Nagyon érdekes könyv volt számomra, hamar elolvastam. Egészen az első ötletfoszlánytól a filmekig, minden benne volt hitelesen, érdekesen leírva. A Harry Potter könyvsorozat számomra örök darab a könyvespolcomon, bár erről korábban is írtam már. Ezen nőttem fel, mindegyik kötet megvan, a filmek is és olyan történet ez, amit sohasem fogok megunni, ebben biztos vagyok. Minden egy része egyedülálló, de persze azért vannak kedvenceim. A kötetek közül a harmadik (Harry Potter és az azkabani fogoly), filmekből pedig az ötödik & az utolsó a kedvencem.
Azért is voltam kíváncsi erre az önéletrajzi könyvre, mert választ szerettem volna kapni arra a kérdésre, hogy hogyan tud valaki ilyen fantáziával rendelkezni és mindezt megmutatni másoknak is úgy, hogy közben minden apró részletre figyel. Sokszor az utolsó könyvekben utal vissza olyan korábbi mozzanatokra, amik az első vagy épp második kötetben szerepeltek. Egyszerűen fenomenálisnak tartom, egy zseninek. És ahogy ez az önéletrajzból kiderült, erre egy író csak egyszer képes. Biztosan más művei is jók lesznek, de Harry Potter írta be magát Rowling az irodalom világába végérvényesen.Ti tudtátok, hogy a Potter név Rowling gyerekkori barátainak vezetékneve volt?!
Ilyen és hasonló dolgok derülnek ki a könyvből, örömmel olvastam, bár visszamondani most nem sok ilyen infót tudnék, annyi van benne.
A regényben az önéletrajz elmondása szerint egyetlenegy szereplő valós, Natalie McDonald, aki a Griffendélbe került, a Teszlek Süveg beosztja őt a házba. Rowling találkozott Natalievel, a kislány kórházban feküdt súlyos betegen és nem érhette meg Harry Potter történetének befejezését. Rowling ezzel az aprócska kis szereppel emlékezett meg hűséges rajongójáról, mely a történetben a negyedik kötet (Harry Potter és a Tűz Serlege) 177. oldalán olvasható.
"Natalie McDonald a mennybe ment. Ám Joanne Kathleen Rowling szívében és lelkében örökké a Roxfortban fog élni."
J.K.Rowling rengeteg felolvasást tartott könyvei megjelenése során és mindenhol hatalmas örömmel,tapssal várták rajongói, amit nem is csodálok. Biztosan én is részt vettem volna egy ilyen felolvasáson, ha a közelben élnék.
És hogy milyen volt befejezni ezt a csodás történetet?
"...Elérkezett a várva várt pillanat. A stadion lámpái elsötétültek, Joanne fellépett az aréna közepén felállított emelvényre, és megállt az egyetlen, őt megvilágító reflektor fénykörében. A tömeg őrjöngött. Hosszú perceken át zúgott a taps és harsogott az ujjongás, miközben Joanne csak állt, mosolyogva és kissé meg is döbbenve a reakció láttán." (106. oldal)
És hogy milyen volt befejezni ezt a csodás történetet?
"Azt hiszem, amikor végzek a Harry Potter-könyvvel, végzek a világgal is - kockáztatta meg a Barnes & Noble internetes beszélgetésében. - Nagyon rossz lesz elbúcsúzni tőle, de meg kell tennem." (130. oldal)
"Azt hiszem, soha többé nem lesz semmim, ami Harryhez fogható lenne - mondta a Richard and Judy Show-ban. - Az embernek csak egyszer adatik meg ilyen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése