Alaska nyomában

Az az igazság, hogy nagyon kíváncsian vártam John Greennek ezt a könyvét, hiszen az első olvasmányom tőle, a Csillagainkban a hiba nagy kedvencem lett. És ebben a könyvben sem kellett csalódnom. A regénynek már az első sorai és később is számomra Stephen Chbosky Egy külön srác feljegyzései regényét idézik, valamint J. D. Salinger Zabhegyezőjét, mármint nem úgy, mintha egy „utánzat” lenne vagy ilyesmi, erről szó sincs. Egyszerűen csak a hangulata, stílusa olyan, mint az említett két könyvnek.

Főhősünk Miles, egy visszafogott fiú, aki gimis éveiben elkerül otthonról, Floridából egy bentlakásos iskolába Atlanta államban. Itt szobatársa lesz az Ezredes, illetve megismerkedik egy merész & bevállalós lánnyal, Alaskával, akibe szinte azonnal beleszeret.

Mindig is szerettem az olyan regényeket, amikben a főhős új hellyel, akár iskolával, akár új lakóhellyel, vagy épp mindkettővel birkózik meg & ez a könyv is ilyen. Miles beköltözik, kezdi megszokni a helyzetet, az embereket, az iskolát. Alaska barátsága azonban könnyen bajba sodorhatja, hiszen a lány szereti megszegni az iskola szabályait: éjszakai meglógások a kollégiumból, dohányzás, balhék. Minden, ami eddig nem volt része Miles életének.
Az író humora remek, számos párbeszéden jókat derültem, különösen tetszett az a jelenet, amikor Takumi, egy újabb ismeretségből lett barát rappelni kezd, az Ezredes pedig adja hozzá a ritmust (55.oldal). A rappelés többször is megjelenik a könyvben, nagyon jól szemlélteti a gimisek lazaságát. Illetve azt is újra kellett olvasnom, mert nagyon tetszett, amikor egy kosárlabdameccsen az Ezredes biztatja a saját szurkolótáborukat & mindenfélét bekiabál a tömegbe.

„ Kenyér! - ordította.
-Zsömle! - válaszolt a tömeg.
-Bázis!
- Sav!
Aztán mindenki együtt: - A mi IQ-nk ma-ga-sabb!”

A regényben nincsenek különálló fejezetek, hanem helyette visszaszámol az író, hogy mennyi nap van még hátra. Már csak az a kérdés, hogy mihez. Végig érezni lehet, hogy közeledik valami nagyon erőteljes & meghatározó esemény a történetben, ami nem egy szimpla diákcsíny & balhé lesz, hanem valami sokkal komolyabb. A gyanúm be is igazolódott, miután elértem az „Azután” kezdetű részt a könyvben. 

Teljesen átalakult innentől kezdve számomra a történet, és az igazi mondanivalója, témája csak most következett, nem mintha eddig unalmas lett volna a történet. Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit árulok el, hogy az eddig könnyednek látszó gimis sztori átcsap valami teljesen másba. A szereplők nem változnak ugyan meg egyik pillanatról a másikra, de megismerjük gondolkodásmódjukat sokkal közelebbről, beleláthatunk a fejükbe, főleg a két főhős fiú, Miles & az Ezredes fejébe.

Megrázó volt számomra a befejezés, mostanában sikerült több olyan könyvet is kiválasztanom & elolvasnom akaratlanul, ami a halál utáni léttel foglalkozik. Nagyon szép az Alaska nyomában című regény, érdemes volt elolvasnom, elgondolkodtató történet. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Sohaférfi

Pár éve olvastam el első Vass Virág-könyvemet, a Franciadrazsét és most kíváncsian vettem le a könyvtár polcáról a Sohaférfit. A tartalmát végigolvasva felkeltette az érdeklődésemet, vajon ki az a Sohaférfi. A könyv két főhőse Ádám & Éva (vajon honnan jött ez a két név?).
Ádám a tipikus Sohaférfi: egyedül él, egymás után váltják egymást a nők az ágyában, van egy elég jól fizető munkája, szövegíró a Sohaférfi című sorozatban, és tökéletesen meg van elégedve életével. Édesanyja mindig ellátja, elrakodik nála, főz rá, bár azért nem volt az az érzésem, hogy ő lenne „mama pici fia” szerencsére. Míg egy napon édesanyja meghal. Ekkor az a világ, amiben Ádám élt, teljesen megváltozik. Egyre üresebbnek érzi magát, nem találja a helyét. 
Ekkor jön a képbe Éva. A lány épp egy nagyon fájdalmas, 12 év utáni szakítást próbál túlélni. Majdnem vőlegénye, Kornél megcsalta, ráadásul egy nála jóval fiatalabb lánnyal, akitől hamarosan gyermeke is fog születni. Éva összeomlik. Hogyan jutott idáig?Teljesen a fiúra rendezte be az életét, tőle függött minden döntése, hozzá alkalmazkodott kapcsolatuk hosszú ideje alatt. Most pedig minden félresiklott, közös lakásuk immár egy borzalmas hellyé változott a lány számára.
 
Ekkor ismerkedett meg egy kedves idős hölggyel a Duna-parton, aki mint kiderül, Ádám édesanyja. A nő halála után ráhagyja annak a lakásnak a felét, amiben jelenleg Ádám lakik. Így, jobb ötletet nem találva, Éva a szakítás után beköltözik Ádámhoz, aki ennek azonban cseppet sem örül. Haszonlesőnek & szélhámosnak tartja Évát, aki csak az édesanyja pénzét akarja megszerezni. A beköltözés számos kényelmetlenséggel jár, kerülgetik egymást a lakásban mindenféle párbeszéd nélkül, ráadásul egy nap megérkezik a lakásba Eperke, Éva unokahúga.
 
A könyv utolsó harmada komoly témát feszeget, a halál-tudatlan állapotról szól. Ádám balesetet szenved & olyan állapotba kerül, amiről már sok, korábban kómába esett ember beszámolt. Kívülről látja saját magát, találkozik elhunyt szüleivel, akik tanácsára visszatér az életbe & megpróbálja helyrehozni dolgait minden téren.

" - A soha nem az idő mértékegysége, fiam. Csak a félelemé. - Odajött, és huszonkét év után átölelt. - Várod a csodát. És észre sem veszed, hogy már megtörtént..."

A könyv olvasása közben olvasgattam a neten véleményeket, amelyekben elég rendesen letették ezt a könyvet, azonban végigolvasva a könyvet nem értek egyet velük. Nem feltétlen lett kedvencem a könyv, ugyanakkor végig fenn tartotta az érdeklődésemet a történet, nem untam, és a befejezés is tetszett. Az írónő nem mélyedt bele ebbe a halálközeli állapot témakörbe, de ez nem is baj, nem ez volt az elsődleges a történetben. Összességében tetszett a könyv, örülök, hogy elolvastam. Elgondolkodtatott arról, hogy a mai férfiak milyenek, hogyan gondolkodnak & Éva karaktere pedig megerősítette, hogy mennyire szükség van arra, hogy az ember kiálljon magáért, ne hagyja, hogy mások túlságosan befolyásoljanak minket, legyünk önmagunk & akkor csak nyerhetünk.

Egy kis nosztalgia

Egy könyv, ami visszarepített engem az időben. Pontosan azt a hangulatot éreztem olvasása közben, mint anno a Harry Potter-könyvek olvasásakor. És ezért nagyon tetszett. Semmihez sem hasonlítható J.K.Rowling írói stlíusa & az a világ, amit ő megteremtett: a muglik & a varázslók közös világa, Roxfort, a mindenféle különleges élőlények, a kviddics, és persze sok-sok mágia. Ez a Bogár Bárd mesekönyv tényleg olyan, mintha egy máguscsaládban a gyermekek esti meséjének könyve lenne. Imádtam olvasni, nagyon tetszett. Az biztos, hogy rövidesen újra elolvasom az egész HP-sorozatot, egyszerűen muszáj lesz nosztalgiázni, ez a könyv ezt eszembe juttatta.

Lola és a szomszéd srác

Nehéz szavakat találni a könyv befejezése után. Eleinte egy kis könnyed, laza, tipikus gimis történetnek indult, a befejezés is gyakorlatilag ilyen, mégis mondhatom, hogy nagyon sokat adott ez a történet.

Sokáig tartott, amíg végre kibontakozhatott Lola és a szomszéd srác szerelme, imádni való történet. Eleinte furcsa volt számomra Lola különcsége, sokszor giccsbe hajló öltözködési stílusa, azonban ez a végére enyhült & rájött, hogy mitől lesz önmaga, nem pedig egy maskarába bújt lány. Különösen tetszik, hogy kreatív, tud varrni & magamra ismertem, amikor a Holddal beszélgetett.Én is szoktam. Tetszik az írónő írási stílusa, ezt már az Anna és a francia csók című könyvében is megállapítottam. Nagyon jó volt, hogy Lola története előtt olvastam Annáét is, aki ebben a könyvben csak mellékszereplő, azonban ismertem már a történetét, valamint barátja, Étienne-nel való kapcsolatának előzményeit. Jó érzés volt így olvasni róluk, hogy ismertem már őket egy másik könyvből. Érdekes mindig az ilyen.

"– …Amikor megismerkedtem Annával, még valaki mással jártam. És hosszú időbe telt, hogy összeszedjem a bátorságomat, és megtegyem a legnehezebb lépést. De muszáj megtenni.
Nyelek egyet.
– Mi a legnehezebb lépés?
– Őszintén szembenézned önmagaddal."

Összességében minden tetszett ebben a könyvben, főleg a második felét, amikor nem volt már képben Max, Lola volt barátja. Még több ilyen könyvet szeretnék a jövőben elolvasni, köszönjük Stephanie Perkins! ;)

Anna és a francia csók

Ez a könyv egyszerűen fantasztikus. Semmit nem tudtam a történetről, mielőtt elkezdtem olvasni, azonkívül, hogy egy csodaszép városban, Párizsban játszódik. Franciaország. A bagettek, a sajt & a kifinomult ízlés országa.

Főhősünk Anna, akit a szülei ide „száműznek” gimis évei vége felé egyenesen Amerikából, Atlantából, eleinte természetesen mindenféle lelkesedés nélkül költözik be a kollégiumba, nem akar itt lenni, honvágy gyötri & nagyon egyedül érzi magát. Azonban elég könnyen új barátokra tesz szert & megismerkedik a roppant vonzó Étienne St. Clairrel, a suli legvonzóbb fiújával, aki azonban foglalt.

Szerintem tipikus gimis helyzet áll elő: adott egy klassz srác, akinek barátnője van, azonban feltűnik a színen az „új lány”, aki rövid időn belül magába bolondítja akaratlanul a fiút & onnantól kezdve nincs visszaút, jönnek a bonyodalmak.. Idő kérdése, hogy mikor & hogyan bontakoznak ki érzelmeik. De vajon mi lesz a barátnővel?Félreértések, ki nem mondott szavak váltják egymást & készülőben van a botrány, hiszen többen is pályáznak az „Étienne barátnője posztért”.

Mindig is szerettem az olyan könyveket, melyekben a főhős egy új helyre kerül, megismerkedik egy új kultúrával, várossal, emberekkel & be kell illeszkednie egy új világba. Anna története szintén ilyen, imádtam minden sorát. Nagyon jó az írónő humora, a karakterek igazán valódiak, simán el tudnék akár egy filmet is képzelni ebből a könyvből. Ahogy haladtam a könyv vége felé, egyre izgatottabban vártam a végkifejletet, amikor minden érzelem a tetőfokára hág & végre kiderül minden! Annyira jó volt olvasni,ahogyan a két főhős barátsága fokozatos alakult ki, egyre többször keresték egymás társaságát, a közös utazás egy másik kontinensre, telefonbeszélgetéseik. Imádtam az e-mailjeiket egymásnak!

Ez egy olyan könyv, amit teljesen véletlenül fedeztem fel az interneten, és nagyon örülök neki, hogy rábukkantam, kedvenc lett.