállodája) című sorozatot. Az az igazság, hogy amikor először megpillantottam a könyvet egy könyvesbolt kirakatában, elsőre nem esett le, hogy ő „AZ A” Lauren Graham, kedvenc, pörgős nyelvű színésznőm, mindenki Lorelai Gilmoreja. A borító tűnt fel elsőre, illetve persze New York & a Brooklyn-híd. Néztem a borítót az üveglap mögül & erősen gondolkodtam azon, hogy mennyire ismerős az írónő neve, tuti hallottam már. Aztán egyszer csak leesett, hogy „Hoppá, hiszen ő csakis Lorelai lehet!”.

Biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet nekem el KELL olvasnom. És a megérzéseim ismét nem csaltak, nem csalódtam. Már csak azért sem, mert Lorelai, khmm, azaz Lauren irodalmat tanult & diplomát szerzett, tehát előzetes várakozásomnak megfelelően ez nem egy gagyi limonádé regény, ami csak azért lett népszerű, mert egy sorozatsztár írta.

 

Egy tartalmas, érdekes, jó humorú könyvet tart kezében az olvasó, melynek főhőse Franny (nem egy szokványos név szerintem), aki New Yorkban próbál szerencsét, szeretne színésznő lenni. Színésziskolába jár, mellette pedig keresi a lehetőséget, hogy nagyot dobbanthasson ebben a nehéz szakmában. Édesapja támogatja őt, anyagilag is, illetve Franny pincérnőként dolgozik.
Lakótársai, Jane & Dan szintén a színészi világ felé igyekeznek, mindhármójuknak rögös út vezet a sikerhez. A történet rendkívül valóságos, semmi túlzás nincs benne, pontosan ilyennek képzelem el a valóságban is a színészpalánták mindennapjait. És az, hogy New Yorkban játszdik a történet, különösképp szívmelengető számomra.
 
Öröm volt olvasni New Yorkról, mintha én is Frannyvel futottam volna a metróhoz, vagy épp beültem volna vele egy kávéra az ötödik sugárúton. Imádom azokat a könyveket, amik New Yorkban játszódnak, egyszer oda el fogok jutni, ez egészen biztos!

A regény megerősített abban a hitemben, hogy sohasem szabad feladni az álmainkat & céljainkat, mindig van remény, mindig hinni kell abban, amit nagyon szeretnénk elérni. Tennünk kell a céljainkért & akkor a szerencsére is mellénk fog állni!
A könyv itt elérhető: http://www.gabo.hu/hu/fiatal-felnttek-konyvei/1666-lauren-graham-egy-nap-talan-9789636897246.html

Szeress Karácsonykor

Carole Matthews írónőtől már két könyvet is olvastam korábban, A Csokoládéimádók klubját és a második kötetet, a „diétás” regényt is. Régóta ácsingóztam már a Szeress Karácsonykor című könyvére is, tavaly decemberi megjelenése óta kinéztem az Ulpius-könyvesboltban. És a lehető legjobbkor, karácsony előtt sikerült happolnom a Rukkolán (www.rukkola.hu), vagyis szinte ingyen az enyém lett a kötet. Elég vastag könyvről van szó (körülbelül 460 oldal), nagyon mutatós, szép rajzokkal díszített a borító, egyből felkeltette a figyelmemet.

Belekezdve a könyvbe egyből éreztem, hogy ezt élvezet lesz olvasni. Az írónőnek remek humora van, abszolút mai stílusban ír, a szereplők sziporkázó párbeszédei levettek a lábamról. Más könyvmolyok értékeléseit olvasva az interneten igazat kell azonban adni nekik, hogy sok helyen néha már átlépett egy határt Carole M. a szleng & nagyon modern világában, ami alatt azt értem, hogy néha mintha egy kicsit erőltetettnek éreztem a nagyon jópofaságot. Mindezek ellenére gyors tempóban haladtam a könyv olvasásával, csak úgy faltam az oldalakat, lendületes a történet.
 

Főhősünk egy család, pontosabban Juliet Joyce, aki Angliában, Stony Stratfordban él férjével, egyre szenilisebb édesanyjával, meleg édesapjával, valamint velük lakik fiuk Tom, valamint éppen második gyermekével várandós lányuk, Chloe. Szóval egy átlagos hétköznapon is hatalmas a nyüzsgés náluk a házban, nemhogy a közelgő ünnepen, Karácsonykor. 

Zajlik az élet: munka, készülődés, bevásárlás, elkóborló nagymama, zűrös szerelmi életű gyermek, magánéleti gondok & egy szomorú családi esemény. Julietnek egy perc nyugalmas sincsen, folyton intézkedik, szervez & segít mindenkinek a családban (is). Erős & határozott nőnek láttam végig a történetben őt, aki képes összefogni zűrös & olykor kelekótya családját, ugyanakkor sokszor soknak éreztem mindazt, amit tesz. Férjével mindkét gyerekük felnőtt ember, így nem értettem, hogy miért kell még mindig őket istápolni & olyan hétköznapi dolgokat megtenni helyettük, amiket már javában nekik kell. Ezzel nem tudtam azonosulni egyáltalán, illetve a két gyermek - akik korukkal ellentétben valóban sokszor gyerekesen viselkedtek – rendesen vissza is élt azzal, hogy édesanyjuk mennyire kiszolgálja őket.

Szerintem minden olvasónak feltűnik, nemcsak nekem, hogy a regény gyakorlatilag minden egyes fejezetében valaki vagy valakik teát isznak, de liter számra!Tényleg ennyire elképesztő mennyiségű teát képesek meginni az angolok?!Ez vajon a valóságban is így van?!Gondolom mondjuk.
Összességében nagyon élvezetes olvasmány volt a Szeress Karácsonykor, bár a végére már kissé besokalltam a sok teától & lekváros hasétól, aminek most már ideje volt utánanéznem, hogy tulajdonképp milyen étel is ez.

A kép alapján valóban egy ínycsiklandozó finomság lehet, a könyvben legalábbis tonnaszámra eszi a család, szinte belefulladnak a haséba :P

A könyv vége felé haladva kezdtem kicsit besokkalni a sok teától, hasétól, az egyre növekvő számú családtól & attól, hogy minden karácsonyi teendőt a főhősnő, Juliet szeretett volna elvinni a vállán & minden problémát ő akart megoldani, mégis a lényeget megragadta a könyv: mindenki arra vágyik, hogy szeretetben, békében tölthesse a Karácsonyt, családja valamennyi tagja körében még akkor is, ha sokan vannak, sok a dolog, mindenkinek megvannak a maga problémái, nagy a hangzavar vagy épp beleesett valaki a kerti tóba. Bizony, volt itt minden a történetben, folyamatosan pörögtek az események & remek olvasmánynak bizonyult.

Éjszaka Bangkokban - egydélutános olvasmány

Igazán szép, de rövid történet, semmi erőltetettség vagy ötlettelenség nincsen benne. Érdekes kis olvasmány, és nagyon tetszett, hogy az egyik szereplő egy elefánt volt, nagyon szeretem azokat a történeteket, amikben egy állat ilyen formán részt vesz. Teli van érzelemmel, igazságokkal a történet, abszolút szívből szólónak éreztem végig, a komoly tragédia feldolgozása hosszú folyamat, és Fejős Éva írása hűen tükrözi ennek megvalósulását.

"– Tudod, Roong Pas, az én antiszociális elefánt pártfogoltam elkezdett kommunikálni. Először csak az újszülöttel, utána annak anyjával is. Aztán láttam, a saját szememmel láttam, hogy megtört egy kókuszdiót és kieszegette a tartalmát. Kwan szerint a kislány visszatért. Na, hát akkor eldöntöttem, ha egy elefánt képes feldolgozni a gyászát és a fájdalmát, és képes újra hinni, bízni, akkor nekem is meg kell próbálnom."

Hello, 2015!

Mindenkinek nagyon boldog, sikerekben & remek könyvekben gazdag új évet kívánok!
Remélem & hiszek benne, hogy szuper év lesz 2015, ami valamennyiünknek csupa szépet & jót fog hozni! :D :D