Könnyű, mint az Egyszeregy!

Egy újabb kiváló történt a Könyvmolyképző Kiadótól, zseniális könyveket adnak ki, ez a történet is magával sodort két pillanat alatt. A könyvet még korábban olvastam, de eddig nem volt időm írni róla. Azóta elolvastam a második részét is. Tammara Webber fantasztikus tehetséges, mindkét könyve magával sodort, imádtam olvasni!

Főhősnőnk Jackie, aki egy hosszú kapcsolat lezárásán dolgozik, amikor megismerkedik Lucassal, a rejtélyes sráccal közgázóráról. A könyv nagyon olvasmányos, letehetetlen, eredeti humorú, mint a többi KMK-regény.
Imádtam olvasni!
Nagyon szeretem azokat a történeteket, amikben a főhősök egyetemisták, albérletben vagy koleszban laknak, zajlik az élet és pörögnek az események. Az Egyszeregy is pont ilyen könyv, vitt magával a történet.
Valószínűleg azért tetszett ennyire, mert imádtam én is egyetemistának lenni, és mindig örömmel gondolok vissza azokra az éveimre, egy ilyen könyv visszahozza azt az időt, nagyon szerettem egyetemistának lenni. Ezerszer jobb, mint a gimi.
Talán nincs is olyan KMK-olvasmányom, amiben ne lett volna szimpatikus a főhős lány és fiú.
Itt is ugyanez a helyzet.

Lucas – a srác, aki jóképű, tehetséges és isteni finom Starbucks-kávét főz. És amit leginkább kedveltem benne olvasás közben, az a titokzatossága. Eleinte kicsit sem mutatta ki, hogy pontosan mire gondol, mit érez Jackie iránt, később viszont kiismerhetőbb volt egy kicsit.
 

Jackie – a lány, aki keresi önmagát, fontos számára a tanulás és az iskola, szereti a családját & becsüli legjobb barátnőjét, Erint. Önbizalma lehetne több is, de volt barátja, Kennedy rendesen elintézte, hogy ne legyen sok neki. Nem volt kicsit sem szimpatikus a srác, ahogy elbánt Jackievel, illetve ahogy utána viselkedett. Lucas ezerszer jobb fej, egyértelműen illik Jackiehez.