Házas-Társas

Kép forrása: facebook.com

Házas-Társas.Már a cím önmagában is figyelemfelkeltő & a borító szintúgy. Minden internetes és más forrásból származó vélemény szerint, amit elolvastam, ez a könyv zseniális. Nálam már a borító miatt is egy plusz ponttal indult az olvasás. Egy netes csere által jutottam hozzá a könyvhöz (alig vártam, hogy hozza végre a postás!) és kimondhatatlan kíváncsisággal lapoztam fel az első oldalnál a könyvet. A lapok csak úgy pörögtek egymás után, olvastatja magát a regény, gyakorlatilag letehetetlen. És hogy mi ennyire lebilincselő benne?

Főhősünk Tom Violet, egy hatalmas washingtoni cég marketingosztályán dolgozik szövegíróként, mely mellett íróként szeretne érvényesülni. Azonban ez nem egy könnyű feladat egy olyan apa mellett, akinek a fél világ a könyveit imádja, ismert és népszerű. Ráadásul otthon sincsen minden rendben Tom magánéletében, együtt él feleségével Annával & kislányukkal, Allie-vel, azonban az utóbbi időben valami megváltozott az életükben.

Az író stílusa, a Tom fején átsuhanó gondolatok & a többi szereplővel folytatott párbeszédek mind-mind nagyon szórakoztatóak & eredetiek, ezért tetszik ez a regény. Mint például ez a mondat:

"Az ebédnél minden békésen zajlott egészen odáig, míg elkottyintottam, hogy a csirkés szendvicsem és a jeges teám közötti szinergia megérdemel majd egy feedbackelést, ha stratégiát elemzünk."

 

Nem zseniális? :)

Tom egy multicégnél dolgozik és nagyon tetszett az, ahogyan elmesélte a mindennapjait, ahogyan kívülről látja a kollégáit, főnökeit, a saját munkáját. Mivel én egy kis cégnél dolgozom, nem vagyok otthon az ekkora méretű cégek világában, így nagy érdeklődéssel olvastam a dolgos mindennapjairól, és sokszor alig vártam, hogy megint bemenjen a munkahelyére & lássam, hogyan telik egy munkanapja. Jókat mulattam a hasonlatain, a sokszor cinikus megjegyzésein.

 

 "Eredetileg úgy terveztem, természetesen nem kötök nyakkendőt ma sem. De miféle lázadás az ilyen - ugyanazt tenni, amit mindig? Ez az őrültség definíciója. Nem, ez a nap valami újért kiált, valami igazán hibbant és gyerekes tettért. Valami ütős gesztusért, amire később büszke lehetek." (265.oldal)

Nagyon szerettem a karakterek szinte mindegyikét, különösen kedvencem lett a kislányuk, Allie, akit egy kis tündérnek tudok elképzelni. Az okos kis megszólalásai, ahogyan magam elé képzelem, ahogyan belefeledkezve nézi sokadjára Az oroszlánkirályt. És az a szeretet, ami őt körülveszi, főhősünk odavan érte:


"Újra megölelem és olyan sokáig szorítom magamhoz, hogy ő szól rám végül, mennie kell, különben elkésik az olvasásóráról. Leveszem a sapkáját, a kezébe nyomom, aztán elbúcsúzunk. Az ablakon át még figyelem, ahogy végigmegy a folyosón, a táska súlya lehúzza a kabátot a vállán. Valamit beszél még pár gyerekkel, egy kislányt megölel, aztán eltűnik az osztályterem ajtaja mögött. Annyira szeretem, hogy még a lélegzetvétel is nehezemre esik." (309.oldal)

A könyv felét átlépve pedig kezdenek igazán beindulni az események. Különösen az a rész tetszett, ahol főhősünk bombát robbant a munkahelyén, nagyon izgalmas rész, szerintem sokan vagyunk vele, akik néha ilyesmiken gondolkodnak egy-egy unalmasabbnak mondható munkanap végén, azonban sosem valósítjuk meg a dolgot. Tom azonban belevág & zseniálisat alkot.

Nemcsak a munkájában, hanem magánéletében is változás közeleg. Nagyon érdekes egy férfi szemszögéből végignézni egy házasság változásait, a Tom fejében lévő gondolatok változatossága és sokasága nagyon izgalmassá tette a történetet. Mindig van egy pont, ahol vagy megáll az ember, vagy továbbmegy, akkor viszont nincs visszaút. Tom & felesége életében is eljön ez a pont, és nagyon vártam, hogy vajon mit fognak tenni, melyik utat választják. Tetszett a befejezés, ami valamelyest kiszámítható, de ez nem vesz le a történet értékéből & nem válik unalmassá, sőt!Remek olvasmány, nagyon jó írói stílus, csak ajánlani tudom mindenkinek!