A könyvesboltban számtalanszor megcsodáltam ezt a könyvet közelről, a borító tapintása más, mint a többi könyvé. Olyan, mintha nem papírból lenne, hanem selyem vagy valami hasonló, finom anyag borítaná. Az írónő stílusa nagyon jó, a főhős szemszögéből ismerhetjük meg a történetet, egyes szám első személyben ír. A sztori Amerikában, Seattle városában játszódik, ezt csak akkor tudtam meg, amikor elkezdtem olvasni. Külön örömömre szolgált ez az információ, mivel nagyon tetszik az a város Amerika nyugati partján, ott játszódik egyik kedvenc sorozatom, a Grey's Anatomy. Szóval a főhős lány, Anastasia a város egyetemén tanul, a külvárosban lakik egy barátnőjével közös lakásban, Kate-tel.
"Kate határozottan kezet fog vele, és a szeme se rebben. Na persze, Kate Washington legjobb magániskoláiba járt, pénzes családban nőtt fel, magabiztos, tudja, hol a helye a világban. Vele nem lehet szarakodni. Lenyűgöz.” (42.oldal)
„Elindulok a folyosón, a térdem remeg, a gyomrom liftezik, a szívem szabálytalanul dobog. Christian Greyjel fogok kávézni…és utálom a kávét.”(45.oldal)
„…Még mindig fogja a kezem. Az utcán vagyok, és Christian Grey fogja a kezem. Még soha senki nem fogta a kezem. Szédelgek, és mindenem bizsereg. Próbálom letörölni azt a nevetséges vigyort, amely valósággal félbevágja az arcom.” (46. oldal)
„Elmosolyodik.
- Oké, tea, zacskót nem beletenni. Édesen?
Egy pilanatra elkábulok, már-már azt hiszem, engem becéz, de szerencsére a tudatalattim közbeszól. Nem, te hülye, nem édesem, hanem azt kérdi, édesen iszod-e.” (47.oldal)
Túl az első három fejezeten kezdem sejteni, hogy mindenképpen egy érdekes történet fog kibontakozni. Nagyon az elején járok egyelőre a történetnek, de már ismerem Anat & Christiant, a két főszereplőt természetesen, valamint a körülményeket, a helyszínt, a mellékszereplőket. A harmadik fejezetben kezd érdekessé válni a dolog igazán, amikor végre kettesben találkozhtanak. Amerikában, Seattle városában, a Portland Kávéházban beszélgetnek, vagy legalábbis próbálnak beszélgetni. A harmadik fejezet utolsó momentuma emlékeztet egy kicsit a Twilightban Bella & Edward egyik jelenetére. Ugyanis itt Christian mondja Anastasiának, hogy jobb, ha távol tartja magát tőle, a Twilight könyvben pedig hasonló szavakkal Edward tanácsolja ezt Bellának. De mint ahogy az várható, nem így fog történni, hiszen akkor nem folytatódna túl izgalmasan a könyv. Tetszik az írónő stílusa. Ahogyan ír, ahogyan gyakran megszólal Ana tudatalattija & gyakorlatilag saját magával beszélget, igazán élvezetes & számos alkalommal jókat nevetek egy-egy poénon.
„Kinevetsz, Mr. Grey? – kérdezem kedvesen. Nagyképű seggfej.”(80.oldal)
Szerintem zseniális a könyv szövege. Az írónő remekül eltalálja, hogy mit illik leírni, és mi az, ami már sok lenne egy ilyen regényben. Bár ha jobban belegondolok, ez a könyv rendkívül szókimondó és nem foglalkozik olyasmi apróságokkal, hogy mit illik és mit nem. Miután Ana túl van az első sokkon a szenvedélyes liftbéli csók után, hazaér, barátnője Kate pedig segít neki felkészülni az esti, következő randevúra. Innentől kezdve a könyv szinte minden sorából árad a szenvedély, Ana teljesen elmélyül gondolataiban, melyek mindegyike Grey körül forog. Ugyanakkor még nem is sejti, milyen férfiba szerelmesedett bele, a java még csak ezután következik. Christian Grey elejtett megjegyzéseiből egyértelműen sejtheti az olvasó, hogy nem mind arany, ami fénylik. Vagyis ő nem pont az a férfi, akinek Ana képzeli, hanem annál sokkal sötétebb. Ezt ki is fejezi olyan megjegyzéseivel Grey, mint például amikor sötét lovagnak nevezni magát (72. oldal). Vagy többek között a 93. oldalon: „Biztonságban vagy velem. (…) – Legalábbis amikor repülünk.” (mármint helikopterrel).
És egy Ana-gondolat:„Csak úgy röpködnek a pillangók. Gyűlnek a gyomromban. Szent szar, mire készül velem?” (94. oldal)
A századik oldalt is elhagyva egyszerűen pörögnek az oldalak, nagyon gyorsan haladok a kötettel, hiszen szinte az előbb kezdtem olvasn. Itt már kezd eldurvulni a helyzet, Anat helikopterrel viszi Grey a lakására, ahova belépve Ana egyből megállapítja magában, hogy ez bizony „Kőkemény, nem mindennapi; ez amolyan Bill Gates-féle gazdagság.” (98. oldal). Mondjuk ez abból kiindulva, hogy a férfi egy hatalmas üzlet feje, nem csoda. Saját lakosztály egy luxushotelben, saját helikopter, itt a pénz mindent átitat. A férfi lakása a könyv alapján olyan lehet, mint egy múzeum. Minden tökéletesen elrendezett, sehol egy felesleges darab & semmi nem utal arra, hogy itt valódi élet zajlik, a berendezés fekete-fehér. Nem sokáig bírnám ki egy ilyen helyen én személy szerint, Ana viszont nem tántorodik el ettől sem, olvasás nélkül aláír egy szerződést, melyet Grey nyújt át neki. Titoktartást kér a szerződésben, bár nyilván mást is tartalmaz az okirat.
És igen, a hetedik fejezet legelején ott vagyunk, amiről mindenki beszél. Az a pont, ahonnan én fejvesztve menekülnék Ana helyében, ő azonban nem így tesz. Mindent alaposan végigmér a kis „kínzókamrában”, majd rádöbben, hogy a tudatalattija nem segít neki többé & ő pontosan arra vágyik, amitől más nők elmenekülnének, Christian Greyre & az ő közelségére. Már csak az a kérdés merül fel benne, hogy vajon megéri-e ilyen áron neki?! Elképesztő ez a rész a könyvben, olvasás közben legszívesebben felordítottam volna, hogy Ana, lépj le onnan, most azonnal!. De ő nem tette & nem is fogja, pedig Grey nyíltan megmondta, hogy bármikor meggondolhatja magát & elmehet. Anat azonban annyira hatalmába keríti a férfi lénye, hogy nem mozdul, a józan ítélőképessége ellenére sem. Ebben a fejezetben fény derül a szerződés részleteire, hátborzongató az egész. Számomra leginkább az a megdöbbentő & elgondolkodtató, hogy ez a fiatal lány miért vállalja, hogy ilyen áron marad Grey mellett. Mindent megszab a szerződésben Grey, olyan dolgokat is, amelyekre egyébként nem lenne jogosult, például: mit viseljen Ana, mennyit sportoljon egy héten. Biztos vagyok benne, hogy a valóságban is léteznek ilyen elvetemült, uralkodó férfiak. Nem akarok itt belemelegedni a témába, én csupán a könyvet olvasva elgondolkodtam azon, vajon mire gondolhat Ana & miért írja alá a szerződést. Később kiderül, hogy Ana lázadó természetének köszönhetően számos helyen átalakul a szerződés.
A nyolcadik fejezetben szinte már zavarba ejtő részletességgel írja le a szerző Ana szüzességének elvesztését. Az az igazság, hogy azok a hozzászólások, cikkek alapján, amiket olvastam, szinte pontosan erre számítottam, mielőtt elkezdtem olvasni a könyvet. Sokkoló, rendkívül részletes leírásokra, melyek hűen ábrázolják, mi zajlik le a főhős fejében. Engem leginkább ez a része érdekel a regénynek, azaz a pszichológiai oldal és elsősorban az, hogy egy nő miért megy bele ilyen kapcsolatba, a férfi pedig miért vágyik erre. Feltűnt, hogy számos alkalommal Grey úgy beszél Anaval, mint ha a szolgája vagy alkalmazottja lenne, például ez a rész nekem kimondottan nem tetszett: „Öt percen belül legyél a szobában, különben bejövök, és magam rángatlak ki, tekintet nélkül arra, mit viselsz.” (150. oldal). Pedig itt nem vitatkoztak vagy veszekedtek, csupán megérkezett Grey édesanyja & ő kiment hozzá, Ana pedig a szobában öltözködött épp. Nem tudnám ezt elviselni. Ez a férfi olyan szinten uralni akarja (ha jól sejtem fogja is) a lányt, hogy az már beteges. Egyébként sem tartom egészséges elmének Greyt, hiába jóképű, Ana ettől van úgy oda érte, mindenbe beleegyezik csak azért, mert a férfi külseje & vonzereje rabul ejtette.
Ahogy egyre beljebb haladok a történetben, a bonyodalom kezd kibontakozni, az az érzésem, hogy ez a Christian Grey elszánt, öntudatos & túlságosan parancsoló. Őszintén szólva az ilyen emberektől engem kiráz a hideg. Vagy legalábbis nehezen viselem, ha valaki ennyire utasító, mindenben. Anát még abban is irányítja Grey, hogy az étteremben milyen italt fogyaszthat. A lány elfogadja ezeket az utasításokat, nagyon sok dologban aláveti magát a férfi akaratának. És hogy miért? Valószínűnek tartom, hogy azért, mert ő már olyan érzelmeket & érzéseket táplál a férfi iránt, amik hozzá láncolják. Tudván, hogy a nők sokkal érzelmesebb lények, sokkal hamarabb képesek szerelembe esni, érzelmeket táplálni valaki iránt, függetlenül attól, hogy viszonozza-e az illető. Ezzel magyaráznám Ana ragaszkodását. Ez a lány már elveszett, pedig még a felénél sem tartok a könyvnek. Elveszett a férfi varázsában, aki olyan hatással volt rá első pillanattól fogva, amilyennel senki eddig. Ha ez egy romantikus regény lenne, akkor a férfivel már boldogan élnének, míg meg nem halnának, mivel a férfi is hasonlóan érez iránta, csak épp itt jön a bravúr. A „játékszoba”. Ami kicsit sem olyan, mint amilyet első hallásra elképzelnénk…Eltekintve ettől látszólag Ana & Christian egy átlagos párnak tűnhet külső szemmel.
Van még valami, amit olvasva igencsak meglepődtem, ez pedig a férfi étkezési szokásai, pontosabban egyetlenegyet hangsúlyoznék ki. Azt, hogy Grey mindig mindent elfogyaszt, soha semmit nem hagy a tányérján & ezt elvárja Anatól is. De miért?!És mire jó ez?! Hiszen az ember általában akkor eszik, ha éhes & annyit eszik, amennyi neki jól esik (tekintsünk el az étkezési zavaroktól & más különleges esetektől). Nem értem, talán mire végzek a könyv olvasásával, közelebb kerülök a megoldáshoz.
A tizenegyedik fejezetben végre megtudhatjuk a szerződés részleteit, amik nem is olyan durvák végül is, mint vártam. És azon is elcsodálkoztam, hogy Ana ennyire elgondolkodik az egészen, hogy aláírja-e vagy sem. Úgy véltem, hogy gondolkodás nélkül alá fogja írni, de szerencsére nem így történt. A szerződés elolvasása után az első reakciója ugyanaz volt, mint nekem: „Szentséges basszantyú” (182.oldal). Na, jó, én nem szoktam ilyen szavakat használni. De mindenesetre ledöbbentem, nem semmi dolgok vannak ebben a dokumentumban! Örülök, hogy végiggondolja Ana, hogy tényleg akarja-e ezt az egészet Greyjel és azon is gondolkodik, hogy vajon hogyan lett ilyen ez a férfi, mi történt vele gyermekkorában, ami ebbe az irányba sodorta. Hiszen magától nem lesz valaki ilyen hajlamú. Jól sejtettem, hogy időre lesz szüksége Ananak ahhoz, hogy átgondolja a dolgokat. Ezért a tizenkettedik fejezet elején elmegy futni, ez ilyenkor hatásos lehet, a mozgás egyébként is oldja a feszültséget, a futás jól átmozgatja a testet, a friss oxigén pedig serkenti az agyműködést. Plusz közben főhősünk Snow Patrolt hallgat, ami nálam piros pontot érdemel!Visszaérve a lakásba elkezd e-maileket váltani Greyjel, tárgyalni hajlandó vele arról az „undorító szerződésről”, ahogy ő gondol rá.
Várható volt, hogy Ana komolyan elgondolkodik, kissé magába is zuhan költözés közben. Jegyzeteket ír a szerződés pontjai mellé, megpróbál egyezkedni Greyjel. Sort is kerítenek egy közös vacsorára, ahol többek között a szerződésről esik szó. Ez azonban még jobban összezavarja Ana gondolatait, hazaérve zokogva alszik el. A fejében teljes képzavar van, mivel neki más elképzelései vannak egy jól működő kapcsolatról, mint Greynek, ez nyilvánvaló. Azonban teljesen megbabonázta ez az ember, de tőle biztosan nem kaphatja meg azt, amit valójában szeretne. Ahogyan Grey fogalmaz: „Csak ennyit tudok.” És ez így is van, mivel ő nem barátnőt keres.
Amikor először hallottam azt a címet, hogy A szürke ötven árnyalata, rögtön elgondolkodtam, vajon mit jelenthet a cím. És most, a tizenhatodik fejezethez érve végre fény derült a titokra számomra is. A szürke szín jelentőségét a regényben már a legelején felfedeztem, amikor Ana és Christian találkoznak. Az ötven árnyalatra viszont 278 oldalt várni kellett. Nem szeretném elárulni, mindenesetre kiderül a cím lényege, ennyit mondhatok. A könyv végeztével esett le, hogy a szürke, vagyis angolul a Grey egyben Christian vezetékneve, a cím tehát tökéletesen passzol a sztorihoz.
Már túl vagyok a regény felén, bár a szerződést továbbra sem írta alá Ana. Ugyanakkor gyakorlatilag odaköltözött hozzá, elmegy vele közös családi ebédre, ahol egyébként Kate & Elliott is jelen van.
Kiderült számomra már egy pár fejezet óta, hogy Grey nem egészen olyan férfi, amilyennek gondoltam. Mióta megismerte Anat, sok olyat tett, amit eddig nem. Például együtt aludt egy nővel a saját ágyában, aztán egyszer Ana albérletében is aludtak együtt. Valamint bemutatta a lányt az édesanyjának, később az egész családjának. Csupa „első” dolog történt vele, mióta találkozott Anával, ez mindenképp változást jelent számára. Egyre több oldalát mutatja meg. Komolyan felmerült bennem a korábbi fejezetek olvasásakor, hogy ez a férfi nem tud érezni & szeretni. De nagyon úgy tűnik, hogy Anaval más a helyzet. Ő az első nő az életében, akivel képes lesz akár igazi kapcsolatot idővel kialakítani, bár a játékszobája továbbra is használatban marad sajnos.
Ma Végeztem a könyvvel, átlátom az egészet, ismerem a végét, bár a történet további kötetekben folytatódik. Igazság a végére egy kicsit kezdtem unni a sztorit, az utolsó 50 oldalon, aztán a végső 10 oldal már tetszett ismét. A könyvön végigvonul egy hasonlat. Méghozzá az, hogy Ana pont olyan, mint Ikarus, aki túl közel repült a Naphoz és így megégette magát. Nos, Ana pontosan ilyen. Túl közel merészkedik Christian Greyhez, megégeti magát & végül szenved miatta.
Dühös vagyok Greyre, amiért ennyire irányításmániás, birtokolni akarja Anát, ami ideig-óráig sikerül is neki, azonban van egy pont, ami a lánynak is már túl sok.
Kíváncsi vagyok, hogy vajon ki fogja játszani Anát & Christiant a készülő filmben, mivel az már biztos, hogy filmvászonra viszik a történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése