A London-mániám a gimnáziumi évek vége körül kezdődhetett. A pandákért rajongásomnak emlékszem az első momentumára, London & Anglia esetében viszont nincs ilyen. Legalábbis nem emlékszem semmilyen konkrét élményre, filmre, tárgyra, eseményre vagy bármi másra, amihez kötni tudom, hogy mióta kezdett el érdekelni ez az ország & a fővárosa. Viszont azóta sok újat tudtam meg a városról az elmúlt években. Rengeteg képet, ereklyét gyűjtöttem össze: kitűző, óra (imádom, New Yorkerben vettem potom pénzért), ruhadarabok (zokni, póló), mini piros busz, füzet (amibe eddig nem írtam :P pedig rég megvan), fülbevaló, eredeti angol teásdoboz, szalvéták, kis táska. És még nagyon sok mindent szeretnék szerezni, igazi kincseket, illetve nagy álmom, hogy eljussak Angliába, akár turistaként, akár dolgozni hosszú távon, mindkettőt el tudnám képzelni. Sok helyet megnéznék a világban, viszont Londonban tudnám elképzelni azt, hogy dolgozom & ott élek. Persze lehet, hogy ha egyszer kijutok, akkor teljesen megváltozik a véleményem, megvan rá az esély, de ebben a pillanatban, vagyis inkább egy jó ideje, így érzem. Mindenesetre útikönyvem már van a fővároshoz! :P Anglia egyik legjellegzetesebb ismertetőjegye a tea, az ötórai teázás. Nos, én nagyon szeretem a teát, szinte minden ízben & formában (hidegen-melegen egyaránt). most mutatnék nagyon szép teákat, díszdobozokat & egy csodás egyrészes teáskészletet, melyre nagyon fáj a fogam, azonban nálunk ilyet nem lehet kapni, interneten sem bukkantam rá sajnos.
És végül, de nem utolsó sorban jöjjön egy szép "kannabögre", ahogy sok helyen nevezik! :)
Sajnos nincsenek jó híreim, ugyanis a laptopom, Bella nem működik. Valószínűleg muszáj lesz megnézetni egy hozzáértővel, addig viszont nem biztos, hogy minden nap fogok tudni posztolni. Majd meglátjuk. Mindenesetre nagyon aggódom, hogy elveszik róla a sok szép képem, illetve dokumentumok, amik még nincsenek kiírva CD-re. Többsége pótolható a dolgoknak, pl: filmek, ezek nem baj, ha elvesznek. Viszont a képeimet tényleg sajnálnám, hiszen sok olyan van közöttük, amiket véletlenül találtam a világhálón & nem fogom tudni pótolni őket. Optimista vagyok & bízom benne, hogy nem így lesz! :) Nagyon szeretem a laptopomat, gyönyörű & nagyon jó teljesítményű gép, ezért nem értem, hogyan lehet, hogy nem tud bekapcsolni, állítólag a videókártyával van gond, pár napon belül kiderül.(jelenleg egy asztali gépről írok)
Elolvastam egy rövid, angol nyelvű, Oxford nyelvoktatós könyvet Londonról. Igazán tetszett, nemcsak a város miatt! Alig volt pár szó benne, amit ki kellett szótáraznom, teli van a könyv színes képekkel a városról. A város történetéről & kialakulásáról, illetve napjainkban a város életéről szól. Természetesen olvashatunk a látnvialókról, hidakról, a London Eye-ról, a piros buszokról, a fekete taxikról, a királyi családról, a csodás épületekről. Mindenről, ami London! :) És e sok új információ mellett az angolt is gyakorolhatjuk, juhúúú! :)
Nagyon szeretem ezeket az Oxford Bookworms kiadványokat. Hat nehézségi szinten van rengeteg féle kiadványuk, így mindenki megtalálhatja a neki megfelelőt attól függően, hogy milyen témában szeretne és milyen az angol tudása.
Elolvastam ezt a csodás könyvet. :) Eszméletlen jó volt!!!! És ma megnézem a film verziót, már nagyon várom!
Annyira inspiráló, elgondolkodtató, sokszor vicces, máskor megható történet. A főhős egy 15 éves, gimis srác, neve Charlie. Az egész könyv levelekből áll össze, melynek mindegyikét Charlie egy ismeretlenhez írja, aki akár az olvasó is lehet. Minden levél úgy kezdődik, hogy "Kedves Barátom" & úgy fejeződik be, hogy "Szeretettel ölel: Charlie". Eleinte szokatlan volt a fiú írási stílusa, de egy idő után persze leesett, hogy hiszen csak 15 éves, nyilván még nincs kifejlett írási stílusa. Egyébként írónak készül Charlie, ezért az angol tanára folyamatosan könyveket ad neki olvasásra, majd ezekről esszéket kell írnia a fiúnak, melyek segítségével egyre jobb lesz, készül az írói pályára. Charlie nagyon félénk, visszahúzódó & érzékeny fiú.
"A folyosón azt figyelem, hogy a lányok a fiúk dzsekijét hordják, és a tulajdon fogalmán tűnődöm. Elmélázom azon, hogy tényleg boldogok-e az emberek. Remélem, igen. Nagyon remélem."
Minden gondolat, mozdulata & levele ezt sugározza. Ugyanakkor a történet végén kiderül számunkra, hogy ennek egy olyan gyerekkori emléke & egy barát elvesztése a legfőbb oka. A könyv Charlie első gimnáziumi évét mutatja be, melyet egyedül, barátok nélkül kezd, azonban hamarosan megismerkedik két nagyon jófej végzőssel, Sammel & Patrickkel, akik a barátai lesznek. Elfogadják Charliet úgy, ahogy van. Nem piszkálják, nem sértegetik, hanem támogatják őt, hogy kinyíljon az emberek felé & feldolgozza a múltbéli traumáit. Csodálatos történet, számomra ez nem csak egy átlagos könyv & film, sokkal több annál. Számtalanszor vissza kellett lapoznom, hogy újra elolvassak egy-egy bekezdést vagy mondatot,
"Az élet, a szerelem és a barátság regénye".
A technika órán megismert Patrick mellé ül le Charlie egy focimeccsen, ez az első lépés ahhoz, hogy végre elkezdje élni az életét, ehhez neki sok bátorság kell. Így ismeri meg Samet is, aki csatlakozik hozzájuk. Lassan, de biztosan befogadják maguk közé, Charlie megismerheti őrült, vicces & őszinte világukat. Persze vannak ennek árnyoldalai is, például a drog, alkohol, és nyilván a szerelem.
"Sam leült, és elnevette magát. Patrick is nevetett. Én is nevettem.Megesküdnék rá, hogy abban a pillanatban nem voltak korlátaink." ♥
Főhősünk nagyon kedves a családtagjaival, igazán szereti őket, szeretné boldognak látni őket, a maga kis naiv & szerény módján, mint ahogy ezt a következő idézet prezentálja:
"Én személy szerint remélem, hogy a bátyám úgy tölti a főiskolán az idejét, mint ahogy a filmekben mutatják. Nem azokra a filmekre gondolok, ahol a diákszövetség hatalmas bulit rendez. Inkább olyanokra, amikben egy fiú találkozik egy okos lánnyal, aki rengeteg pulóvert visel, és a kakaó a kedvence. Könyvekről meg problémákról beszélgetnek, és csókolóznak az esőben." Ugye, hogy milyen aranyos?
Az egyik kedvenc jelenetem a bálon táncolós, "nappali tánc"
Charlie mindig azt csinálja, amit mondanak neki, nem helyezi magát előtérbe, talán ez visszahúzódásának is köszönhető. Mindenesetre meg kell tanulnia azt tenni, amit szeretne, sokszor éreztem azt olvasás közben, hogy nem mer megtenni dolgokat, például szakítani egy lánnyal, akivel igazából nem szeretne járni. Magyarul Charlie nem tud nemet mondani, csak hogy önmagát érvényesítse. Nincsenek egyébként sem a könyvben, sem a filmben tipikus jelenetek, tipikus szálak. Szeretem az ilyen történeteket, amikor sohasem lehet tudni, hogy mi fog történni, mi lesz a vége. A könyv teli van csupa-csupa érdekes pillanattal, melyek mellett nem szabad szó nélkül elmenni, végig kell gondolni, át kell élni, ami történik. Csak úgy, mint a való életben.
"...És végül rálelt erre a lélegzetelállító számra egy fiúról, és mindannyian elhallgattunk. Sam a kormányon ütötte a ritmust, Patrick kinyújtotta a karját az ablakon, és vitorlázott a kezével. Én meg csak ültem kettejük között. Miután a dal véget ért, megszólaltam. -Úgy érzem, nincsenek korlátaim."
Patrick & Sam valódi barátaivá válnak Charlienak, Patrick megajándékozza a fiút egy teljes öltönnyel, hiszen egy igazi író csakis így érvényesülhet. Tündéri jelenet, amikor Charlie számára világossá válik, hogy mennyire szeretik őt & Patrick az ő titkos Mikulása Karácsonykor.
"Három hosszú Pringlesszel és egy zakóval a kezében tért vissza. Odalépett hozzám. És azt mondta, hogy az összes nagy író öltönyt visel."
Természetesen az első szerelem sem maradhatott ki a történetből, Charlie első pillanattól kezdve odavan Samért, a következő idézet ezt méltán bizonyítja.
"...Egy régi, 45-ös lemez volt, rajta a Beatles "Something" című dala. Kiskoromban folyton ezt a dalt hallgattam, és közben felnőtt dolgok körül jártak a gondolataim. A szobám ablakánál álltam, a tükörképemet bámultam meg mögött a fákat, és ezt a számot hallgattam órákon keresztül. Akkor döntöttem el, hogy ha találkozom valakivel, akit ugyanolyan gyönyörűnek találok, mint ezt a dalt, akkor nekiajándékozom a lemezt. És most nem a külső szépségre gondolok. Hanem a gyönyörű összes értelmére. Így aztán elhatároztam, hogy Sam megkapja a lemezt."
Jókat derültem olyan mondatainak Charlienak, aminek nem sok értelme volt, mondjuk egy kamaszfiú szájából ezek természetes mondatok szinte. Pl: "Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, mit akart mondani a film, ennek ellenére nagyon jól elmondta." Na, ezt bogozza ki valaki! :) Persze ha belegondolok, akkor el tudom képzelni, hogy mit akart mondani ezzel, mégis elsőre olyan viccesen & furcsán hangzik. :D
Örülök neki, hogy Charlie családja végig mellette áll, nővére & bátyja, illetve szülei is. Ehhez kapcsolódóan jöjjön szintén egy részlet a kötetből:
"Megkérdeztem a nővéremet, hogy lenne-e kedve eljönni Craig bulijára az előadás után, de azt válaszolta, hogy az egyik barátja is bulit rendez, és inkább oda megy. Nem bántam, mert legalább eljött az előadásra. És mielőtt távoztak volna, megölelt. Ez már két ölelés volt egyetlen nap alatt! Nagyon szeretem a nővéremet. Főleg akkor, ha kedves velem."
Az utolsó két mondat nagyon találó. Tehát Charlie akkor is szereti a nővérét, ha ő nem kedves vele, de persze akkor a legjobban, ha mégis az Charlieval.
A rengeteg gyönyörű mondat, részlet, idézet után jöjjön az én személyes kedvencem, mely a kötet legutolsó oldalán szerepel: az utolsó levél Charlietól. Végig úgy éreztem magam a kötet olvasása közben, mintha én lennék a Barát, mintha hozzám szólna minden levél. Az elköszönő, utolsó levél tökéletes:
"Szóval, ha úgy alakulna, hogy ez az utolsó levelem, bízzál abban, hogy jól megy a sorom, és ha esetleg mégsem, akkor előbb-utóbb úgyis rendeződik minden. Remélem, hogy veled is így lesz. Szeretettel ölellek, Charlie"
Ha össze kellene pár szóban foglalnom azt, hogy mit érzek e történettel kapcsolatban, nehéz dolgom lenne. Az alábbi szavak jutottak eszembe, közvetlen miután befejeztem az olvasást: nevetés, aggódás, döbbenet, együttérzés, boldogság, szabadság.
A film hasonlóan nagy élmény volt számomra, még sokszor meg fogom nézni, ebben biztos vagyok. Eredetileg ezt a könyvet a film bemutatója segítségével fedeztem fel. Nagy rajongója vagyok Emma Watsonnak (Hermiona Grangernek :P), és az ő kapcsán láttam a film trailerét, majd utánanéztem & ekkor derült ki számomra, hogy ez a film egy könyv alapján készült. Szóval így jutottam el a könyvig, nem sokkal ezután jelent meg magyar nyelven is a kötet, azt hiszem. Egyáltalán nem csalódtam egyikben sem. Különösen szeretem egyébként is azokat a filmeket, amiket előtte nem sokkal elolvastam. A filmben mindegyik szereplőnek nagyon tehetséges, fiatal színészeket választottak, nemcsak a három főhősre gondolok. Charliet Logan Lerman, Samet Emma Watson, Patricket Ezra Miller kelti életre. Nagyon szerethető, szimpatikus emberek, nemcsak a karaktereik miatt. Íme a film bemutatója, amely tökéletesen bemutatja a film hangulatát, a zenék szintén a legjobbak, érdemes letölteni a teljes soundtracket. A könyvet itt be tudjátok szerezni.
Nézzük meg a trailert, aminek köszönhetem ezt a csodás könyvélményt!
